°Csak Egy Dal Erejéig° BEFEJEZETT💔

♬ Ötvenegyedik ♬

Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait Calummal a jégpálya közepén.
-Menjünk haza, jó?-suttogta két csók között Cal.
-Oké.-mondtam, majd gyorsan lecsúsztunk a pályáról.

A kocsihoz érve, újra nekiestem Calum ajkainak. Ledobta kezéből a korijainkat, majd derekam köré fonta tenyereit. Selymes hajába túrtam, majd elváltam ajkaitól.Gyorsan bepattantam a kocsiba, majd Calum is követte a példámat.
-Hova megyünk?-kérdeztem, miközben a szívem ezerrel zakatolt. Tudtam, hogy most fogom elkövetni életem legnagyobb hibáját. De nem tudtam ezzel a tudattal foglalkozni. Túlságosan ellepte agyamat a vágy és a rózsaszín köd.
-Hozzánk. Anyáék nincsenek itthon.-mondta, majd teljes figyelmét az útnak szentelte. Pár perc alatt oda ia értünk a Hood házhoz. Kipattantunk a kocsiból majd az ajtóhoz rohantunk. Az ajtón szinte beestünk, Cal pedig bezárta az ajtót. Nekinyomott a falnak, majd hevesen tapadt ajkaimra. Lábaimat a derekára kulcsoltam, ő pedig a fenekemnél tartott meg. Így jutottunk el Calum szobájáig. Ott ledobott az ágyra, majd fölém mászott. Lekaptam róla a pólóját, majd ajkaira tapadtam. Kezeimmel a hátát karmolgattam, mire fordítottam helyzetünkön. Kibújtatott a pólómból, majd egy lassabb, szenvedélyesebb csókba forrtak újra össze ajkaink...

Másfél óra múlva teljes harci felszerelésben ültünk a Hood család nappalijának kanapéján. Mindketten csendben ültünk és meredtünk magunk elé. Valószínüleg még egyikünk sem fogta fel igazán, hogy lefeküdt a legjobb barátjával.
-Angel...én...én nagyon sajnálom.-szólalt meg Calum elsőnek.
-Én is. Nem tudom mi ütött belém Cal. Azt se tudtam hol vagyok. Az agyamat elöntötte a köd, és ez megvakított.-motyogtam halkan.
-Ang, én nem akarlak elveszíteni.-csuklott el Cal hangja, mire rá néztem, szemeiben pedig megláttam a csillogó könnyeket.
-Oh, Calum.-öleltem magamhoz.-Nem fogsz elveszíteni. Ez semmit sem fog változtatni a kettőnk kapcsolata között. Sajnálom.-csuklott el most már az én hangom is.
-Ang, annyira nevetségesek vagyunk. Itt sírunk egymás vállán ahelyett, hogy elmagyaráznánk ezt az egész helyzetet a párjainknak.-monda, mire felnevettem.
-Igazad van. Menjünk.-álltam fel.
-Ang.
-Hm?
-Ashtonnak és Lukenak igaza volt.
-Mikor?
-Amikor azt mondták, hogy jó vagy az ágyban.-mondta mire felnevettem.
-Hihetetlen, hogy még most is meg tudsz nevettetni.-nevettem, mire mosolyogva megvonta a vállát.Amúgy, Skyler se hazudott az eredményidről.-mondtam, mire kitört belőlünk a nevetés.-Hülyék vagyunk, Cal. Nagyon.-mondtam, mire mégjobban elkezdtünk nevetni. Aztán egyszerre komorodtunk el. Összenéztünk, és megértettük a másikat. Ashton és Sky. Mondjuk Sky most nem érdekel. Haragszom rá... Viszont Ashton annál inkább... Tudom hogy dühös lesz rám...Nem...Ez nem a megfelelő szó rá... Csalódott lesz. Nagyon csalódott... És teljes mértékben igazat adok majd neki. De küzdeni fogok Ashtonért. Megteszek érte bármit.
-Angie, menjünk.-tette a vállamra a kezét Cal.
-Oké.-mondtam, majd kiléptem a házból, ami talán örökre megkeserítette az életemet...

