The Styles Effect [Hungarian Translation]

7. Fejezet: Pingvin tej

A hátsókertben hintáztam a hintaágyon ülve a hideg éjszakában, miközben hallottam, ahogy az összes Harry pizzát eszik bent a házban, amit azután rendeltem, miután visszaértünk a buliból.

Egy apró, fáradt sóhaj csúszott ki ajkaimon és ködös levegő hagyta el számat miközben lélegeztem és a hintaágy kötelének döntöttem fejem, közben újraolvastam az üzenetet, amit a szüleim hagytak nekem a tizennyolcadik alkalommal, a szavaktól, amiket írtak elfintorodtam és kirázott a hideg.

Hallottam, ahogy a ház üvegajtaja kinyitódik és becsukódik, mielőtt felnéztem és megláttam Prince Harry-t felém közeledni egy nagy takaróval kezében és halványan elmosolyodva, amit viszonoztam.

„Sajnálom, nem akartalak megzavarni," Kezdett bele, megköszörülve torkát, míg én összetűrtem az üzenetet a kezemben és tovább mosolyogtam azon, hogy milyen aranyos volt, a könnyű széltől barna haja a levegőben táncolt, mintha valamilyen hercegnő lett volna.

Herceg, ebben az esetben.

„Csak hát, csak hideg van idekint és um, én hát." Mondta, még a sötétben is látszott, mennyire zavart volt mielőtt vállaimra terítette a takarót, ujjaival épphogy súrolva bőrömet mielőtt elhúzta kezét és háta mögé nem helyezte őket.

„Köszönöm." Mondtam, egy kissé náthás hangon a hidegtől, mire ő udvariasan bólintott, meleg mosollyal arcán.

„Odaadtam volna neked a kabátomat, mint korábban Lady Liza, de attól tartok fényét vesztette valamilyen alkoholos italtól, amit a partin ráöntöttek és így nem rakhatom rád." Mondta bocsánatkérően nézve rám, amitől fejemet ingatva nevettem el magam, aztán észrevettem, hogy nem az arany hímzett kabátja volt rajta, egyedül csak nadrágjában és egy nagyméretű fehér hosszú ujjúban volt, amiben kirázta a hideg.

„Én csak, bemegyek ha szeretnél egyedül lenni-„

„Nem, maradj, nem bánom, ha itt vagy." Mondtam neki őszintén amitől megállt és arcomat tanulmányozta, majd lassan bólintott leülve mellém az ágyra, bőven helyet hagyva köztünk.

„Nem harapok." Kötekedtem vele halkan nevetve mikor teste megfeszült, testtartása még akkor is egyenes volt, mikor mellém ült és játékosan, összeszűkült szemekkel nézett rám.

„Nem érek hozzád, ha csak azt nem kívánod, hogy hozzád érjek Liza, én azt adok neked... amit itt az emberek úgy neveznek, hogy tér." Magyarázta, mutatóujját végighúzva alsó ajkán miközben elszántan figyelt engem, arany gyűrűi épphogy megcsillantak a holdfényben, miközben én felemeltem a takarót és mutattam neki, hogy húzódjon közelebb.

„Gyerünk, hideg van, osztozhatunk." Érveltem, felemelve hagyva neki a takarót miközben egy őszinte, boldog mosoly terült szét arcán és közelebb jött, de csak addig, míg testének meleg oldala hozzáért enyémhez, és vállára terítettem a takarót, mire felnevetett.

Lesütöttem szemeimet, megpróbálva elkerülni pillantását mivel nagyon közel voltunk és szinte éreztem mellkasának mozgását miközben összedörzsöltem tenyereimet, megpróbálva felmelegíteni őket.

„Hadd segítsek." Ajánlotta Prince Harry, észrevéve mozdulataimat mielőtt gyengéden nagy kezei közé fogta enyéimet kettőnk közé rakva őket, miközben dörzsölte őket, majd rózsaszínes ajkaihoz emelve megpróbálta felmelegíteni leheletével.

„Ez aranyos gesztus." Jegyeztem meg mosolyogva, hiányolva a kishúgomat, akinek mindig ugyanezt csináltam ha fázott.

„Az édesanyám csinálta ezt, akárhányszor csak fáztak a kezeim," Magyarázta szégyenlősen, továbbra is kezeimet nézve ahogy dörzsölte őket.