°Csak Egy Dal Erejéig° BEFEJEZETT💔

♬ Negyvennegyedik ♬

-Gratulálok-mondom egyenesen Luke szemébe nézve... Felálltam a kanapéról majd megöleltem Skyt.-Neked is-mosolyogtam rá majd kiléptem a házból. Fülembe bedugtam a fülesemet és maxon üvöltettem a zenét. Elkezdtem a táskámban matatni hátha... És igen. Találtam egy doboz cigit. Meggyújtottam egy szálat és mélyet szívtam belőle.

Úgy egy órája mehettem el otthonról. Most itt ülök annak a bizonyos épületnek a tetején amin szoktam, és gondolkodom. Kapja be Hemmings! És én segítettem neki, hogy hogyan mondja el nekünk. De most Skyler a legfontosabb. El kell mennünk egy nőgyógyászhoz. Ezek a tesztek néha hazudnak. Elnyomtam a sokadik csikkemet, majd felálltam és megfordultam. Ahogy hátrafordultam, meg is ugrottam, ugyanis Mikey mögöttem állt. Szomorúan nézett rám, majd megölelt. Szorosan viszonoztam az ölelését.
-Mióta álltál itt?-kérdeztem.
-Úgy 4-5 perce.-mosolygott rám. - Ashton akart érted jönni, de nagyon ideges és dühös volt Luke miatt, ezért lebeszéltem arról. Tehát én jöttem-vonta meg a vállát halványlila hajú barátom.
-Köszönöm-mosolyogtam rá. - De Mikey... Te nem vagy dühös Lukera?
-Dehogynem... Legalábbis az voltam... Most már inkább csak szomorú vagyok, és csalódott... Na meg persze boldog is, mivel jön a kis Skyum.-mondandója végére halványan elmosolyodott.
-Hogy vannak?-céloztam Calumra és Skylerre.
-Boldogok. De tudják hogy ez még nem biztos-mondta Mikey.

-Nézd Mike-böktem meg a színes hajút, majd egy lány felé mutattam aki gitározott és énekelt a parkban. A lány éppen a Voodoo Doll-t játszotta a 5SOS-tól.
-Odamegyünk?-kérdezte Mikey mire bólintottam és megindultunk a lány fele. A refrénhez érve becsatlakoztunk mire a lány észrevett minket és lesokkolt, de azért gitározta tovább a számot. Én kaptam Luke részét, Mikey a sajátját, a lány pedig Calumét. Észrevettem a lány mellett egy doboz-dobot. Ráültem, majd elkezdtem ütni az ütemet.
-Bravó-tapsoltuk meg a lányt a szám végéhez érve.
-Úristen köszönöm-hatódott meg a lány.-Megölelhetlek titeket?-kérdezte félénken a lány mire Michael széttárta a karjait, a lány pedig szorosan magához ölelte. Gyorsan készítettem egy képet róluk.-Ang téged is megölelhetlek?
-Persze-mondtam mosolyogva mire magához szorított.

Boldogan nyitottunk be a házba, mire Sky a nyakamba vetette magát.
-Hol voltatok? Már 7 órája elmentél! Nagyon aggódtam-mondta Skyler.
-Mikeyval voltam, nyugi.
-Angel!-ölelt meg Calum is.
-Szia Cal-öleltem vissza.-A többiek?
-Luke pakol-mondta szomorúan Cal-Ashton pedig a konyhában főz.
-Köszi-mondtam majd bementem a konyhába. Ashton nekem háttal állt, és egy szál melegítő gatyában főzött. Mögé léptem, majd átkaroltam a derekát, arcomat pedig a hátába fúrtam. Egy pillanat alatt elkapta a karomat, maga elé húzott, felrakott a konyhapultra, a lábaim közé állt és megcsókolt. Egyik kezemet a hajába vezettem, a másikat pedig a vállára raktam. A rádióban éppen Ariana Dangerous Woman című száma üvöltött. Lábaimat a dereka köré külcsoltam, ezzel még közelebb vonva magamhoz. Ajkaim után elkezdte csókolgatni a nyakamat, kezeivel pedig az oldalamat cirógatta a pólóm alatt.
-A-Ashton...a-a kaja... Le-le fog égni-nyögtem ki nagy nehezen.
-Nem érdekel-búgta a fülembe, majd adott egy puszit a fülem mögötti kis részre, mire kirázott a hideg.
-Engem viszont igen-toltam el magamtól, majd leugrottam a pultról, lehajoltam, és kiszedtem a sütőből a lasagnet. Megfordultam, mire Ash beharapott ajakkal fürkészett engem.
-Többször is hajolgathatnál előttem-mondta perverzen mire hozzádobtam a kezemben lévő konyharuhát. Nevetve lépett oda hozzám, majd megölelt. Lábujjhegyre álltam, átöleltem a vállát, és a nyakába fúrtam a fejemet.
-Ne engedj még el...-motyogtam a nyakába.
-Nem akartalak-mondta, majd még jobban magához húzott.-Hopnap eljössz velem a reptérre?-kérdezte mire ijedten toltam el magamtól.
-Mi?!-estem pánikba.
-Nyugi Ang,-fogta két keze közé az arcomat.-Csak Anya, Harry, meg Lauren jön ide egy hétre. Nem hagylak itt-simogatta meg az arcomat majd megcsókolt.-Cigiztél?-vonta fel a szemöldökét.
-Igen...
-Mióta cigizel?-kérdezte döbbenten.
-Évente szívok el 4-5 szálat-mosolyogtam rá.-De honnan tudtad?
-Éreztem az ajkaidon-mosolyodott el, majd kiment a konyhából.