Ahogy leparkoltunk a ház elé, a szemembe könnyek gyűltek.
-Sok sikert Cal.-nyújtottam a kisujjamat.
-Neked is.-rázta meg, majd kiszálltunk a kocsiból. A házba lépve, mindenki a nappaliban volt, Ashtonon kívül. Még Luke is itt volt.
-Sziasztok.-köszöntek mosolyogva. Csak biccentettem egyet, majd megindultam a lépcső felé. A lépcsőről hátra nézten, tekintetem pedig találkozott Skyleréval.
-Sajnálom.-suttogtam a szemébe nézve, majd felmentem a lépcsőn.

A szobánkhoz érve kopogtam.
-Gyere!-hallottam meg a barátom hangját, mire kicsordult az első könnycsepp a szememből. Benyitottam majd Ashtonnal találtam magam szembe. Hirtelen kitörtek a könnyek a szememből, majd Ash karjaiba vetettem magamat. Úgy öleltem magamhoz, mintha az életem múlna rajta.
-Nyugi, Ang. Ssssh... Nincs semmi baj.-nyugtatgatott, mire eltávolodtam tőle majd a szemébe néztem.
-De van baj Ashton...-suttogtam halkan, majd letöröltdm könnyeimet.
-Mi a baj? Mi történt?-kérdezte aggódva, majd az ölébe vett, és leültünk az ágyra.
-Ne érj hozzám, Ash. Undorító vagyok.-mondtam halkan.
-Hé, ne mondj ilyet. Angie mi történt?
-Ashton... Tudom hogy utálni fogsz. Tudom hogy gyűlölni fogsz, de leginkább csalódott leszel. De tudd, hogy nagyon-nagyon szeretlek, és küzdeni fogok érted. És nagyon sajnálom...-néztem a szemébe.
-Angel... Mit csináltál?-kérdezte óvatosan, viszont már csak a kezemet fogta. Nagy levegőt vettem, majd kimondtam.
-Lefeküdtem Calummal...-ahogy kimondtam ezt a két szót, a könnyeim ezerrel kezdtek el folyni a szememből. Némán zokogtam. Hagytam, hogy a könnyeim zubogjanak, viszont egy hangot sem adtam ki. Csak néztem Ashtont, aki még mindig fogta a kezemet, viszont csak ült, és bámult maga elé. Aztán rám nézett. A szeméből sugárzott a fájdalom és a csalódottság. Azokból a gyönyörű szemeiből. Aztán nyomott egy puszit a homlokomra, majd elengedte a kezemet.
-Vigyázz magadra, Angie.-mondta majd felállt.
-Ashton kérlek ne. Ne hagyj itt.-rohantam utána, de ekkor ő már lent járt. Éppen vette fel a táskáját, amikor utol értem. Karjaimat a dereka köré kulcsoltam, majd amilyen erősen csak tudtam, szorítottam magamhoz.
-Annyira sajnálom. Sajnálom Ash.-motyogtam a mellkasába. Eltolt magától, mire a szemébe néztem, és ajkaira hajoltam. Lágyan mégis szenvedélyesen csókoltam. És visszacsókolt.-Nagyon szeretlek Ashton.-mondtam a szemébe nézve.
-Viszlát Angel!-törölte le könnyeimet, majd kilépett a házból, beszállt a kocsiba és elhejtott. Becsuktam az ajtót, majd hátamat az ajtónak döntve csúsztam le a földre, könnyeim közbe megállíthatatlanul csorogtak. Elveszítettem Ashtont... És mindez csak az én hibám volt.
-Gyere, Ang.-segített fel Mikey, majd a kanapéra ültünk. A nappaliban síri csönd volt. Calum szemében könnyek csillogtak, Skyler pedig sírt. Luke Sky-t ölelte át, úgy vígasztalta. A tekintetem találkozott Skyleréval. Csalódott bennem... Hatalmasat csalódott...Felálltam, majd kimentem a partra... Rohanni kezdtem a közeli szikla felé. Ahogy megláttam felmásztam rá. Hátra néztem, és láttam ahogyan Luke fut utánam. De nem érdekelt. Vettem egy mély levegőt, behunytam a szememet majd leugrottam...

Sziasztok! Utoljára hoztam részt 2016-ban. Mégegyszer nagyon hálás vagyok nektek az összes, vote-ért és kommentért. Találkozunk 2017-ben. Szeretlek titeket❤

⇜S