A sztár és én

A koncert

/ Laura /

Otthon tíz percig a szekrény előtt álltam és azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Ez azért fura, mert eddig mindig kivettem azt ami legfelül volt. Végül kivettem egy fehér szoknyát és egy sima rózsaszínű polót. Felkaptam táskámat és már rohantam is a balett teremhez.
- Itt vagyok! - lihegtem.
- Akkor indulhatunk is. - mondta Thomas.
- A Főnök most írt, hogy vegyük fel az iskolája előtt. - szólalt meg.
- Iskolába jár a főnököd? - értetlenkedtem.
- A barátnőm. - mondta.
- A barátnőd a főnököd? - kérdeztem.
- Csak így szokta hívni. - magyarázta Thomas.
- Oh... ennyire parancsolgatos?
- Nem csak olyan szép amikor mérges. - mondta mosolyogva Ben. Szóval van egy barátnője akit a jelek szerint nagyon szeret. Én meg gondolkodtam azon, hogy milyen ruhát vegyek fel. Ph...
- Nem úgy volt, hogy ma nem tud jönni? - kérdezte Thomas.
- De, de elintézte, hogy mégis jöhessen. - mondta Ben.
- Ennek Alice nem fog örülni. - sóhajtott a menedzser.
- Ki az az Alice? A másik barátnőd? - kérdeztem.
- Mit gondolsz te rólam? - háborodott fel Ben - Alice a húgom. - upsz.
- Bocs. De akkor miért nem örül a barátnődnek? - kérdeztem.
- Finoman szólva nem kedvelik egymást. - mondta Thomas.
- Miért? - a kérdésre nem érkezett válasz, mert a kocsi megállt. A következő pillanatban egy szőke lány szált be a kocsiba. Amikor meglátott lehervadt a mosoly az arcáról.
- Ő ki? - kérdezte "kedvesen" a Főnök, remélem megtudom az igazi nevét.
- Ő Laura, aki a klipemben fog táncolni. - mutatott be Ben.
- Balettozni! - javítottam ki.
- Akkor azt! Laura ő Jessica.
- A barátnője vagyok. - hangsúlyozta.
- Tudom. Én meg a balerinája. - mondtam, de látszólag nem tetszett Jessicának.
- Én pedig a menedzser. - mentette a helyzetet Thomas. Hálás voltam érte.
Az út további része csendben telt. Amikor megérkeztünk Jessica elment megigazítani a sminkjét, mert nem mutatkozhat akárhogy Ben mellett. Mi addig bementünk a sztároknak kialakított öltözöbe. Már volt bent két ember. A szőke hajú lány amikor meglátott felcsillant a szeme.
- Végre lecserélted Jessicát? - kérdezte reménykedő hangon.
- Dehogy is! - mondta Ben.
- Kár. - sóhajtotta a lány - Szia! Alice Scott vagyok! - mosolygott rám.
- Szia, Laura Hill! - mutatkoztam be.
- Én Erik Frasier vagyok! - szólalt meg a fiú. - Biztos te vagy a balerina.
- Igen.
- És haver felkészültél a koncertre? - kérdezte Erik.
- Hisz ismersz. Én már az oviban se voltam lámpalázas! - jelentette ki.
- Ja, emlékszem mindig te énekeltél a leghangosabban. - röhögött.
- Az oké, hogy oviba ilyen volt, de otthon még mindig zeng a ház amikor zuhanyzik. - jelentette ki Alice. Erre mindenki egyszerre kezdett el röhögni.
- Min nevettek? - kérdezte az ajtón belépő Jessica.
- Szörnyella mit keres itt? - sziszegte Alice.
- Ó ti is itt vagytok? - nézett Ben húgára és Erikre.
- Igazából én már me... - de a mondatot korigálnia kellett Alicenek mert Ben csúnyán nézett rá - me...sélni akartam Laurának, hogy mennyire szeretem hallgatni Bent.
- Ben mindjárt te jössz. - szólt egy szervező.
- Oké, mindjárt megyek. Laura feljösz táncolni? - kérdezte.
- Balett! És nem úgy öltöztem, és a bemelegítés és a....
- Akkor ez egy nem? - nézett rám.
- Pontosan ez egy nem. - erősítettem meg.
- Hát akkor jó. - a húgához fordult - Manó ha lehet ne nyírd ki Jessicát. - súgta halkan. Ki akart menni, de a barátnője utánna szólt.
- És mi lesz a szerencse puszival? - kérdezte felháborodottan.
- Oh... tényleg. - puszi után elővette a telefonját.
- Egy közös kép? - kérdezte Ben. Mindenki közelebb lépett csak én húzodttam el. - Laura?
- Én nem szeretem, ha fotóznak. - jelentettem ki.
- Na ne szórakozz! - megfogta a kezem és odahúzott maga mellé. A kép végül is egész tűrhető lett.
Ben gyorsan felment a színpadra. Amikor felért óriási tapsvihar és sikítás fogadta. A rajongók tényleg nagyon szeretik végig énekelték vele a dalokat és folyamatosan tapsoltak. Erik, Alice és én végig táncoltunk és ugráltunk. Nagyon élveztem. Jessica viszont folyamatosan pötyögött valamit a telefonján. Másfél óra után a rajongók nagy nehezen elengedték Bent. A hazafelé utat végig beszéltem Aliceszel, nagyon jóba lettünk. Engem tettek ki elősször.
- Sziasztok! - Köszöntem el.
- Szia! - köszöntek el ők is - Holnap is találkozunk? - kérdezte Alice.
- Délelőtt suliba vagyok, délután meg a Bennel, esetleg utánna. - válaszoltam.
- Oké. - mosolygott.
Becsaptam az ajtót és elindultam befelé.
- Laura! - kiáltott utánam Ben.
- Igen?
- Emlékszel miben egyeztünk meg még az első nap? - kérdezte.
- Igen, de ha jól emlékszem nem ugrottam a nyakadba. - értetlenkedtem.
- Tudom, nem is arra gondoltam. Tessék. - adott a kezembe egy lapot.
- Ez mi? - néztem meg.
- Autogram. Megígértem, hogy kapsz egyet. - mondta.
- Köszi. - mosolyogtam rá.
- Nincs mit! Jó éjt!
- Jó éjt! - köszöntem el megint.