°Csak Egy Dal Erejéig° BEFEJEZETT💔

♬ Negyvenharmadik ♬

-Ashley!-ugrottam a húgom nyakába.-Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem tőle miközben szorosan ölelgettem. Ashley a fél testvérem. Anya második házasságából van. Csupán 2 év van közöttünk.
- Csak átszállóban vagyok itt-mosolygott rám majd a hátam mögé nézett.-Nem akarsz bemutatni valakinek?-nézett Ashtonra.
-Dehogynem-mosolyodtam el.-Ash, ő itt Ash a barátom-mondtam ki mire mind a hármunkból kitört a nevetés.
-Ashton vagyok-állt fel Ash, mire a húgom szoros ölelésbe vonta.
-Tudom ki vagy Ashton.-mondta.

Idegesen csapkodom a homokot. Összevesztünk Ashtonnal két napja, és tökéletesen igaza volt. Ez a harmadik nap hogy nem beszél velem. Elég lett volna a havi bajom is de neeeeem... Nagyon megsértettem Ashtont... Csak az idegesség beszélt belőlem amikor kimondtam ezt:Nem csodálom hogy az apád otthagyott téged. Én vagyok a legszarabb ember a földön. Valahogy ki kell békülnöm Ashtonnal. A következő pillanatban Mikey ül le mellém.
-Mikey...-suttogtam majd a vállába fúrtam az arcomat.-Akkora fasz vagyok.
-Ang... Ash szeret téged, és tudja hogy nem gondoltad komolyan. Tudja hogy csak az idegesség beszélt belőled. Azt is tudja hogy nehéz napjaid vannak-mondta Mike mire felkaptam a fejemet.
-Mi? Honnan?
-Látja rajtad. Mert ismer-simította meg a karomat.- Ashton igazából a becsülete miatt nem bocsájt meg. Addig meg én hallgathatom a hisztijeit.-mosolygott rám.-Fel a fejjel Ang! Hát... Igazából ez fordított szituációba szokott lenni de...
-De?-vontam fel a szemöldökömet.
-Hódítsd vissza!-mondta Michael mire elnevettem magamat.
-Amúgy igazad van.-gondoltam végig a dolgokat.

-Ashton várj már meg...-rohantam utána sokadjára.
-Nem Ang! Mit szeretnél még? A fejemhez vágni azt hogy nem csodálod hogy apa elhagyott minket?-kérdezte kissé felemelve a hangját.
-Nem...Tudod mit szeretnék mondani?!-üvöltöttem le Ashton fejét mire megszeppenve nézett rám.-Azt hogy kurvára szeretlek! És igen, kibaszottul sajnálom amit mondtam. Egy fasz vagyok. Mostanában nem mosolyogsz sokat pedig imádom ha mosolyogsz. A kis gödröcskéidet az arcodon, azt hogy amikor alszol úgy szorítasz magadhoz mint egy plüssmacit. Imádom amikor a hajamat birizgálod, amikor megölelsz, vagy amikor megfogod a kezemet, és a te kezed kétszer akkora mint az enyém. Imádom a szemeidet, amiket órák hosszán át tudnék bámulni, a hajadat, hogy most rövidebb lett, imádom amikor szemüvegben vagy mert akkor annyira édes vagy. De tudod mit imádok a legjobban? Ezt!-mondtam neki majd a pólójánál fogva magamhoz rántottam és hevesen tapadtam ajkaira. Egy pillanat alatt elváltam tőle, és lehajtottam a fejemet.-Bocsi, tudom hogy te harag...-keztem de félbeszakított.
-Oh Ang, fogd már be!-nevette el magát majd az ajkaimra tapadt. Habozás nélkül visszacsókoltam, kezeimet pedig a nyaka köré fontam. Átölelte a derekamat, ezzel még közelebb vonva magához. Levegő hiány miatt lihegve váltunk el egymástól. Ashton vállába fúrtam a fejemet és szorosan öleltem magamhoz.
-Annyira hiányoztál...-suttogtam a fülébe.
-De hisz minden nap találkoztunk-nevette el magát.
-Igen, de nem beszéltünk... Nem ölelhettelek meg, nem foghadtam meg a kezedet, nem csókolhattalak meg...-soroltam a szemébe nézve.-Jézusom ez de nyálas volt-nevettünk fel mind a ketten.
-Te is hiányoztál Angie-mosolygott rám, majd a fülem mögé tűrte a szemembe lógó hajtincset. Percekig csak néztünk egymás szemeibe, aztán felém hajolt és nyomott egy puszit az arcomra. Mielőtt megszólalhattam volna, Ash kezeit az arcomra rakva húzott magához, majd nyomott egy csókot ajkaimra.

