°Csak Egy Dal Erejéig° BEFEJEZETT💔

♬ Ötvenedik ♬

-Csók?!?-kérdeztük egyszerre kórusban Ashtonnal, és Lukekal.
-Igen, csók. A közönség imádni fogja. Úgyis együtt vagytok, szóval nem lesz nehéz dolgotok.-magyarázott Blake.
-Oh, nem. Mi már rég szakítottunk.-mondta Luke, mire keserű íz keletkezett a számba.-Mellesleg Angelnek Ashton a barátja.
-Oh, akkor ez kínos lesz.-rántotta meg a vállát a fiúk főnöke.
-Mi van, ha nem fogadom el ezt az ajánlatot?-kérdeztem hosszas csönd után.
-Kirúglak... Téged is, és a fiúkat is.
-Elválalljuk.-szólt az eddig csöndben ülő Ashton.
-Nagyszerű. Holnap lesz az első próba. 10-re gyertek. Sziasztok.-ment ki a teremből Blake.
-Nagyszerű.-sóhajtottam fel.
-Nézd Ash,-ült át Luke a barátom mellé-én sajnálom, és az a csók nem fog semmit se jelenteni.
-Luke, nyugi-paskolta meg a vállát.-Tudom. Ez a show-biznisz-mosolyodott el.

-Angie, én sajnálom. Nem tudtam hogy Blaki ilyet tervez.-jött oda hozzám Luke.
-Nem a te hibád. Ne nekem próbáld megmagyarázni, hanem inkább a barátnődnek.-mosolyogtam rá.
-Igazad van. Hát akkor holnap találkozunk.
-Igen... Szia.-mondtam neki, majd beültem a kocsiba.

-Hé, Ash.-érnintettem meg a barátom vállát, mire rám kapta a tekintetét.-Mit csinálsz?-kérdeztem, miközben felé fordulva, beleültem az ölébe.
-Dalokat írok.-mondta, kerülve a velem lévő szemkontaktust.
-És hogy haladsz?
-Szarul.-mondta, mire állánál fogva felém fordítottam, majd kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Gyönyörű szemei most egészen barnák voltak, és fáradtan csillogtak. Arcán már picit megnőtt a borosta, ami férfiasabbá tette. Haja viszont kezdett hasonlítani a fiatal Ash hajára, amit egyáltalán nem bántam. A szemüvege az orrán csücsült, ami még inkább vissza hozta a fiatal Ashtont. Újra a szemébe néztem. Egyik kezemmel végigsimítottam arcán, mire belesimult érintésembe.
-Mi a baj?-kérdeztem a szemébe nézve.
-Csak fáradt vagyok. A mostani hetem elég rohanós volt és elfáradtam. Plusz, alig töltöttünk együtt valami időt kettesben.-fogta meg a kezemet. Igaza volt. A mostani hete kész őrület volt. Csak rohangált ide-oda. Reggel korán elment, este pedig későn jött haza. A hat nap alatt azon kívűl hogy együtt aludtunk, talán két órát töltöttünk együtt összesen össz-visz.
-Igazad van. De most kettesben vagyunk.-fontam a karomat a nyaka köré.-Imádom amikor szemüvegben vagy. Mindig a fiatalabb Ashtont juttatja az eszembe.-mosolyodtam el.
-Igen, viszont még most is van dolgom, és ez nyomaszt.-mutogatta felém a jegyzetfüzetét, mire kikaptam a kezéből majd az asztalra dobtam.
-Hagyd most a munkát egy kis időre.-suttogtam ajkaira majd megcsókoltam. Kezeit a derekam köré kulcsolta, ezzel még közelebb húzva magához. Hevesen faltuk egymás ajkait, de levegő hiány miatt el kellett válnunk.
-Nagyon szeretlek.-öleltem magamhoz, mire a fejét a nyakamba fúrta.
-Én is téged. Nem lenne kedved a jövő hét hétvégén elmenni valahova kettesben?-kérdezte mire felcsillant a szemem.
-Dehogynem.-mosolyogtam rá, majd újra megcsókoltam.-Most viszont hagylak dolgozni.-szálltam ki az öléből, makd elindultam az ajtó felé. Mielőtt kiélphettem volna, Ashton kapta el a kezemet.
-Jól áll ez a farmer.-nyomott neki az ajtónak, ezt a mondatot a fülembe suttogva, majd nyomott egy nedves puszit a fülem mögötti kis részre.
-Ne csábíts, Fletcher.-nyomtam egy csókot a szájára, majd kiléptem az ajtón.

