°Csak Egy Dal Erejéig° BEFEJEZETT💔

♬ Negyvenkilencedik ♬

A testem minden porcikája vágyott a csókjára, én mégsem csókoltam meg. Szinte éreztem hogy ha nem cselekedem, 5 másodperc múlva már egymás ajkait fogjuk falni... És magamat ismerve sokkal több is lett volna. Tehát az utolsó pillanatban cselekedtem, és elfordítottam a fejemet, így egy másodpercen belül Luke kívánatos ajka az arcomhoz ért hozzá.
-Sajnálom...-kezdett bele Luke.
-Én is...én csak, nem tudom mi volt velem. Azt hiszem jobb ha megyek.-indultam el vissza az öltöző felé ahol éppen csukódott az ajtó. Oh, basszus. Valaki látott minket. Már éppen csitottam volna be, amikor Luke utánam szólt. Ahogyan megfordultam úgy üzköztem bele. Éppen kezdtem volna magyarázni, amikor csorosan magához ölelt.
-Kérlek ölelj vissza Ang. Szükségem van az ölelésedre-suttogta a fülembe, mire kezemet a dereka köré fontam. Nem voltam képes kiejteni egy szót sem a torkomon. Csak mélyen beszívtam az illatát, majd amennyire csak tudtam, még jobban hozzá bújtam.-Hiányzol Angie. Hiányzik a hajnali beszélgetéseink, a közös játékaink(nem rosszra gondolni xd -szerk.), a közös főzések. Baromira hiányzik az ölelésed. Mindig le tudtál nyugtatni csupán az öleléseddel. Hiányoznak a csókjaid.-az utolsó mondatot Luke olyan halkan mondta, hogy alig hallottam meg. Mégis meghallottam, és hirtelen úgy éreztem, nem hiányzik már egy darab sem a szívemből, mivel nála van az utolsó darab. Mindig is nála volt.
-Nekem is hiányzol Luke. Hiányzik a legjobb barátom.-az utolsó két szót olyan nehezen tudtam kiejteni.
-Hát persze... Nekem is hiányzik a legjobb barátom.-mondta direkt arra a két szóra helyezve a hangsúlyt, majd hátat fordított nekem, és elindult.
-Luke,- futottam utána, majd elkaptam a kezét.-Emlékszel amikor pár hete a kertben azt mondtad nekem, hogy csak egy dal erejéig tartott a kapcsolatunk?
-Igen...
-Én nem terveztem meg, hogy addig tartson. Én...-kezdtem bele de közbe szólt.
-Angel, tudom. Akkor csak úgy kicsúszott a számon. Aztán rájöttem, hogy semmi jelentősége sincs.-mosolyodott el kedvesen.
-És amúgy is, két dal volt-nevettem fel.
-Igen, de az Invisible-t akkor írtad amikor nem voltunk együtt. Tehát az nem számított.
-Oh, értem.-nevettem fel újra.
-Most viszont tényleg mennem kell.
-Rendben.-léptem elé majd óvatosan megöleltem.
-Oh, Ang ne fogd vissza magadat-mondta mire teljes erőmből magamhoz szorítottam.
-Vigyázz magadra Lukey.
-Te is Angie. Na szia-nyomott egy puszit a homlokomra majd elment. Hirtelen mindenféle érzés zuhant rám. Nem tudtam mit csináljak, ezért benyitottam az öltözőbe.
-Cal, csak te?-kérdeztem az egyedül ücsörgő Calumtól.
-A többieket haza küldtem, mondtam hogy én megvárlak.
-Köszi-mosolyogtam rá.
-Miért nem hagytad hogy megcsókoljon?-kérdezte hirtelen.
-Láttad?
-Hallottam is.-mondta, majd végigsimított a karomon.
-Én nem tudom mi van Cal...Nagyon szeretem Ashtont...
-De Lukeot is.-tette hozzá.
-Nem...őt nagyon szerettem-javítottam ki Calumot.
-Most is szereted.
-Igen...Barátként.
-Aha...-mondta, majd leült a kanapéra.-Mindig érdekesnek tartottam a kapcsolatotokat.-mondta, mire felszaladt a szemöldököm.
-Tessék? Miért?
-Mert mindig volt valami bökkenő. Sydney, aztán Arzaylea... Ilyen zűrös volt a kapcsolatotok. De nagyon szerettétek egymást. És ezért baromi erős is volt.-mondta, mire odabújtam hozzá. Szorosan magához ölelt, majd elkezdte a hajamat simogatni.-Elmegyünk kajálni?-kérdezte, mire felcsillant a szemem.
-Ez meg milyen kérdés volt?