-Angel...-fogta meg a vállamat Luke mire felé fordultam.
-Hm?
-Ha te el akarnál mondani valami olyat, amivel tudod hogy megbántanál másokat, akkor te azt hogy mondanád el?-kérdezte mire furcsán néztem rá.
-Miért kérdezed?
-Csak úgy...
-Oké...-néztem rá-Hát, nem kertelnék sokat, hanem igazából csak kimondanám az igazat... Minél tovább hallgatsz el valamit, annál rosszabb lesz megtudniuk.-mondtam mire Luke szorosan magához ölelt. Hirtelen rám törtek az emlékek amikor Luke úgy ölelt meg, hogy a barátnője voltam. Szétáradt a szomorúság a testembe... De egy pillanat alatt el is oszlott. Miért gondolok én ilyenekre?!
-Köszönöm-suttogta a fülembe.
-Nincs mit.-mondta mire még szorosabban magához szorított.
-Hiányozni fogsz...-suttogta olyan halkan hogy alig hallottam meg.
-Mi?-toltam el magamtól.
-Tessék?-kérdezte értetlen arccal.
-Azt mondtad hiányozni fogok. Miért? Hova mész?
-Sehova... Nem tudom miért mondtam. - Rántotta meg a vállát majd elsétállt.

-Cal? Cal, hé-ültem le Calum mellé a homokba mire rám nézett.-Mi a baj?-simítottam végig arcán.
-Semmi különös... Csak, mi van ha Sky terhes? Akkor ott kell hagynom a fiúkat, és ezt az egész zenész dolgot... Mert az végképp nem akarom hogy úgy nőjjön fel a gyerekem hogy nincs apja. Pont mint neked és Ashtonnak. Ha Skyler terhes akkor feladom az álmomat, és újra rendes életet fogok élni a legnagyszerűbb lánnyal a földön, és az én kis csemetémmel...-mondandója végére elővett egy doboz cigit a pulcsijából és rágyujtott. Már rakta volna el, amikor kikaptam a kezéből és rágyujtottam egy szálra. Mélyet szívtam belőle, és hagytam hogy a nikotin szétáramoljon a tüdőmben.
-Mióta cigizel?-kérdezte döbbenten Calum.
-18 éves koromban elléggé magam alatt voltam, és akkor minden nap szívtam, de leszoktam róla, mielőtt megismertelek titeket. Mára már csak évente 4-5 csikket szívok el.-mondtam mosolyogva.
-Leszoktál?
-Aham... Nehéz volt, de kitartottam. És te?
-Csak néha szívok el egy-egy szálat.-húzta mosolyra a száját.

Itt ülünk a nappaliban...Sky a fürdőben csinálja a terhességi tesztet... Ashton leül a zongorához és elkezdi játszani a Close As Strangerst... Könnyeimmel küszködve hallgatom a zongora csodás hangját... A következő pillanatban Ashton a szám végére ért... Pár pillanattal később Skyler lépett ki a fürdőszobából.
-A teszt pozitív lett...-suttogta.
-Elköltözöm... Összeköltözünk Arzayleával-szólalt meg Luke, mire nem bírtam tovább, és utat engedtem könnyeimnek....