The Styles Effect [Hungarian Translation]

17. Fejezet: Aranyásó

„És megkérdezhetem, milyen kapcsolatban áll Mr. Bennet-tel, kisasszony?" Kérdezte a nővér aki pasztell kék műtősruhájában ült a recepción, udvarias mosollyal arcán.

„Uh... az unokája vagyok." Bólintottam, csípőre téve kezem ahogy a pultnak dőltem.

„Nincs unokája." Informált engem Ghost Harry, míg a randija Priscilla továbbra is a hófehér falat bámulta oldalt hatalmas üresen meredő szemekkel mellette.

„Úgy értem a lánya." Javítottam ki magam gyorsan, amitől a nővér felnézett a billentyűzetéből egy érdekes nézést küldve felém, míg Ghost Harry megrázta fejét.

„Lánya sincs." Mondta mélyen suttogva.

„Azt mondtam volna, hogy lánya?" Nevettem el magam, összeszorítva ajkaimat emelve fel kezeimet a levegőbe elkeseredve, míg fejemet ingattam.

„Nem, úgy értettem, hogy közeli, közeli családi barát vagyok..." Ismételtem komoly hangon míg próbáltam megnyugodni, ujjammal a nővérre mutatva egy nyugtalan mosollyal arcomon.

„Barátnő." Köhögte Harry az öklébe mellettem, mire én ingerülten felé fordultam.

„Mi? Nem, a pasas van vagy nyolcvan, ezt nem mondhatom." Suttogtam durván, míg a nővér az üres levegőbe nézett mellettem.

„De igen, mondd neki, hogy az aranyásó felesége vagy." Érvelt Harry gödröcskés mosollyal helyeselve, és felmutatta hüvelykujjait.

„Mondtam már, hogy nem mondom ezt-„

„Um, mit?" Szólalt meg a nővér aki összezavarodottnak látszott és valamilyen szinten rémültnek míg Ghost Harry és én is felé fordítottuk fejünket.

„Mit?" Ismételtük Harry-vel egyszerre, mire pislogtam egyet és kihúztam magam, rájőve, hogy a nővér nem látja vagy hallja őt.

„Kisasszony, jól... jól érzi magát? Szeretné, hogy hívjak valakit, aki megvizsgálja?" Kérdezte aggódva, oldalra döntve fejét míg én gyorsan megráztam fejem.

Aztán Ghost Harry-re néztem, aki azt tátogta, hogy „aranyásó" mielőtt drámaian hátradöntötte fejét, csendben úgy téve, mintha sírna miközben kezét homlokára tette.

„Uh..." Hangom elhalt, közte és a nővér között járatva tekintetem, aki lassan a telefonért nyúlt az asztalán, elmélkedve, mielőtt megadva magam felsóhajtottam.

„Igen, segítségre van szükségem. Oh nagyon is." Törtem ki csendes zokogásba, nyöszörögve míg szemeimet dörzsöltem amitől kezei megálltak a telefon fölött míg egy együtt érző fintort küldött felém.

„Ezt nem érti. Tudja, mekkora szégyenben vagyok, hogy az öreg poros farkakat és az összeaszott herezacskókat jobban szeretem az újaknál? A barátaim és a családom által. Ez nem a pénzről szól, hanem a szerelemről és oh istenem- abban reménykedtem, hogy bejutok úgy, mintha a lánya lennék mivel az emberek általában ezt feltételezik de nem. Mr. Bennet szerető felesége vagyok, tessék, kimondtam." Sírtam, tenyeremmel hangosan az asztalra csapva amitől a nővér és még néhány munkatársa a háttérben abbahagyták egy pillanatra amit éppen csináltak, hogy rám bámulhassanak miközben Ghost Harry megtapsolt engem.

„Kisasszony, én uh- csak nyugodjon meg. Tényleg úgy gondolom, hogy nincs ön olyan állapotban, hogy meglátogassa most Mr. Bennet-et ha-„ Kezdte el a nővér, dadogva és valószínűleg szidva az oktatóit, akik nem készítették fel ilyen szituációkra ahol egy őrült leégett aranyásóval kell bajlódnia.

„Túlozz erősen." Sürgetett Ghost Harry, megpróbálva karon vágni míg én bólintottam egyet és az asztalra feküdtem, mire az ápolónő hátradőlt székében miközben én csak sírtam és kézfejem tetejét homlokomra helyeztem, pont, mint ahogy Harry csinálta.