Mikor még szerettél

Az eső varázsa

Esett az eső. Te átöleltél. Együtt ültünk az ágyamon. Ekkor még csak alig-alig telt el pár nap azóta a pár perc óta, amikor kimondtuk hangosan: Szeretlek. Éppen arról beszéltünk, hogy másnap jó lenne elmenni egy igazi első randira. Azt mondtad, ismersz egy remek, elegáns helyet. Én ekkor már tudtam, hogy igazi úriember vagy. Nem gyorskajáldába hívsz, hanem egy igazi étterembe. Ekkor éreztem először, hogy nem szabad hagynom, hogy bármikor elmenj. Hogy mi összetartozunk.
Így, a karodban megfordultam, megcsókoltalak, te pedig visszacsókoltál. És csak feküdtem a karodban.
Te erre biztos nem emlékszel, mert régen volt. De én az ilyen pillanatokat jegyzem meg. Amikor órákig csak öleltél, és az érzésre, hogy a karjaidban aludtam el, majd ébredtem fel a fotelben, az öledben ülve.