°Csak Egy Dal Erejéig° BEFEJEZETT💔

♬ Ötvenhetedik ♬

Gyengéden viszonoztam Luke csókját, majd eltoltam magamtól.
-Sajnálom Luke... Felejts el.-néztem a szemébe, mire némán bólintott, majd kilépett a kávézóból. A kezembe temettem az arcomat, majd lehunytam a szemeimet.

Eljött ez a nap is. A temetés. Felkaptam a táskámat majd kiléptem a házból. A fiúk San Franciscoban voltak valami fontos ügy miatt, Sky pedig beteg lett. Így tehát egyedül sétálltam a ravatalozó felé. Korán reggel volt, ezért az utcában csak a magassarkúm monoton kopogását lehetett hallani. Hajam lágy hullámokban hullott a vállamra. Egy egyszerű fekete ruhát viseltem. Orromon a szemüvegem csücsült. A szemeimet csak spirállal emeltem ki. Ajkaimra viszont bordó rúzst kentem. A temetőhöz közeledve sok embert láttam meg. Hát persze... Mindenki ismerte...és mindenki a barátjának mondta magát. Az emberek között kiszúrtam Hugh-ot és anyát amint éppen Isabellel beszélgettek. Ahogyan tovább siklott a tekintetem a tömegen, kiszúrtam egy igen ismerős alakot aki háttal állt nekem. Megálltam a járdán és csak néztem, aztán kikerekedett a szemem. Levágatta a haját. Hasonlóra lett vágatva, mint akkor aznap, amikor elment tőlem 7 hónapra. Mit keres itt? San Franciscóban kéne lennie. Valószínüleg megérezte hogy nézem, mivel megfordult, vele együtt pedig az egész embertömeg is. Tekintetükben láttam a sajnálatot. "Jajj a szegény Angel Stephen. Biztos neki a legnehezebb, mivel elvesztette az apját." Aha, nem. A következő pillanatban arra lettem figyelmes hogy valaki összekulcsolta az ujjaimat az övével. Nem néztem az illetőre. Pontosan tudtam hogy ki az.
-Mit keresel itt?-kérdeztem tőle mire csak elmosolyodott.
-Ang, gondoltad hogy nem jövök el? A többiek is jönni szerettek volna csak nem tudtak. Én is kiszöktem.-mondta mire kikerekedett a szemem.
-Kiszöktél?
-Igen. Fogtam egy taxit és idejöttem. Ash is jönni szeretett volna velem, de a fiúk nem hagyták neki.
-Köszönöm.-húztam halvány mosolyra bordó ajkaimat.
-Ugyan. Tartozom ennyivel. Amúgy jól nézel ki.-siklott végig rajtam kék tekintete.
-Te is. Hiányzott már ez a haj.-néztem íriszeibe, kezeim pedig automatikusan a hajába vándoroltak. Elég meggondolatlan dolog volt ez tőlem, ugyanis az emlékek rám törtek. Ugyan csak a haját vágatta le, mégis annyit változott. Rá mosolyogtam, majd beléptünk a temető kapuján.

-Ámen.-mondta egyszerre a nép. Isabel lépett a kis emelvényre majd megszólalt:
-és végül jöjjön a beszed. Mindanyian egy emberre gondoltunk, így Angel kérlek fáradj ki.-mosolygott rám Isa, mire lefagytam. Luke megszorította a kezemet, én pedig felálltam és az emelvényhez léptem.
-Apa...fura ezt nekem kimondani. Igazából úgy érzem hogy az apám már évekkel ezelőtt elment... Mármint lélekben. És most...testben is. Most minden bizonnyal fel kéne sorolnom a közös emlékeinket...csak hogy nem tudok mit mondani. Egy kisgyereknek nagyon fontos az édesapja. Ő tanítja meg biciklizni, úszni. Együtt játszanak a nappali szőnyegén. Együtt készülődnek az anyuka szülinapjára. Együtt díszítik fel a karácsonyfát. Az ember tudja, hogy mindenben számíthat az apjára. Legyen szó akármiről is...hát igen...Ő ezektől az érzésektől fosztott meg. Az egészben azt sajnálom a legjobban, hogy Abigail sosem fogja megtapasztalni az apai szeretetet...ahogyan én sem tapasztaltam. Malcolm tulajdonképpen nem volt rossz ember...viszont a munkát mindig a családja elé helyezte. Mindig a legjobbra törekedett és csak arra öszpontosított. Fogalmam sincs hogy mit is mondhatnék még. Hiányzik az apukám.-mondtam, mire egy könnycsepp kicsordult a szememből. Hátra fordultam majd a nyitott tetejű koporsóra néztem amiben ott feküdt.-Kár, hogy nem ismertem a koporsóban fekvő embert. Ég veled Malcolm Stephen. Nyugodj békében.-ahogy kimondtam az utolsó szavakat, leléptem az emelvényről. Akkor néztem csak a tömegre... Merem állítani hogy mindenki sírt, vagy könnyes volt a szeme. Visszasétálltam a leghátsó sorba, majd leültem Luke mellé.

-Szuper. Ashton eltörte a kezét.-mondtam Lukenak.
-Sajnálom Angie...mármint ezt az egész Malcolm ügyet.-nézett rám mire elmosolyodtam.
-Köszönöm. Tudod Luke... Sokat jelentett nekem hogy ma itt voltál velem.
-Ugyan. Ez természetes.
-Holnap lesz egy fellépésetek. Szereznünk kell egy dobost.
-Igen. Na gyere, menjünk a reptérre.

A tömegből hirtelen kiszúrtam Mikey rózsaszín haját.  Mike és Cal elkezdtek felém rohanni majd szoros ölelésbe zártak. Amikor Ashton odaért hozzánk, csak egy puszit nyomott a homlokomra, majd szoros ökelésbe zárt. Ez viszont más volt mint az eddigi ölelések...

1 rész van hátra.