°Csak Egy Dal Erejéig° BEFEJEZETT💔

♬ Negyvenötödik ♬

...Újra. - fejezte be Luke a mondandóját sírva, belőlem pedig kitort a zokogás... A földre rogytam, arcomat a kezeimbe temettem és zokogtam... Úgy mint még soha... A tüdőm majdnem kiszakadt, de nem érdekelt... Hangosan zokogtam... Ahogyan Luke is... Csak ő némán... Felhúzott, majd magához szorított.
-A-annyira sa-sajnálom Angel-mondta sírás közepedte... Egy hang sem jött ki a torkomon. Csak sírtam Luke ölelésében... Az idő mintha megállt volna, csak sírtunk egymás karjaiban. Mintha csak ketten lettünk volna az egész világon... De nem...
-Mi folyik itt?-jött be Mikey, mire odarohantam hozzá és szorosan magamhoz öleltem, és úgy sírtam tovább.-Jézusom Ang, jól vagy-ölelt meg, mire megráztam a fejemet.-Mit csináltál?-intézte szavait a könnyeit törölgető Lukenak.
-Se-semmit...csak be-beszélgettünk-válaszoltam Luke helyett Mikeynak. Vettem egy nagy levegőt, majd nehezen stabilizáltam a légzésemet. Letöröltem könnyeimet, majd elengedtem Michaelt.
-Történt valami köztetek?-kérdezte a lila hajú.
-Dehogyis! Csak beszélgettünk... A régi hibáimról-mondta Luke, mire Mike megértően bólintott.-Bárcsak egyik nap amnéziával kelnél fel, és ne emlékeznél a hülye dolgaimra...-és amit most mondott az tökéletesen illett ehez a helyzethez.
-Tudod...-mondtam Luke szemébe nézve.- Én nem akarok amnéziával felkelni... Mert igen, lehet, hogy darabokra zúztad a szívemet, de ott voltak a boldog pillanataink is... És azt a világ összes kincséért sem felejteném el.-mondtam majd kisétálltam Luke szobájából, és becsuktam az ajtaját. Vettem egy nagy levegőt, majd mosolyogva kifújtam. Igen, Luke ezzel a mondandójával újra összetörte a szívemet, mégis boldog voltam. Lesétálltam a nappaliba ahol Sky és Calum összebújva xboxoztak, Ashton pedig egy könyvet olvasott. A szemüvege rajta volt, haja kócosan hullott a homlokába. Zöld szemei vízszintesen mozogtak, ahogyan olvasta a sorokat. Hátát a kanapé karfájának döntotte, lábait felhúzta, amin egy takaró volt. És ő volt az a személy, aki egyesével összeszedte a szívemnek a darabjait és szép lassan összeragasztgatta őket. Annyira belemerült az olvasásba, hogy azt sem vette észre amikor leültem elé. Egyik kezével a takarón dobolt. Lassan kegfogtam a kezét mire összerezzent, és rám kapta a tekintetét.
-Ne haragudj, hogy megijesztettelek-mondtam neki, mire az asztalra rakta a könyvet, engem pedig a mellkasára húzott és belepuszilt a hajamba.
-Minden rendben?-kérdezte miközben szó szerint rajta feküdtem.
-Igen...Már igen-kulcsoltam össze az ujjainkat majd a nyakába fúrtam a fejemet.

