Fájdalomra ébredtem.Nem igazán voltam magamnál,de azt sikerült érzékelnem,hogy kikötöztek,a láncok fülsüketítően csörögtek. A kezeim zsibbadtak voltak attól,hogy a fejem felett volt felkötve,de nem csak a kezeimet nem éreztem,a lábaimmal is ugyanaz volt a helyzet,valamit biztos beadtak nekem. Mikor végre magamhoz tértem,körül tudtam nézni. Egy félig sötét helyen voltam. Az orromat megcsapta valamiféle orrfacsaró bűz. Öklendezni támadt kedvem. Könnyű volt rájönnöm arra,hogy valamiféle csatornában vagyok.
Ütés csattant az arcomon. Orromból vér bugyogott elő, lehanyatlott a fejem.
-Ide figyelj!-köpte felém a szavakat egy férfi. Nagy erő kellett,hogy felemeljem a fejem. Mégis mi a fenét adtak be nekem?
Szememet meresztve néztem az ismerős arcot. Nem voltam olyan állapotban,hogy felfoghassam árulását. Clint arca villant be hirtelen,hogy volt rá képes?
-Minő meglepő Dave.-suttogtam felé.
-Bizonyára kiváncsi vagy a miértre.
-Nem igazából pont leszarom.-köptem ki a számba betóduló vérmennyiséget.
-Ó de én azért elmondom drágám.-lépett felém. Jobb kezét arcomhoz emelte,majd megszorította. Ellökve magától kezdett el mesélni,a láncok hangos csörrenéssel ütődtek egymásnak.
-Ma minden kiderül. Mesélek,míg nem ér ide a főnök. De kezdjük is az elején.
Dave mosolyogva húzott elém egy széket,s ült rá fordítva. A tekintete eszelős volt.
-Hat éve leállították az elit kommandó egységemet,legalábbis ezt mondták nekem. Összezuhantam..ittam...sokat. Az egység volt az életem,a szerelmem..nos..a mindenem. Ekkor keresett meg a HYDRA,elmo..
-Nagyon érdekfeszítő,de mint már említettem leszarom a Darth Vader baromságodat.-szakítottam félbe mondani valóját.
Dave elmosolyodott. Lenyúlt a szék alá,egy botot emelt fel,s felém irányította,a hasam tájékához. Hangosan sikítottam fel. Ez a fajta fájdalom hasonlított a sokkoló okozta fájdalomra, de valamivel mégis keservesebb volt. Zihálva lógtam ott,nem volt energiám tartani a fejemet,így csak a hangokból szűrtem le,hogy Dave letette a földre a fegyvert.
-Csodás fegyvereket készítenek a HYDRA tudósai. Szóval ne vágj a szavamba,vagy megsínyled. Hol tartottam?Ja igen! Szóval felkerestek. Kiderült,hogy az osztag nem oszlott fel, csak engem távolítottak el ilyen formában a posztról. Több se kellett nekem kettős kém lettem. Hiszed vagy sem itt többet értem el,mint a NASA-nál.-felnevetett.-Még a te beültetéseden is ott voltam. Bizony ám. Emlékszel?
Az a szemét. Próbáltam elő ásni emlékeimből az arcát,de a családi vacsorákon kívül nem igen szerepelt más pillanatokban.
-Hogy kattog rajta az agyad.Hagyok még időt rá.
§
Hirtelen villant be az emlék.
Forróság. Ezt érzem ereimben éppen,mintha a vénáim és a sejtjeim spontán égés áldozatai lennének. Egy boncasztalon fekszem, felettem egy lámpa világít meg. A hajam az izzadságtól vizes. Erõtlen vagyok, a fejemet képtelen vagyok mozgatni, csak hang töredékek jutnak el hozzám. Iszonyatos szomjúság tör rám, majd pedig a mindenemet felemésztő tűz elmúlik, mintha csak lekapcsolták volna, a szemem szúrt. Sikoltottam, majd az erőm működésbe lépett. Már nem a felettem lévő lámpa adott fényt, hanem a szemem kékes ragyogása.
-A páciens készen áll.
-Köszönöm Stewart. Akkor kezdjük is. Kérem dokumentálja a kísérletet.
Az asztal, amin feküdtem hirtelen meg mozdult, és már szinte álló helyzetben voltam kikötözve,nyögtem egyet a hirtelen váltástól.A hajam a szemembelógott. Felnéztem, de akkor a szemem elé tárult a legnagyobb árulás, amiben valaha részem volt. Előttem állt a Tél katonája és a gyámom.
-Chris bácsi.- krákogtam.
-Ssss. Ne beszélj! Szabaddá teszlek.
§
-Gondolom te vagy Stewart.
-Na végre!-kiáltott fel.
-A teljes nevem Dave Stewart Barton.
Kezeim ökölbe szorítottam.
-Te szemét tizenhét voltam,hogy tehetted ezt?
-Ugyan,nem személyes ügy,ne foglalkozz ilyenekkel. Neked ez a vég,és senki nem ment meg,még a fogadott családod sem. A Bosszúállók közül senki nem kopogtat az ajtómon,miattad.-vigyorgott.
Felkacagtam.
Most min nevetsz?-komorodott el,majd megütött.-Ha jól látom nem épp vicces a helyzeted.
-Szarság.
