The Styles Effect [Hungarian Translation]

4. Fejezet: Macska és egér

Mereven ültem a székemben, nézve, ahogy Psycho Harry hátradől a székében az asztal túloldalán velem szembe, hosszú ujjait végighúzva az asztal szélén, és lenyalta a piros anyagot késéről másik kezében, végignyalva ajkain, míg a fegyvert nézte.

„Hm, málnalekvár. Pedig biztosra vettem, hogy epret vettem." Tűnődött el, lassan elvigyorodva mielőtt szemembe nézett volna, míg én idegesen felnevettem és bólintottam egyet, ujjaim közé szorítva pólóm alját az asztal alatt.

Oh baszki baszki baszki megfogok halni baszki baszki.

„Bocs a görög receptes felhajtás miatt. Valószínűleg nem nekem találták ki az egész Baklava dolgot, de elég jól csinálom a mogyoróvajas lekváros szendvicset." Sóhajtotta egy szórakozott nevetés kíséretében, visszarakva közben a kést az asztalra és kezével a szendvicsekre mutatott, amiket mindkettőnknek készített.

Összeszorítottam fogaimat, megpróbálva fenntartani mosolyomat és egy bólintás után a szendvicsekre pillantottam.

„Mi a baj pumpkin? Olyan barátságos voltál a boltban, de olyan feszült lettél." Jegyezte meg Harry, hangja barátságos és selymes volt de pillantása halálos volt míg felkönyökölt az asztalra, majd megdörzsölve állát előrébb dőlt és várakozva tanulmányozott engem.

Mint egy ragadozó, aki arra várt, hogy az áldozata rákapjon a csalira.

„Oh jah, csak- csak éhes vagyok." Nyeltem nagyot, küzdve, hogy ne remegjen meg hangom és rávettem magam, hogy intenzív szemeibe nézzek.

„Hát akkor egyél, végülis segítettél behozni a cuccaimat. Megvakarod a hátam, én is megvakarom a tiédet, vagy megmasszírozom, mert még mindig feszültnek látszol." Ajánlotta fel, csábító és szívdöglesztő mosolyát küldve felém, míg lassan megropogtatta ujjait és néztem, a bőre alatt végigfutó ereket hatalmas kezén, míg eszembe jutott egy jelenet a fanfiction-ből, amiből jött.

Emlékeztem, hogy a főszereplő Psycho Harry történetéből megtalálta a régebbi áldozatait az alagsorban, mindegyik lány ugyanabban a korban volt és fojtogatás nyomai látszódtak mind nyakán.

Istenem annyira rábasztam.

Csendben néztük egymást, állva a másik erős tekintetét, míg ajkaihoz emelte poharát és én ökölbe szorítottam kezeimet magam mellett.

Nem, most nem.

Mindig is kritizáltam a főszereplőket és mindent, amit csináltak a történetekben.

De most pontosan tudtam, hogy mi fog következni, nekem volt meg az előnyöm itt, ezúttal Psycho Harry-nek kellett volna megijednie.

Ezt a magam módján fogom csinálni.

„Rendben, ugorjunk át a lényegre. Nem fogod hagyni, hogy csak úgy kisétáljak innen, ugye." Bukott ki belőlem nyugodt hangnemben, karjaimat pedig összekulcsoltam magam előtt, míg az arcán egy lusta mosoly terült el és felvont szemöldökkel nézett rám.

„Nézzenek oda, milyen okos következtetés ez attól a lánytól, aki készakarva követett egy idegent az otthonába." Kacagott a késsel játszva kezében, mutatóujja a kés hegyén pihent, ahogy a nyelét pörgette, tekintete egy pillanatra sem hagyta el enyémet.

„Szóval megfogsz ölni és ennyi." Vettem mély lélegzetet, megpróbálva felidézni minden részletét a történetének amit régen olvastam, a kezeim finoman megragadták az ebédlőasztal alsó részét, majd az ujjaim végigtáncoltak a vastag kötélen amit az asztal aljához ragasztott, hogy könnyebb dolga legyen, pont mint a fanfiction-ben.