Már csak egy nap van, ami viszont mély sebet hagyott bennem. A szakításunk napja. Életem legszörnyűbb napja. Viszont minden percére emlékszem. Az egész nálatok kezdődött. Elhívtál magatokhoz. Azt mondtad, beszélnünk kell. Hogy fontos. Én elmentem hozzátok. Becsengettem. Kijöttél, és behívtál. Nem volt ott senki rajtunk kívül. Se az anyukád, se a kutyád. Azt mondtad, nagyon fontos, hogy ezt most elmond. És ekkor belekezdtél. „Tegnap hazajött a keresztanyám, aki apám testvére. Elmondta, hogy apa beteg lett. Hogy küzdött a rákkal már vagy fél éve. És a szervezete nem bírta tovább." Ekkor könnyeztél. Én át akartalak ölelni, de elúzódtál. Nem értettelek. Hiszen jobb lett volna. Rákérdeztem, hogy miért. „Erről akartam beszélni veled. Hogy ezt nem tudom tovább csinálni. Mert ez most a vége. Nem megy. Be kell ezt fejeznünk." Én csak néztelek, és nem értettelek. Nem értettem, hogy ha ennyire boldogok voltunk, most miért csinálsz úgy, mintha erőltetett lett volna át egész. Felálltál. Elindultál, én pedig utánad. Odaértünk az ajtóhoz. Kinyitottad, és vártad, hogy kimenjek. Én már majdnem sírtam. És nem értettem.
YOU ARE READING
Mikor még szerettél
RomanceEgy lány és egy fiú megismerkedése és a szerelmük alakulása a lány szemszögéből. Hónapokig tartó beszélgetés, majd hirtelen vége.
