Három napja annak, hogy elhagytam a főhadiszállást. Ez alatt az idő alatt próbáltam kitalálni,hogy mit is kezdjek az új élet lehetőségével.De zsákutca volt minden tervem,semmi sem vonzott úgy,mint a bűnüldözés. Hiszen erre képeztek ki. Ennek hiánya pedig fekete lyukat égetett szívemben. Ezért esett úgy,hogy három napja fekszek az ágyban,s mást sem csinálok mint romantikus könyveket olvasgatok,ezzel kompenzálva a saját szerelmi életem hiányát. Steve a csókunk óta nem keresett. S bár egyik oldalról nézve megértettem,hogy egyszeri alkalom volt,tekintve a kollektív büntetésemet. De még is a másik részem reménykedett. Reménykedett Steveben. Buta mód azt hittem,hogy kapok egy negyvenes évekbeli románcot magától Steve Rogerstól,de ez csak egy hiú ábránd marad.
Persze kislány,majd pont téged akar.-korholtam magam, dühösen csaptam be az épp olvasott könyvet. Kipattantam az ágyból és eldöntöttem,hogy futni megyek. Gyorsan felöltöztem,magamhoz kaptam egy palack vizet,s nagylendülettel nyitottam ajtót,ahol már valaki állt. Valaki,akiről azt hittem nem látom többé.
-Mit keres itt?
-Ms.Bowman bemehetek?