-Na melyik tetszik jobban?-kérdezte Skyler, majd felém mutatta a telefonját. Hirtelen elöntött a düh.
-Egyik sem...Kurvára egyik sem...-akadtam ki.-Már egy ideje kitaláltam ezt.
-Hát sajnálom de emyém az elsőbbség.-mondta.
-Nah neeem. Egyszer már elvetted tőlem, de most nem hagyom.
-Hát akkor baszd meg magadat...Nem mondok le róla.
-Oké. Rendben. Legyen ez is a tiéd. Kapd be...-mondtam, majd elindultam kifele a konyhából.
-Még egyszer meg kéne magadat vágnod, nem gondolod?-mondta gúnyosan mire felszakított egy régi, nagyon fájdalmas sebet. Megfordultam, kezemet, pedig automatikusan a bal csuklómra szorítottam. És akkor, abban a pillanatban hatalmasat csalódtam benne... Ezt sosem gondoltam volna. Meg se próbáltam visszafolytani a könnyeimet, csak hagytam hogy sebesen vágtassanak le az arcomon. Némán zokogtam...
-Ang, én nem úgy gondoltam. Sajnálom.-fogta meg a kezemet Sky, mire leráztam magamról a kezét.
-Oh, dehogynem. Pont úgy gondoltad.-mondtam neki, majd kirohantam a kertbe, onnan a partra, majd ledobtam magamat a homokba, és hangosan kezdtem el zokogni. Hirtelen éreztem ahogyan valaki felhúz a földről, majd szorosan magához ölel. Egy pillanat alatt felismertem az illatáról. Nem kérdezett semmit, csak ölelt tovább.
-É-én nhem fogom újra khezdeni! Me-megígérem...-zokogtam a mellkasába.
-Ssssh. Tudom. Nem lesz semmi baj.-nyugtatgatott.
-Who am I? Who am I, when i don't know myself?-kezdtem el énekelni az általam tökéletesen ismert dal refrénjét.
-You are stupid.-mondta a nem oda passzoló dalt, mire felnevettem.
-Köszönöm...-néztem a szemébe.
-Ugyan, nincs mit.-vonta meg a vállát.-Erre vannak a barátok.
-A barátok?-húztam fel a szemöldökömet, mire bólintott.
-Igen, barátok.
-Hmm. És a barátok csinálnak ilyet?-kérdeztem, majd ajkaira tapadtam, karjaimat pedig a dereka köré kulcsoltam.

Arra keltem, hogy a szemembe süt a nap. Kinyitottam a szememet, és a parton találtam magamat. A fejem Ashton ében volt, rajtam pedig 3 takaró volt.
-Jó reggelt.-szólaltam meg, mjre rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.
-Jó reggelt-nyomott egy puszit az arcomra.-9-re be kell mennünk a kiadóhoz. Mr. Blake beshélni szeretne veled, Luke-kal és velem.
-Mi?! Miért?
-Nem tudom...De indulnunk kéne. Fél kilenc van.-mondta, mire feltápászkodtam a homokból, és elindultam a házba.

-Sziasztok-ült le mellénk Luke.
-Szia-mosolyogtunk rá.
-Hogy vagy Luke? Milyen külön élni?-érdeklődött kedvesen Ash.
-Fura...Nagyon fura. Hiányoztok, de amúgy jó.-mosolyodott el.
-Áh, sziasztok! Gyertek beljebb!-invitált be minket Mr. Blake az irodájába. Leültem a két fiú közé, makd kíváncsian vártam, hogy Mr. Blake belekezdjen.
-Nos, mimt tudjátok, egy hét múlva Valentin-nap.-mondta, mire a fiúkkal egyszerre forgattuk meg a szemeinket. Tudni kell rólam, hogy nem tartozik a kedvenceim közé a Valentin-nap. Szerintem semmi értelme sincs.
-Igen?-kérdeztem vissza.
-Igen. Szeretném ha duettet énekelnél.-mondta Blake, mire kikerekedett a szemem.
-Én?!
-Igen, te! A szám címe:You rase me up. Luke-kal duetteznél, Ashton pedig kísérne titeket zongorán.-ujjongott Blake, én pedig lefagytam. Ashton megfogta a kezemet, mire rá néztem. Ő csak küldött felém egy bíztató mosolyt, majd biccentett egy aprót, hogy az ő részéről rendben van, és fogadjam el én is.
-Részemről rendben van.-szólalt meg elsőnek a barátom.
-Részemről is.-mondtam, majd mind a hárman Luke-ra néztünk.
-Részemről is.-mosolyodott el halványan.
-Tökéletes!-csapta össze a kezét Blake.-Akkor nézzük a koreográfiát. Egyszerű lesz. Ashton, először téged világítunk meg, ahogyan ülsz a zongora mögött és játszol. Aztán elkezdenek énekelni bla bla bla, ezt még kidolgozzuk, aztán a legvégén az egész színpad sötét, a reflektor csak titeket világít meg. Az utolsó refrént egynás szemébe nézve eléneklitek, aztán kézfogás és csók.-fejezte be lelkesen Mr. Blake, mire felszaladt a szemöldököm...