-Ahj, Cal érted? Meg kell csókolnunk egymást!-vágtam magam hanyatt a kanapén, fejemet Calum ölébe vágva.
-Na és? Nem lesz nehezedre.
-MI AZ HOGY NEM?!-akadtam ki.
-Úgy értem...Smároltatok már, szóval nem lesz új dolog.-mondta mire felsóhajtottam.
-Igen, csak akkor együtt voltunk. És az már lassan másfél hónapja lesz.
-Ashton hogy fogadta?
-Ő fogadta a legjobban... Mondjuk ma reggel óta a szobában ül, és ír.-néztem a lépcső felé.
-Akkor nagyon dolgozik. Ilyenkor mindig nagyon belemerül.-mondta Cal, mire pittyegett egyet a telefonom. Egy fan írt. Megnyitottam:
"Egy nap majd megismered!" "Folytasd a próbálkozást! Az álmok valóra válnak!" mondják az emberek. De ők nem értik. Persze, talán egyszer majd tudok lőni egy gyors képet velük. Egy nap kapok egy pillantást tőlük, aztán kivisznek a securitysek.Ez a világot jelentené nekem, de sosem fogok velük tényleg találkozni. Sose fogunk együtt lógni, sose fogom elmondani nekik, hogy mennyire szeretem őket. Mennyire inspirációs hatásúak a zenéik. Hogy hogyan mentettek meg. Sosem fogok tanulni arról, mit csinálnak mielőtt lefekszenek, vagy a rossz szokásaikról, vagy a kedvenc ételeikről. Sosem fogom hallani, ahogy kimondják a nevem. Sőt, nem is fognak ismerni. Nekik csak egy rajongó vagyok, aki sikítja a nevüket és  sír, ha kilépnek a színpadra.
Sosem leszek a barátuk. Sose fogok tényleg találkozni velük Az igaz álmom sosem válik valóra. Én mindig csak egy rajongó leszek...És ez az, ami megöl... Tudod Ang, ezt jelentik nekem a fiúk. Azt is tudom, hogy sosem flgkd elolvasni ezt az üzenetet. Mégis megírom. Mert van bennem remény. Nagyon szeretlek titeket! A remény tart életben.           
                   Csók:Midnight.
Ahogy a véhére értem a levélnek, a könnyeim automatikusan elkezdtek patakként folyni a szemeimből.
-Minden oké?-kérdezte aggódva Calum.
-Cal, nem mennénk el valahova?-kérdeztem szipogva. Meg fogom az egész bandának mutatni ezt a levelet. És elérem hogy találkozzanak Night-tal. De nem most.
-Persze, menjünk. De hova?
-Korizni-csillant fel a szemem.

-Ang, én már nagyon rég óta nem koriztam-mondta félénken Calum, mire ráhúztam a jégre.
-Nyugi. Itt vagyok. Ha eltaknyolsz, azt csak 300 ember fogja látni.-kuncogok fel, mire megajándékoz egy szúrós pillantással.-Na gyere már.

Már vagy egy órája csúszkáltunk a jégen. Calum csak 15× esett el. A következő pillanatban nekem száguld, ezzel nekinyom a pálya szélének. Arca túl közel van az enyémhez. Leheletünk látszódik a hideg miatt. Csak nézünk egymás szemébe. Néha lepillantgatunk a másik szájára. Tudom, hogy nem helyes amit csinálunk, de nem érdekel. Most nem tud érdekelni. Lehunyom a szememet, Calum pedig átszeli az ajkaink közti távolságot...

Sziasztok drága "olvasóim"! Mimdenkinek nagykn boldog karácsonyt kívánok. Köszönöm nektek 2016-ot. Igaz, csak június vége óta vagytok velem. Hihetetlen...Akkor június 28.-án amikor publikáltam a prológust, nem hittem volna hogy valaha eljutok idáig. Persze először azt hittem hogy egy nap majd meglesz a 100K nézettség. Aztán felébredtem. Hihetetlen érzés volt amikor meglett a 100 nézettség. Hát még amikor az 1000. Szeptember 14.-én 2K olvasottságnál tartottunk. Akkor azt hittem itt nekem ennyi volt...Most ledig, december 24.-én 9,70K nézettségnél tartunk 1,05K vote-tal és 250+ kommentel. Én nem tudom ezt mivel érdemeltem ki. Még mindig nem értem, hogy miért olvassátok ennyien ezt a szuytkomat. Valószínüleg sosem fogom megérteni. Mimdenesetre hamarosan(hamarosan?pff. Kb 30-40 rész múlva szerk.) befejezem ezt a könyvet. Nem tervezek neki második évadot sem. Tudom már a legvégét, és így kell lennie. Nem lesz folytatása. Viszont, ennyire könnyen nem szabadultok meg tőlem. Miután befejezem a CSEDE-t(így rövidítem a sztorimat) jön a következő sztori. Abba lesz minden, ne aggódjatok. Na de nem húzom tovább az időtöket. Egyszóval:köszönöm. Találkozunk 2017-ben. Nagyon szeretlek titeket!❤

-S.