-Miért menekülsz?-engedte el a derekam.
-Én..én most megyek.-léptem hátra tőle.
-Abby!-kiáltott utánam, de akkor én már a hátam az ajtó másik felének döntöttem. Egy könnycsepp csordult ki a szememből. Idegesen töröltem le arcomról, majd futva tettem meg az utat a földszintre. Egy kihalt folyosóra érkeztem,ahol már lassabb tempóban haladtam. Mindkét oldalon férfi és női mosdó helyezkedett el, tovább menvén pedig takarító szertár volt. Elhaladtam előtte,mikor valaki karomnál fogva be ráncigált a helységbe. Sötét volt nem láttam semmit. Szinte reflexből indítottam útjára balhorgomat.Támadóm szitkozódások közepette ütötte el a kezem és kattintotta fel a kapcsolót,ami gyér fényt bíztosított.
-Clint!- kiáltottam fel meglepetten,és már fordultam is ki az ajtón. De ekkor egy hatalmas tenyér vágta be előttem.
- Hohó Abby. Most beszélni fogunk.
Félve fordultam felé, és egy aprót bólintottam.
-Nem haragszom rád. Az nem te voltál.-fogta meg az arcom. Tagadón megráztam a fejem.
-Miattam van az a kötés a nyakadon.
-Ajjj.-mordult fel.- Mikor leszurtál, akkor magadnál voltál?
-Jézusom, dehogy!
-Az Angyal volt?
-Igen ő volt.- Vágtam rá kapásból. Nem akartam hogy azt higyje, hogy saját akaratom miatt történt az egész. Ő elmosolyodott. Ekkor jöttem rá,hogy mire akart rávezetni. Én is elmosolyodtam.
-Jól nyomod.
&&&
Több,mint egy órája a takarító padlóján ücsörögtünk,hátunkat a falnak vetettük. Olyan volt,mint egy kis odú,amiben elbújhat az ember elveszni a csendben. Bár a mi odúnkban nem volt csend az elmúlt órában. Gondosan átbeszéltünk mindent. Hol nevettünk, hol pedig fájdalmas zokogással terítettem be a poshadó levegőt. Kiadtam mindent magamból,ami nyomasztott.
-...és most elverik rajtam a port.
- Ezen ne kattogj, ártatlan vagy és ezt mindenki alá támaszthatja.
-Na persze.-döntöttem fejem a vállára.
-Hé, térjünk a lényegre.
-De hát arról beszélünk Barton.
-Per pillanat Steve a lényeg. Mi van veletek?
-Semmi.-pirultam el a hirtelen jött kérdéstől.
-Akkor mi volt az a heves csók jelenet a kosárpályán?
-Jesszus Clint!- ütöttem meg a mellkasát,felnevetett.-Ez...ez túl bonyolult. Ott van Peggy árnyéka, Sharon.-piszkálgattam a körmöm zavaromban.
- Nekem úgy tűnik számára nem bonyolult. Fontos vagy neki.
-Na persze.
-Figyelj szinte már a húgom vagy és nem nézem jó szemmel, ha rád mozdulnak. De láthatólag ő sem.
-Mire célzol?
-Akárhányszor velem vagy őt szétveti az indulat. Féltékeny.
-Clint..hagyjuk a témát jó.
Felálltam, hirtelen jött egy frusztrált érzés,amit Steve váltott ki.Clintre néztem,aki már mellettem állt.A nyakára tévedt a tekintetem. Elszorult a gyomrom.
-Szeretnéd, megengeded, hogy begyógyítsam?
-Ne érezd úgy, hogy bántani akarlak, de elég volt a hókuszpókuszból. Meg amúgy is a gyerkőcöknek végre én vagyok a szupersztár, nem pedig Vasember. Felnevettem.
-Gyere ide.- ölelt magához.-Szeretlek Bowman.
-Én is szeretlek Clint.
Ahogy kiejtettem a számon a szeretlek szót nyílt az ajtó.Hátra kaptam a fejem. Steve állt előttem. A tekintete nem árult el semmit,ami megrémisztett. Nem szólalt meg egyszerűen csak kisétált.
- Oké, gáz van.- szólalt fel a hátam mögött Clint.
