°Csak Egy Dal Erejéig° BEFEJEZETT💔

♬ Negyvennyolcadik ♬

-Arzaylea?-kérdezem döbbenten.
-Szia Ang!-ölelt meg.
-Honnan? Honnan tudtad hogy itt vagyok?-teszem fel a kérdéseket lesokkolva.
-Amikor a kórházban voltunk, meséltél róluk.
-És emlékeztél? De...miért vagy itt? Azt hittem utálsz.
-Igen utáltalak.
-Mi ez a múlt idő?
-Luke sokat mesélt rólad. Csak jó dolgokat. De tényleg. Csak beszélt és beszélt, én pedig megismertelek.-mosolyodott el.

-Szóval még mindig szana szét hagyja a zoknijait?-kérdezem nevetve Arzitól.
-Oh, igen.-neveti el magát ő is.
-Hát én...nem is tudom mit mondjak. Jól esett már egy csajos nap-ráztam meg a szatyraimat.-Köszönöm.-öleltem meg.
-Ugyan, semmiség. Bármikor-simítja meg a karomat, majd elindul a kocsija felé.
-Arz!-kiáltom utána, mire megfordul.-Kérlek ne mondd el senkinek hogy hol vagyok.
-Rendben. Luke nagyon szeret téged. Még mindig fontks vagy neki.-száll be a kocsijába és elhajt, otthagyva engem a gondolataimmal.

-Mindent köszönök fiúk!-öleltem meg az ikreket.
-Ugyan, nincs mit-mosolyodott el Eth.-Gyere máskor is.
-És azért néha hívj fel minket-mondta Gray, mjre szorosan megöleltem a legjobb barátomat.-Szeretlek Gel.
-Én is szeretlek Ray. Vigyázz magadra.-nyomtam egy puszit az arcára, makd beszálltam a taxiba, és elindultunk.

3 napja, hogy a fiúk és Sky nem tudnak rólam semmit. A koncert 2 perc múlva kezdődik, én pedig itt ülök egy dugó közepén már tíz perce. Megelégelem a várakozást, ezért felkapom a szatyraimat, kifizetem a taxist és kiszállok. Rohanni kezdek, és közben matekozom a fejemben. Ha tartom a mostani tempót, akkor le fog szakadni a lábam, viszont csak egy számot kések le. Tehát rohantam. A stadionhoz érve Gery a biztonsági őr rögtön felismert, ezért elvette tőlem a szatyraimaz, majd megmomdtam merre menjek. Az öltözőhez érve, hallottam ahogyan énekelnek. Wherever you are...Hm, még passzol is. Ez a második szám. Akkor most jön a Mrs. All American. Felkaptam Luke gitárját a sarokból, majd kirohantam a színpadra. A reflektor miatt éppen nem látszottam. Viszont most jött Luke gitár szólója, amit random építettek bele a dalba.(az eredeti dalban nincs ilyen, csak most találtam ki. Szerk.) Fáradtan lerogytam egy kihangosítóra, majd elkezdtem az eszméletlen gitárszólót. A reflektor hirtelen rám villant, majd mindenki felém kapta a fejét. Én csak mosolyogtam, majd lecsúsztam a földre, hátamat az erősítőnek támasztva, és játszottam tovább. Miután véget ért a szóló, a szám ment tovább. Éppen Calumnak nem volt szerepe, ezért odarohant hozzám, felhúzott a földről majd szorosan magához ölelt.
-Hát eljöttél.-mondta csodálkozva.
-Sajnálom hogy leh-kéhstem az első két szhámot, de a taxi dugóba került, ezért fhu-tottam idáig-lihegtem nevetve.
-Hihetetlen vagy-mondta, a következő pillanatban pedig Mikey szorítitt magához.
-Oh, Ang! Annyira aggódtam érted.-mondja.
-Sajnálom.-mondtam a következő aki odajött hozzánk, Luke volt. Először habozott egy kicsit, aztán viszont magyon óvatosan megölelt, mintha porcelánból lennék. Én viszont olyan erősen szorítottam magamhoz, ahogyan csak tudtam.
-Hiányoztál Luke.-montam neki őszintén.
-Te is nekem Angie. De kiszorítod belőlem a szuszt is.-nevetett fel mire elengedtem. Luke háta mögött láttam, ahogyan Ash kiszáll a dobok mögűl, majd a szemembe néz. Fáradtságommal nem törődve, elkezdtem rohanni, majd az ölébe ugrottam. Lábaimat szorosan a dereka köré kulcsoltam.
-Annyira sajnálom Ash. Sajnálom hogy csak úgy elmentem.-motyogtam a nyakába, közben pedig a sírás kerülgetett. Ashton nem mondott semmit, csak lerakott a földre és a szemembe nézett.-Kérlek mondj vala...-keudtem volna, de magához rántott és megcsókolt. Átöleltem a nyakát, majd szorosan hozzá bújtam, és visszacsókoltam. A közönség-akiket eddig észre sem vettem- hangosan felsikított, és szinte hallottam a kamerák kattanását.

