The Styles Effect [Hungarian Translation]

6. Fejezet: Asztma roham

Frat boy Harry körülöttünk járkált, hosszú ujjait végighúzva ajkain, amik mindig felfelé íveltek egy önelégült mosolyban, közben a többi Harry-t tanulmányozta mellettem, magának bólintva és nevetve, miközben a körülöttünk lévő emberekkel váltott pillantásokat.

„Woah, ezt nézd, az egyiknek még pisztolya is van, megfoghatom?" Kérdezte egy gyerekes mosoly kíséretében, Assassin Harry fegyverére mutatva mielőtt megpróbálta kivenni kezéből, de Assassin Harry csuklójánál fogva ragadta meg, megfordítva őt, és kezét fájdalmas szögben tartotta háta mögött, majd fegyverét fejéhez tartotta.

„Ezt egy finom talánnak veszem..." Ajánlotta Frat Harry egy kissé megrándulva, ahogy kezemet Assassin Harry feszült vállára tettem, aprót bólintva felé, hogy engedje el a másik Harryt, amit meg is tett egy irritált morgással vegyítve, ellökve Frat Harry-t magától.

„Milyen fogás... Kedvellek." Nevetett Frat Harry, forgatva fájó csuklóját, fogpiszkálója még mindig szája sarkában volt, szórakozott zöld szemei pedig felém villantak.

„Ugh, nézd, milyen rémes házigazda vagyok." Biggyesztette le ajkait eltúlozva, tenyereit mellkasára téve és végignézve rajtam, mielőtt a tömeg felé fordult, ahol a fiú és lányszövetség tagjai mind a mondandójára vártak.

„Hát így kell bánni a vendégeinkkel?" Kérdezte az embereket, a levegőbe emelve kezeit, miközben mindenki azt kiabálta, hogy „a francokat" az öklükkel magasan a levegőben, míg hátul néhány kollégista kezükkel tölcsért formálva szájukhoz kiabáltak.

„Különösen ezzel a kis szépséggel itt, mi a neved bébi?" Vigyorogott Frat Harry, elködösült szemekkel fordulva vissza felém, felkészülve rá, hogy karját vállamra tegye, mielőtt mindhárom Harry megfogta a kezét mögülem, fegyvereiket rá irányítva, mielőtt még akár egy újjal is hozzám érhetne.

Frat Harry mosolya nem halványult el egyáltalán és mélyen füttyentett egyet, oldalra döntve a fejét felvont szemöldökökkel.

„Bébi, nem mondanád annak a három muskétásnak ott hátul, hogy nyugodjanak le?" Kérdezte nyugodt, sima hangon szabadon lévő kezének mutatóujjával lejjebb tolva az egyik pengét, amit az arcába nyomtak, egy önelégült vigyorral.

„A nevem Liza." Mondtam neki, tanulmányozva őt ahogy oldalra biccentettem fejem, jelezve a többieknek, hogy eresszék el és engedjék le a fegyvereiket, amit ők kételkedve meg is tettek.

„Linda, remek, gyere velem." Mondta Frat Harry, tenyereit összedörzsölve és csettintett egyet, amitől a zene azonnal elkezdődött és mindenki tovább táncolt mintha mi sem történt volna, miközben figyeltem, ahogy lehajolt egy pörgős barnához, hangja mély volt mielőtt fejét a többi Harry felé biccentette mögöttem, miközben a lány nevetni kezdett és engedelmeskedve bólintott.

Megfordultam, csak hogy összetalálkozzak egy rakás botrányosan felöltözött lánnyal, akik célba vették a három Harry-t mögöttem, vinnyogva és vihogva amitől Assassin Harry összeszorította fogait idegességében.

Psycho Harry elvigyorodott, megnyalva ajkait hagyta, hogy a lányok kezeikkel végigsimítsanak széles mellkasán és puha, hosszú haján, amíg Prince Harry megpróbált követni, de a többi lány azonnal elállta az útját legnagyobb meglepetésére.

„Rendben leszek! Csak ne öljetek meg senkit és ne igyatok semmit!" Üvöltöttem túl a zenét, lábujjhegyre állva, ahogy a köztünk lévő emberek egyre többen lettek, szétválasztva minket, mielőtt egy erős kar átkarolta vállamat, a testemet közelebb húzva Frat Harry meleg mellkasához, míg ő vigyorogva, bosszantó nézéssel nézett le rám.