-Hányas géppel jönnek?-kérdeztem Ashtontól.
-A G-25-mondta. Ez a szám eddig mindig megsiratott, most viszon csak mosolyogtam rajta... Igen, Luke a G-25-ös géppel ment el. Gondolkodásomból egy nagyon rég hallott hang zökkentett ki.
-Angel?
-Shawn?-fordultam meg és sgembe találtam magam Shawnal.
-Angel! Szia!-jött oda hozzám és megölelt. Shawn egész gimiben az osztálytársam volt, de nem igazán voltunk jóba.-Tényleg te vagy az? Angel Sarah Stephen?
-Igen, Shawn Peter Raul Mendes, én vagyok az-nevettem el magamat.
-De...Hol a gimiből ismert kis béna szemüveges-fogszabályzós lány?
-Felnőtt-mosolyodtam el.
-Jól nézel ki, Ang. Tényleg.
-Köszönöm... Te is.-simítottam meg a karját-És, mi járatban a reptéren?
-Várom a barátnőmet. Sally-t.-mondta mire ledöbbentem.
-Sally Winter-t?
-Igen-mosolyodott el... Azt tudni kell hogy Shawn és Sally volt a gimiben az a tipikus álompár. Mondjuk azt nem hittem, hogy még gimi után is együtt lesznek.
-És te Angel? Ashtont várod?
-Honnan tudod?-vontam fel kíváncsian a szemöldököm.
-Ugyan, S. Mindenki tudja, aki nézi a netet-mondta mosolyogva, mire a becenév hallatán lefagytam egy kicsit.
-De rég hívtak így.
-Oh, Shawn! Helló!-jött oda Ash, és lepacsizott Shawn-nal.
-Ismeritek egymást?
-Persze.-mondta Ash. A következő pillanatban pedig elkezdett futni. Odakaptam a fejemet, és pomt akkor ölelték meg egymást Harryvel és Laurennel.
-Hát én is megyek-mosolyodott el Shawn majd nyomott egy puszit az arcomra-Jó volt látni, Ang! Még beszélünk. Szia-ölelt meg majd a következő pillanatban Sally ugrott a nyakába. Mosolyogva indultam el az Irwin család felé. Ashtonék még mindig ölelkeztek, ezért odaléptem Anne-hez.
-Szia, Angel! Jó látni.-ölelt meg Ash anyukája.
-Szia Anne! Téged is.

A következő pillanatban Harry és Lauren egyszerre ugrottak a nyakamba.
-Sziasztok-nevettem el magamat, majd megöleltem őket.
-Lauren vagyok-mutatkozott be.
-Én pedig Harry.
-Tudom.-mosolydtam el.-Ashton már sokat mesélt rólatok.
-Oh, rólad is Ashton. Meg képeket is küldözgetett-kacsintott rám Lauren, mire Ashton felé fordultam, aki teljesen el volt pirulva. Nevetve nyomtam egy puszit a szájára, majd a fülébs súgtam: Édes vagy. És ők is.

-Ez az utolsó?-kérdeztem egy dobozra mutatva.
-Igen.
- Holnap 9-kor kezdődik a koncert, szóval olyan fél nyolc körül gyere.-mosolyogtam rá Lukera.
-Rendben. És köszönöm hogy gitározol helyettem.
-Nincsmit. Fáj még a kezed-böktem a gipszre.
-Csak egy kicsit-vonta meg a vállát, én pedig kisétálltam a szobájából.-Hé, Ang!-kiáltott utánam mire visszafordultam.
-Hm?
-Még nem köszöntem meg hogy azon az estén kedves voltál, és beszélgettél Arzival.
-Elmondta?-döbbentem le.
-Igen... És tudod mit mondott még?
-Mit?
-Hogy egy különleges ember vagy.-mondta Luke én pedig újra ledöbbentem... Rájöttem, hogy eddig teljesen félreismertem Arzayleát.
-Azt hiszem félreismertem... Vagy megváltozott.
-Megváltozott.-nyomott egy puszit a homlokomra Luke majd kisétállt a szobából.

Itt ülünk a nappaliban öten, és filmet nézünk... Démonok között 2... Skyler és Calum a nagy kanapén fekszenek összebújva. Mikey a fotelben ül és kukoricát eszik. Ashton és én pedig a kis kanapén félig, ülünk, és félig fekszünk. Szorosan Ashtonhoz bújtam és a kezét szorongattam, pont úgy ahogyan Sky is. Még csak 15 perce megy a film, de már kétszer halálra rémültünk. A következő pillanatban pedig az öregember szelleme beugrik a képbe, mi pedig egyszerre fúrjuk a fejünket a barátunk vállába. Ash és Cal csak felnevettek.
-Azt hiszem, el megyek sétállni.-álltam fel.
-Jöjjek veled?-kérdezi Ashton.
-Nem, köszi.-mosolyogtam rá, majd kiléptem a házból.

Úgy fél órája baktathattam a városban, amikor elértem Los Angeles egyik "elhagyatott" felére. Éppen egy sikátor előtt mentem el, amikor valaki befogta a számat, és behúzott a sikátorba. Gyorsan megfordultam, hogy szemügyre vegyem támadómat. Fején sapka volt, szeme előtt pedig napszemüveg. Csak a száját láttam. Láttam ahogyan mosolyog... De én már a mosolyáról felismertem...