Miután elváltunk egymás ajkaitól, a szemébe néztem.
-Nagyon utálsz?-kérdeztem, mivel lenne rá oka. Nagyon sok oka lenne arra, hogy utáljon engem.
-Nagyon szeretlek.-mondta, mire majdnem elsírtam magamat.
-Miért? Miért nem utálsz, Ashton? Annyi okod lenne rá.-mondtam hitetlenkedve.
-Mert teljesen megértettem a helyzetet. Én is hasonlóképpen cselekedtem volna. És azért, mert nagyon szeretlek.-mondta, én pedig újra magamhoz húztam.
-Én is nagyon szeretlek.

-Luke, beszélhetnénk?-kérdeztem a koncert után Luketól.
-Persze-mosolygott rám, majd kimentünk az öltözőből.-Mondd csak.-mondta kedvesen.
-Arzi megkeresett amikor elmentem. Eljött hozzám. Elmentünk vásarolni. Igazából megismertem, és aranyos lány.-momdtam kedvesen.
-Örülök, hogy megbékéltetek.
-Azt mondta, hogy eddig mimdig csak jó dolgokat mondtál rólam. De tényleg csak jó dolgokat. Miért?
-Mert... Nem tudtam volna rólad rosszat mondani. Én voltam a paraszt aki folyamatosan tördelte a szívedet, nem te.-mondta szomorúan mosolyogva. Szólásra nyitottam a számat, viszont nem jött ki egy hang sem. Azon kaptamagamat, hogy elkezdtem alaposan végigmérni Lukeot. A haja már szinte barna, arca férfiasabb lett, a piercingjének nyoma veszett, arcát pedig borosta foglalja keretbe. Vállai egy kicsit szélesebbek lettek, kezei pedig izmosabbak. Mindene megváltozott, kivéve egy dolgot... A szemét. A szemei semmit sem változtak. Most is ugyanúgy csillogtak, mint amikor először találkoztunk, mint amikor azt mondta nekem hogy szeret, mint amikor megcsókolt, amikor az ágyon fekve, felém kerekedve az éjszaka közepén a szemembe nézett, amikor elment Sydneybe...
-Angel, hahó itt vagy?-zökkentett ki a bambulásomból.
-Jól nézel ki.-csúszott ki a számon, mire elkerekedett a szemem.-Mármint, izé...Na szóval...Öhm-kezdtem el dadogni.
-Köszönöm. Te is jól nézel ki.-húzta mosolyra duzzadt ajkait. Közelebb lépett hozzám, majd a fülem mögé tűrte a hajamat, kezét pedig az arcomra helyezte, bennem pedig megállt az ütő.-Még mindig szép arcod van.-suttogta, a mondandóját pedig hitelesítette azzal, hogy végigsimított az említett testrészemen.- Kicsit komolyodott az arcod. De csak egy nagyon kicsit.-búgta, miközben ajkaival vészesen közelített felém.-Viszont a szemeid még mindig ugyanúgy csillognak.-suttogta már szinte a számra. Ajkai szinte úgy vonzották az enyémet, mint két mágnes. A testem minden porcikája vágyott a csókjára...

Sziasztok! Eloszor is, remelem nem lett annyira szornyu ez a resz. Remelem tetszett. Masodjara: ma talalkoztam ketto csodas emberrel. Lanyok, en nem is tudom mit mondjak. Koszonom nektek. Koszonom, nagyon-nagyon koszonom. Nem tudom elegszer elmomdani hogy mennyire koszonom. Nagyon szeretlek titeket!❤❤😭😭😭

-S