The Styles Effect [Hungarian Translation]

20. Fejezet: We Can't Stop

Az arcomba vágta az ajtót, azt kiabálva, hogy "Nem!" míg az ütött-kopott arany szám a motelszoba ajtaján meglengett és leesett a földre, míg én nevettem.

"Gyerünk Princess, engedj be." Szóltam neki vigyorogva, ismét kopogtatva miközben hallottam nehézkes légzését az ajtó túloldaláról.

"N-nem hölgyem. Van tartásom ezúttal és nem hagyom, hogy becsapj szellemesen szarkasztikus megjegyzéseiddel. Már elmondtam neked, hogy bánthatlak is. Távol kell maradnod tőlem- csak amíg el nem pusztítom a démont." Válaszolta aggodalmaskodva, míg én csípőre téve kezeimet felsóhajtottam.

"Egy barom vagy. Jól vagyok és itt vagyok, plusz ugye tudod, hogy csak azért, mert a szálló neve Királyi Motel, az még nem azt jelenti, hogy királyi leszármazottaknak van." Ajkamat beharapva tartottam vissza magam, hogy kinevessem, lebiggyesztett ajkakkal pislogva az ajtóra, mielőtt az résnyire kinyílt, csak hogy felfedje vörös, zavarba jött arcát, míg lehajtotta fejét.

"Igen... Belém nyilallt a felismerés, amikor észrevettem a halott rágcsálót a fürdőben... de a recepciónál lévő úriember elvette már az egyik arany gyűrűm, hogy bejöhessek az egyik szobájába, szóval már túl késő volt, hogy visszamenjek." Magyarázta alsó ajkát lebiggyesztve Prince Harry, amitől fejemet oldalra döntöttem, hogy még inkább láthassam gyönyörű arcát, mielőtt zöld szemei összetalálkoztak enyémekkel.

"Az a piszkos férfi a recepción minden, csak nem úriember. Most akkor beengedsz?" Mondtam neki, továbbra is barátságosan mosolyogva felé, míg ő elgondolkozva nézett vissza rám, mielőtt gyorsan megrázta fejét és bezárta az ajtót.

"Nem. Biztonságban kell lenned." Hallottam tompa hangját.

Még vártam pár pillanatot, türelmesen dobolva lábammal a koszos szőnyeggel borított padlón, karjaimat összekulcsolva mellkasom előtt.

"Hát akkor okés," Sóhajtottam, összecsapva tenyereimet, majd összedörzsöltem őket, míg lassú, hosszú lépteket tettem a szobája előtt a folyosón.

"Gyere Demon, Demon! Gyere és kapj el! Itt állok egyes egyedül, készen állva rá, hogy a-" Kezdtem bele, kikiáltva hollétemet ahogy a torkomon kifért, mielőtt hátam mögött kinyílt az ajtó és egy hatalmas meleg kéz megragadta a csuklómat, gyorsan berántva a szobába, majd Prince hitetlenkedő arckifejezéssel becsukta az ajtót.

"Te teljesen megőrültél? Megöleted magad." Mondta, megragadva vállaimat lepillantva rám, míg én körbenéztem a leharcolt, poros szobában, a törött legkonditól kezdve, ami a szoba legvégében volt, majd az olcsó rozoga ágyra, aztán a faragott fa asztalra, amin-

"Gilisztás gumicokrok!" Kiáltottam fel, figyelmen kívül hagyva Prince-t, miközben leráztam vállamról kezeit és az apró zacskóhoz sétáltam, ami az asztalon volt, szemeim pedig elkerekedtek a meglepettségtől, mikor észrevettem a kis lapos csomagot a kardja mellett.

"Van óvszered?" Kérdeztem megfordulva, ámultan pillantva rá, míg megemeltem a gumit a kezemben, csakhogy Prince éppen az ágyhoz bilincselte magát, kínosan ácsorogva az ágy mellett.

"Ah igen, így hívják őket? Psycho kettőt is adott, mielőtt eljöttünk, azt mondta, hogy ez majd segít, lefoglal engem. Borzasztó kalap egyébként." Fintorgott, még csak oda se figyelve, ahogy megrántotta a kezét, hogy megnézze, elég erős e a bilincs.

"Kalap?" Ismételtem összezavarodva.

"Igen, kettő is volt. Kinyitottam az egyiket, mert túlságosan is lehangolt voltam és követtem az összes utasítást. Azt írja, helyezd a fejre, nem igaz? Tudhattam volna, hogy csak rászedett az Őrült. Csak annyit csinált, hogy csúszóssá tette a hajam és kényelmetlenül szoros volt, majdnem megfullasztott." Figyelmeztetett az apró csomagolásra pillantva rémülten a kezemben, míg én próbáltam nem megfulladni, ahogy visszatartottam a nevetésem.