A fürdőszobában voltam.Steve a konyhában várt.Mikor hazaértünk muszáj volt valami indokot találnom arra,hogy egyedül legyek,így bemenekültem zuhanyozni.Bő tízperce nézegetem testem minden egyes sérülését,kivéve az arcomat. A tükörbe nem mertem nézni.Az erőmmel könnyen megtudnám magam gyógyítani,de emlékezni akarok erre a napra. Visszatértem a halálból,ezentúl márcsak erősebb leszek,senki sem tarthat vissza. Normális emberi életet akarok. Öt éven keresztül nem tettem semmi olyat,ami jól esett volna. Nem volt kedvenc zeném,hobbim,szinte csak a nevem volt meg a régi életemből. A fiatalságom egy része oda lett. Lemaradtam a szalagavatómról,a ballagásomról,az egyetemről és egy kicsit a szerelemről is. Megráztam a fejem,hogy elűzzem a rossz gondolatokat. Várt rám egy feladat a mai este folyamán,ennek érdekében pedig nem omolhattam össze. Beszélnem kellett Steve-vel. El kell mondanom neki,hogy szükségem van rá,mint egy jó barátra. El kell mondanom neki,hogy tüske van a szívemben,amit ő szúrt bele,mikor egyedül hagyott azon az estén Sharon miatt. El kellett mondanom neki,hogy a legkézenfekvőbb,amit ajánlani tudok az a barátságom. Ezt mind a szemébe kell mondanom nemsokára,úgy hogy pár órával ezelőtt láttam azt a kínt a szemében,amit az én elvesztésem okozott neki.Jobb túlesni rajta,gondoltam egy mély sóhajt követően. Elkezdtem levetkőzni. Az anyag fájdalmasan súrolta a testemet. Felszisszentem. A ruháim szakadtak és véresek voltak. Gondolkodás nélkül dobtam a kukába a darabokat. Megnyitottam a kabinban a vizet,majd alá álltam. Ahogy a víz elérte hajamat észrevettem,hogy a fogamat összeszorítva,félelemtől remegek,s a forró víz nincs segítő hatással. Épp hogy ellenkezőleg. A víz lemosott mindent rólam. A lefolyót bámulva hangtalanul zokogtam.S bár egy könnycsepp sem szabadult ki,az arcomat mégis víz borította. A meleg víz csípte sebeimet. A talpam alatt állt a víz.Hangosan csobogott. A lelki tartásomat egy apró kis büszkeség tartotta,de mikor megláttam az enyhén pirosas színű vizet kétséget éreztem,ami mindent elsöpört. Gyorsan a tusfürdőért nyúltam,s igyekeztem minél hamarabb végezni.Mikor készlettem kiléptem a kabinból.Az apró helyiséget pára felhő lepte el,magam köré tekertem egy kendőt.Mély levegőt vettem,majd a kézmosóhoz léptem. A tükröt szintén pára fedte. Féltem letörölni. Féltem,hogy egy olyan Abigailt fogok látni,akin már nem lehet segíteni. Összeakartam szedni magam,de egyszerűen nem ment. Remegő kezemmel töröltem le a tükröt. A döbbenettől fojtott nyögés tört ki belsőmből. A kezem a tükrön maradt,nem volt erőm el venni onnan.Magamat,a megvert énemet nézve,ellepet egy érzés. Lelkemet szégyen borította.A szemeimet mustráltam,de nem láttam semmit sem. Sem reményt,sem fényt. Elmémbe minden egyszerre robbant be: Steve,ahogy elhagy. Dave,ahogy elárul. Bucky,ahogy leszúr. Chris,ahogy elárul mindent a múltammal kapcsolatban. A szüleim,ahogy laboratóriumban akartak felnevelni. Miattuk lettem ilyen. Az erőmért folytatott harc Chrissel. A bérgyilkos énem. Az a sok ember halála . Minden a szüleim hibája. Ők tették ezt a saját lányukkal. Egy szörnyet teremtettek. HYDRA ügynökök voltak. Ők voltak az ellenség.
Felkiálltottam.A lelkemet és az agyamat kezdte elnyelni az értelmetlen,hanyag düh. Majd az egész átváltozott fájdalmas,reményvesztett zokogássá. -Nem bírom..nem megy.-estem a padlóra. Pillanatok,percek teltek el,s én mást sem csináltam,mint próbáltam abbahagyni a sírást,de tudtam ez veszett ügy. Végleg kiborultam. Az ajtó hirtelen vágódott ki. Felnéztem Steve állt az ajtóban.Mire beléphetett volna gyorsan felálltam,az ajtó konkrét kiszakadásától bennem rekedt a sírás. Megszeppenve álltam előtte egyszáll törölközőben. Egyikünk sem szólalt meg.Kerültem pillantását. Tudtam,hogy eljött a beszélgetés ideje. Felnéztem rá. A szemei mint mindig kéken csillogtak,de most volt benne valami fásultság,ami miatt bűntudatot éreztem. Szemeimben újra könnyek gyűltek,ennek hatására kétségbeesetten nyúlt derekam után,s húzott magához. Karjaimat nyakaköré fűzve csimpaszkodtam rá.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Érezni őt,a teste melegét mindent felül múlt.A legegyszerűbb módon próbált segíteni rajtam, úgy ahogy mindig ott volt. Csendben.Csak velem volt. Az empátiája elég volt ahhoz,hogy minden vele kapcsolatos tervemet a kukába dobjam,mint a ruháimat. Sírásom elhalkult,a szomorúságomat valami más vette át,s ezt Steve is érezte. Elhúzódott tőlem. A vállaira támaszkodva néztem szemeibe. Vihar dúlt lelkében. Nem akart kihasználni,s ezt értékeltem is,de nem érdekelt. Akartam. Bocsánatot szerettem volna kérni mindenért,hisz nem csak ő volt hibás a kapcsolatunkban. Megakartam csókolni,de ő gyorsabb volt. Ez a csók másabb volt,mint a többi. Ez valahogy többet jelentett. Egyetlen egy zsenge csókkal illesztette össze darabokra tört életemet. Mindketten tudtuk,hogy egy végleges határt léptünk át. Tudtuk,hogy most senki sem fog megzavarni,és azt is sejtettük,hogy tulajdonképpen nem is fogjuk megengedni senkinek,hogy ezt az éjszakát elvegyék tőlünk.
