The Styles Effect [Hungarian Translation]

11. Fejezet: A fájdalom jó

Amilyen gyorsan hozzám értek Assassin Harry ajkai, olyan gyorsan el is tűntek, míg én csak döbbenten álltam egy helyben, miközben testét elrántották tőlem és Psycho és Vampire Harry a földre szerelték.

„Oh a picsába! Ne öljétek meg, a fiúnak elég puha ajkai vannak!" Próbáltam viccelődni, tulajdonképpen pánikolva ahogy megfogtam mindkét Harry-t a pólójánál fogva hátulról, lerántva őket Assassin-ról aki a földön vigyorgott csak, könyökein támasztva magát, tekintetével végig arcomon időzve, ahogy a másik kettőt a ruhájuknál fogva tartottam vissza.

„Bazd meg! Azt mondtad én csókolhatom meg, amikor ideérünk te barom!" Szitkozódott Psycho Harry idegesen, nyomatékosan mutatva az önelégült Assassin-ra a földön, miközben Vampire kettejük között járatta tekintetét, éppolyan dühösen.

„Ah igen," Ismerte el Assassin Harry ártatlanul bólintva, ujjait végighúzva alsó ajkán egy öntelt mosollyal jóképű arcán.

„Hazudtam." Vonta meg vállát egy csepp bűntudat nélkül, mire Psycho Harry dühöngő káromkodásban tört ki, miközben Vampire Harry-vel mindketten próbáltak előrébb jutni, majd mindenki Vampire felé fordult.

„Te meg ki a fasz vagy?" Kérdezte összezavarodva Psycho Harry, továbbra is mérgesen és összevont szemöldökkel mutatva Vampire Harry-re.

„Látszólag, csak egy másodrangú ribanc." Mondta Vampire Harry, felém intézve szavait, míg szórakozva felhúzta szemöldökét és rám nézett, egy laza, gödröcskés mosollyal arcán mielőtt Psycho el nem húzott tőle.

„Oh jó, akkor tudod a helyed, szóval ha megbocsátanál." Gúnyolódott Psycho irritált arckifejezéssel, közel tartva engem magához miközben Vampire Harry egész teste megfeszült az idegességtől.

„Nem bánhatsz vele ilyen durván." Szűrte ki fogai között Vampire, ellentmondva saját szavainak ragadva meg karomat, maga mögé rántva engem, hogy közénk állhasson míg én botladoztam, kissé szédelegve attól, ahogy össze-vissza rángattak és karjaimat kitárva próbáltam visszanyerni az egyensúlyomat, mielőtt hátam egy meleg, széles mellkassal össze nem ütközött.

„Lady Liza, jól vagy?" Kérdezte Prince Harry, hatalmas kezeit karjaimra téve, hogy megtartson, fogása kemény de mégis gyengéd, mielőtt egy göndör tincset fülem mögé nem tűrt, miközben megkönnyebbültséggel pillantott le rám kellemes zöld szemeivel, míg a többi Harry tovább vitatkozott.

„Jah csak, csak szédülök, uh kérlek ne lökj el." Nevettem fel nyugtalanul, megpróbálva rendszerezni a légzésemet míg Prince Harry hátulról fedezett engem egy apró gödröcskés mosollyal, mielőtt előre hajolt, forró ajkaival súrolva fülemet.

„Soha." Mormolta az orra alatt, az őszinteség a hangjában teljesen letaglózott míg kikerekedett szemekkel fordítottam felé fejem.

Imádok haldokolni.

„Egy csók nagymértékben méltányolt lenne, de ezt nem kérhetem, hölgyem. Csak örülök, hogy sértetlen vagy." Próbált viccelődni, hogy oldja a hangulatot míg én megfordultam és felnéztem rá mosolyogva, mielőtt izmos, magas testét szorosan megöleltem.

„Olyan aranyos és lágy." Ugrattam őt, jobbra-balra döntve testemet még mindig karjaimban tartva őt is, míg ő felnevetett és visszaölelt, arcát fejem tetején pihentetve.

Azonnal elhúzódtam tőle, mikor egy levegőbe lőtt golyó jól kivehető hangját hallottam meg, a szívem a gyomromba zuhant ahogy fejemet a hang irányába fordítottam és megláttam, ahogy Assassin Harry egy füstölgő pisztolyt tart Vampire Harry felé, egy feltűnő lőtt sebbel hasán, vére közben átszivárgott Rolling Stones-os pólóján, míg Assassin-t figyelte,