The Styles Effect [Hungarian Translation]

1. Fejezet: A kívánság

És az egész kezdődött előröl.

Figyeltem, miközben hallottam a hasonló, mély brit hangokat, siettetve, hogy engedjem be őket, mielőtt a zárt ajtó eltört és széthasadt, hatalmas kezek ugyanazzal a kereszt tetoválással bőrükön ütöttek lyukakat a fába a bezárt bejáraton, mint valami horrorisztikus zombi filmben míg tapogatóztak és próbálták megragadni a testem.

„Kés van nálam! Én uh, levágom a hosszú ujjaitokat és feldugom a seggetekbe! Ne gondoljátok, hogy nem teszem meg!" Fenyegetőztem, őrülten zilálva mielőtt lefagyott volna kezük egy pillanatra, mígnem egy megkönnyebbült sóhajt kiváltva belőlem húzták vissza kezeiket a lyukakon keresztül.

„Ne ez buziság!" Hallottam az egyiküket és tudtam, hogy Frat Harry volt az.

„Ne szóld le míg kibaszottul ki nem próbáltad te homofób!" Egy másik hozzá hasonló hang csattant fel és tudtam, hogy ez Gay Harry volt abból a Larry fanfic-ből amit olvastam.

És csak ekkor láttam az összes zöld szempárt, ahogy a vájatokon keresztül lesnek be, hogy van e valamilyen fegyver nálam – ami persze nem volt – aztán megint bedugták a kezeiket a lyukakon, megpróbálva elérni engem, míg én hátrálni kezdtem azt motyogva, hogy „oh a picsába" mély lélegzetet véve.

A hátam mögé nyúltam, hogy levegyem a láva lámpát az éjjeliszekrényemről, készen állva a hardcore körmösökre az ujjaikon, mielőtt a csuklómat egy jéghideg és erős kéz ejtette fogságba, a hátam széles mellkasnak ütközött míg még a nyakamon is felállt a szőr a jelenlététől.

„Már mondtam, csapdába szorultál, mondd, miért akarsz ennyire elmenekülni, mikor mindketten tudjuk, hogy semmi esélyed sincs." Beszélt lassan a fülembe, hangja komoly és mély, ahogy ellöktem magamtól és megfordultam, hogy találkozzak fekete tekintetével, sötét pupillái teljesen eltértek a többiek zöld szemétől.

„Kopj le és csak akkor gyere vissza, ha nem abból az Éhezők Viadala filmből szeded az idézeteidet." Gúnyolódtam, kiváltva belőle egy öntelt fújtatást, míg szavaim egyre inkább kezdték elvenni türelmét.

Mielőtt még elkiálthattam volna magam és megtámadhattam volna, az ajtó mögöttem a földhöz csapódott, a zsanérok megadva magukat elárasztották a szobát, a karjaim azonnal visszalettek fogva Psycho Harry-től és Fratboy Harry-től, ahogy mindkét oldalról megragadtak és a térdeimre kényszerítettek a vezetőjük előtt, míg én ellenük küzdöttem és a többi Harry engem figyelt.

„Annyira vágytál rá, hogy a menthetetlen főszereplője legyél a saját történetednek..." Nevetett Demon Harry, előttem járkálva, míg rekedtes, cinikus nevetése nyúzta bőrömet ahogy összeszorított fogakkal néztem fel rá, mielőtt lehajtotta volna fejét, hogy rám nézzen, gödröcskés vigyorral arcán, míg hideg, sápadt ujjbegyeivel végigsimított alsó állkapcsomon.

„Úgy tűnik, megkaptad, amit akartál... hercegnő." vigyorogta, mielőtt felegyenesedett, csettintve egyet, mire Bad Boy Harry utat tört magának a tömegen keresztül, megropogtatva teletetovált nyakát, ahogy rám pillantott elsötétedett szemekkel és egy vigyorral, piercinges ajkain.

„Bocs ezért, cica." Mondta, lassan ropogtatva ujjpereceit, míg én összeszűkült szemekkel néztem vissza rá.

„Te jó ég, csak Liza. Ly-zah! Nem cica, nem babapofi, nem hercegnő, nem mignon komolyan, mi a franc baj van veletek ti fanfiction picsák! Senki sem hívja így a másikat a valóságban! Miért nem tudjátok csak a kibaszott nevet mondani? Okkal van nekem is, csak hogy tudjátok! Komolyan basszátok meg mind ti hosszú zsíros hajú kiba-„