°Csak Egy Dal Erejéig° BEFEJEZETT💔

♬ Harminckilencedik ♬

Sziasztok! Petekre meg is hoztam az uj reszt. Remelem nem utaltok meg. Jo olvasat😙
Sarah🙋

...hogy nem éli túl-mondta Cal majd kitört belőlem a zokogást. Szorosan magamhoz öleltem Calumot, aki szintén sírt. Eltolom magamtól majd keresek valakit, aki ugyanúgy szerethette Lukeot ahogyan én. A tekintetem összeakad Arziéval. Feláll, sírva odasétál hozzám majd megölel. Kicsit meglepődtem, de sírva visszaöleltem... Tudom hogy utálom, de ő is szerelmes Lukeba, szóval most ő tud a legjobban megérteni. Miután elváltunk egymástól, a kezébe adtam egy zsepit, amivel letörölte elkenődött sminkjét.
-Köszönöm...-suttogta.- Miért vagy velem kedves?-kérdezte könnyes szemmel.
-Nincs elég erőm ahhoz hogy utáljalak-mondtam mire elnevettük magunkat, és újra megöleltem. Leültem Ashton mellé aki megszorította a kezemet.
-Tudod, hogy egy nagyon jó ember vagy?-kérdezte, majd Arzi felé pillantott. Csak rámosolyogtam majd a vállába fúrtam a fejemet. Körbenéztem a váróteremben ahol csak mi voltunk. Mikey Skylerrel ült, Arzi a szemét törölgette. Calum pedig a kávéautomatának támasztotta a hátát és egyedül ült. Felálltam Ashton mellől majd leültem Calum mellé. Megfogtam a kezét majd a vállára hajtottam a fejemet.
-Miért Cal, hm? Miért pont vele történt ez is?-kérdeztem sírva.
-Nem tudom...nem tudom-mondja majd megszorítja a kezemet. Ránézek, és látom hogy visszafolytja a sírást.
-Engedd ki... Hidd el, jobb lesz.-mondtam neki mire szorosan magához ölelt és kitört belőle a sírás. Magamhoz szorítottam majd én is elkezdtem sírni. Percekig ültünk így, egymás karjaiban zokogva. Calum eltávolodott tőlem majd a szemembe nézett.
-Nagyon szeret téged, ugye tudod?-kérdezte.
-Tudom...-néztem bele könnyektől csillogó szemébe. Nyomtam egy puszit az arcára majd felálltam és leültem Arzaylea mellé.
-Mi a kedvenc színed?-tettem fel az első kérdést ami az eszembe jutott.
-Tessék?-kérdezte kicsit hitetlenkedve(oké, van ilyen szó egyáltalán? Szerk.)
-Mi a kedvenc színed?- tettem fel újra a kérdést.
-A fehér.
-Kedvenc színész?
-Chris Hemswort.
-Ő baromira helyes.-mondtam neki mire elkezdtünk beszélgetni.

Másfél óráig beszélgettem Arzival. Én magam is alig hittem el. Mindenki aludt a váróteremben, kivéve én. A következő pillanatban nyílt az ajtó és egy doki lépett ki rajta.
-Luke Hemmings hozzátartozója?-kérdezte halkan.
-Igen-pattantam fel a székemből.-Hogy van?
-A műtét sikeres volt, most viszont kómában van, és nem biztos hogy fel fog ébredni. Konkrétan a gépek tartják életben. Sajnálom.-mondta a doki majd elment, belőlem pedig kitört a zokogás. A kezemet a számra tapasztottam, nehogy meghallja valaki is. Megtöröltem a szememet, vettem egy nagy levegőt, majd beléptem Luke kórtermébe. A látvány ami ott fogadott lesokkolt. Gépek voltak Lukera kötve, aki pillanatnyilag haldoklott. Sírva ültem le az ágy melletti székre, majd megfogtam a kezét. A keze hideg volt. Végignéztem rajta. Haja kócosan állt, amibe nem bírtam ki hogy ne túrjak bele. Kezemet utána az arcára vezettem. Olyan volt mintha aludt volna... Bár csak aludt volna.
-Miért pont veled történt ez?-kérdeztem miközben szememből hullottak a könnyek.-Nem hagyhatsz itt Luke, érted? Nem, nem és nem. Szükségem van rád. A fiúkat sem hagyhatod cserben. És a rajongóidat sem! Szükségük van rád!-mondom neki sírva de választ nem kapok. Percekig csak zokogok némán, és szorongatom Luke kezét. Sírva kezdem el énekelni A Thousand years-et.:
A szív gyorsabban ver,
Színek és ígéretek,
Bátor mégis hogy legyek,
Mégis hogy szeressek, ha félek,
Hogy elesek?
De ahogy nézem, hogy egyedül állsz,
Minden kétségem,
Eltűnik valahogy hirtelen.
Egy lépéssel közelebb.

Meghaltam minden nap,
Rád vártam,
Kedvesem, ne félj,
Én már szeretlek
Ezer éve,
Tovább foglak szeretni,
Még ezer évre.

Az idő megáll, még,
Mindig gyönyörű az egész lénye,
Én bátor leszek,
Nem hagyom senkinek,
Hogy elvegye,
Mi itt van a lelkemben,
Minden lélegzet,
Minden óra, erre emlékeztet.
Egy lépéssel közelebb.

Meghaltam minden nap,
Rád vártam,
Kedvesem, ne félj,
Én már szeretlek
Ezer éve,
Tovább foglak szeretni,
Még ezer évre.

És én egész végig hittem,
Hogy megtalálhatlak,
Az idő elhozta,
A szívedet nekem,
Én már szeretlek
Ezer éve,
Tovább foglak szeretni,
Még ezer évre.
Egy lépéssel közelebb.
Egy lépéssel közelebb.

Meghaltam minden nap,
Rád vártam,
Kedvesem, ne félj,
Én már szeretlek
Ezer éve,
Tovább foglak szeretni,
Még ezer évre.

És én egész végig hittem,
Hogy megtalálhatlak,
Az idő elhozta,
A szívedet nekem,
Én már szeretlek
Ezer éve,
Tovább foglak szeretni,
Még ezer évre.- zokogva fejeztem be a dalt.
-Szeretlek.-mondtam, mire kitört belőlem újra a zokogás. Hosszat sípolt a gép, ami azt jelentette hogy leállt a szívverése...