Lélektükör

II. 6.rész

Te ismerted Ricky bácsit? – választ nem adott, csak intett és már el is tűnt a szemünk elől. – Várj! –kiáltásomat talán csak ő és barátom hallhatta, hirtelen mintha sokkal több autó ment volna el mellettünk. Csak utána mentem, igazából nem is tudom, hogy miért. Jó, lehet ismerte Ricky bácsit. Jó, lehet, hogy érdekel ki ő, de miért megyek én utána? A sarkon lefordultunk utána, mert Esteban is követett, majd az egyik utcában a lány ott ácsorgott, pulcsijának zsebébe temetve kezét. Igazából hasonlóra számítottam, csak a fejemben még cigizett is, valóságban viszont csak ránk mosolygott.

- Na jól van, gyertek be. Fél órára állok rendelkezésetekre aztán könnyes búcsút kell intenünk egymásnak. Az én világomban rengeteg dolgom van. –Fejével az ajtó fele biccentett, majd megmarkolta a kilincset és belépett, maga után az ajtót nyitva hagyta, hogy bemehessünk rajta. Előre mentem volna, de Esteban finoman csuklóm után nyúlt, jelezvén, majd ő megy előre. Beléptünk a kívülről kicsi épületbe, belülről viszont egy palota tárult elénk. Tisztára mint a könyvekben. A lány szökdécselve indult el a bejárattal szemben levő széles lépcső fele, haja jobbra-balra libegett, a lépcső tetején pedig egy nála talán egy-két évvel idősebb fiú jelent meg, aki homlokát ráncolta, majd szemöldöke felszökött homlokára.

- Analisa! – szólította meg már egész mély hangján a hidrogén szőke hajú fiú, kicsit se kedvesen. Fehér trikója izmos, szálkás testét fedte és most az először kíváncsi voltam, mi rejtőzhet a trikó alatt. A lány mit sem törődve a fiúval, felsétált a lépcsőn és megállt a fiú előtt. – Ők meg kik és mi a francot keresnek itt? –kérdezte kissé számon kérően.

- Oh, hogy ők? Jajj tudod milyen jó spanok voltunk Rickyvel, csak az unokáját és a barátját gondoltam meghívom hozzánk.

- Te teljesen megbuggyantál? – szólt rá mérgesen a lányra, mire ő csak szemet forgatott.

- Te pedig teljesen megőrültél. Értem.

- Ez a duma soha nem jött be nálam.

- Ezeket a dumákat soha nem szoktam használni, csak ha valakit még jobban bosszantani szeretnék. – Úgy elbeszélgettek egymással, mintha levegők lettünk volna. Én igazából meg se szólaltam volna, Esteban ellenben megköszörülve torkát, a két tini abbahagyta a „bájcsevejt". Analisa már sétált volna tovább, amikor a fiú megfogta a lány karját. – Nem lesz semmi baj. Nem törvénybe ütköző. De ami azt illeti, nekem csak egy törvényt kell megszegnem. Azt is a jó célért. – Ezzel kirántotta a karját és tovább sétált, mi pedig utána mentünk, a fiú csak üveges szemmel bámult maga elé. Analisával végigsétáltunk egy vörös szőnyeges folyosón. A falakon végig egyszerű bézs színű tapéta volt, rajta képek angyalokról, harcosokról. Az egyik fehér ajtónál megálltunk és besétáltunk rajta. Mikor a fehér hajú lány hátrafordult összeráncolt homlokkal nézett a mellettem álló fiúra. – Te meg mit csinálsz itt? Én csak a kis csajjal fogok beszélni. Sicc! – szólt rá Estebanra a lány, mire barátom kicsit felháborodottnak tűnt, de engedelmeskedett Analisának és már ki is ment, maga után az ajtót bevágta. Egy üveg vízzel a kezében a furcsa külsejű, nagyszájú, ám mégis vicces lány fel és alá sétált. Rajta levő szürke pulcsit le is vetette és az egyik székre dobta, majd ő egy másikra leült, én viszont csak álltam egy helyben. Ő kezével egy szabad székre mutatott. – Csüccs! – parancsolt rám, ám hangjában kedvesség volt. Rögvest helyet is foglaltam és néztem, ahogy az előttem ülő, amúgy csinos lány iszik pár kortyot a vízből, majd megtörölte száját. – Hülye munka. De ennek születtem, nincs megállás.

- Minek születtél? Figyelj, én csak azért jöttem utánad, mert említetted Ricky bácsi nevét. Hogy ismerhetted? Hiszen annyi vagy, mint én, Ricky bácsi meg már egy ideje halott. Te pedig korombeli vagy, tehát kicsiként ismerhetted, de akkor is öreg volt már akkor.