Felsétálltam az emeletre Skylerhez. De mielőtt bekopogtam volna a szobájukba, tekintetem Luke szobájára siklott. Az ajtóhoz sétálltam, majd nekidőltem az ajtófélfának. Luke nekem háttal állt, és nézte a naplementét az ablakából. A szobájában már 4 leragasztott doboz állt. A polcai üresek voltak, az asztala is, a tévé alól is eltűntek a dvd-k. Minden üres volt. Csak egy kép állt az éjjeliszekrényen, Luke ágya mellett. Halkan odasétálltam, majd felemeltem a képet, és megnéztem. Ahogy megláttam, a gyomrom össze ugrott. Ez a kép azon a napon készült... Azon a napon, amikor Luke elment Sydneybe. A képet Mikey készítette... Emlékszem... A képen a reptér várójában ülünk, fogom Luke kezét, és a vállára hajtom a fejemet, ő pedig átkarol. Csak előre tekintek, a semmibe. Szemeim pirosak, arcomat könnyek áztatják. Luke szeme pedig még kékebb, és csillog a visszatartott könnyektől. Könny szökik a szemembe a fotó láttán. Kiesik a kezemből a kép, mire Luke ijedten fordul felém. Lenéz a földön heverő képre, majd újra rám. Közelebb lép hozzám, majd szólásra nyitja a száját, de egy hang sem jön ki a torkán. Szó nélkül, könnyektől homályosan látva lépek oda Lukehoz, majd szorosan megölelem.
-Sajnálom-motyogta halkan a fülembe, miközben erősen szorított magához.
-Miért tartottad meg ezt a képet?
-Azért, mert sokat jelent nekem...-mondta nekem pedig megdobbant a szívem.-Hiányozni fogsz...
-Te is nekem-toltam el magamtól, majd a szemébe néztem. Csak néztünk egymás szemébe percekig, mire Luke szemét ellepte a könnyfátyol, majd egy könnycsepp kicsordult a szeméből. Aztán szép sorjában a többi. Luke némán sírt, egész végig a szemembe nézve.
-Miért sírsz?-kérdeztem a könnyeimmel küzdve.
-Csak...Eszembe jutott amikor először a szemedbe néztem. Ott akkor a kiadónál. Barack színű felsőt viseltél egy farmerral. Eszembe jutott amikor fellöktelek a járdán. Amikor bemutattad nekünk Skylert. Amikor eggyütt kerestük Skyumot... Az az este, amikor megcsókoltad Calumot. Amikor éjfélkor megírtad az Invisible-t. Aztán az amikor összejöttünk-mosolyodott el halványan-. Aztán találkoztunk apáddal. Azután pedig megírtad a Broken Home-ot. Aztán eszembe jutott, amikor volt az a Skyleres ügy, és összetörtem a szívedet. Aztán rá egy nappal megtudtuk hogy el kell mennem. Akkor is összetörtem a szívedet. Aztán volt a Calum dolog... Utána minden jó volt, de én elhanyagoltalak... De 7 hónap múlva visszajöttem. Emlékszem a színpadon megcsókoltalak, de eltoltál magadtól, mert nem volt ott a piercingem. Emlékszem akkor újra boldogok voltunk. Aztán jött az az este amikor mindent elcsesztem... A baleset estéje... És tudod mire emlékszem még tökéletesen, és azt sosem fogom elfelejteni?! Miután bejöttél hozzám a kórházba... A szemeid ugyanígy könnyel voltak megtelve... A fájdalom, a szomorúság és a csalódottság volt a tekintetedben... De egy csepp düh sem... Csak fájdalom... Akkor tudtam hogy elveszítelek...És ezt már soha sem tehetem jóvá... De a legjobban az fájt, hogy összetörtem a szíved... Földhöz vágtam, és millió darabokra törtem... Újra...