Ma igazából nem mesélek régebbi sztorikat. Inkább csak a mai napot az én szemszögemből. Ugyebár reggel elmentél mellettem. Észrevettelek. Fel is figyeltem rád. De te csak mentél tovább, mintha csak egy csaj lennék a suliból. Mentünk az órának megfelelő terembe. Egész órán azt vártam, hogy kicsengessenek. Hogy végre legyen esély arra, hogy beszélgetünk. El is telt a 45 perc, de nem láttalak sehol. Pedig sétálgattam is, már amennyire a szünet ezt engedte. Egy kicsit késtem is. A következő két óra és szünet ugyanígy telt. Utána, amikor már azt hittem, nem foglak már látni se, szemben jöttél velem. Én csak néztelek. Te pedig elmentél mellettem, mintha idegenek lennénk. És a következő óra után is. És utána... utána nem hagyhattam ezt tovább. Úgy éreztem, muszáj beszélnünk. De te nem akarod. Nem is válaszolnál. Lehet, hogy úgy tennél, mintha nem is hallanál. Vagy odanéznél és mennél tovább.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Mikor még szerettél
RomantizmEgy lány és egy fiú megismerkedése és a szerelmük alakulása a lány szemszögéből. Hónapokig tartó beszélgetés, majd hirtelen vége.
