A sztár és én

Az első próba

/ Laura /

Otthon elmeséltem a nagy hírt anyuéknak. Nagyon örültek, hogy egy olyan sztár klipjében leszek mint Ben. Anya azt is elmondta, hogy a tehetség kutató alatt még szavazott is rá. Lehetséges, hogy csak én nem ismerem? A szobámba felérve az interneten meghallgattam néhány dalát. Nem rossz, de nem az én ízlésem. Mire megtanultam mindent kaptam Thomastól egy emailt amiben leírta, hogy mikor lesznek próbák. Elősször holnap délelőtt, akkor tanulom a koreográfiát. Szerdán déltől, csütörtökön és pénteken három órától. És csatolta a dalt is. Ebből a dalból még nagy sláger lesz. Bár még a koreográfiát nem tudom biztos vagyok benne, hogy illeni fog rá. Azzal a tudattal feküdtem le, hogy egy nagyon fárasztó hét van előttem.

Reggel nyolcra már a teremnél voltam.
- Szia Laura! Ilyen korán? - kérdezte Rose.
- Szia! Igen, én sose kések. - mosolyogtam rá.
- Remek akkor kezdjük is el.
Órákon át csak gyakoroltam és gyakoroltam amíg ebédszünetet nem tartottunk. Rose direkt nekem főzött. Annyira imádom! Délben Ben is megérkezett.
- Na balerina, hogy megy a tánc? - kérdezte.
- Laura. És jól. - válaszoltam.
- Azt majd én eldöntöm. - mosolygott.
- Nem te mondtad, hogy nem értesz hozzá? - vágtam vissza.
- Átgondoltam és rájöttem, hogy én mindenhez értek. - szerénykedett.
- Nehogy túlzásba vidd a sok szerénykedést. - figyelmeztettem.
- Nem fogom. - ígérte.
- Laura! Mi lenne ha nem beszélgetnél hanem megmutatnád amit tanultál? - kérdezte Rose.
- Oké. - beálltam a kezdőpózba és vártam, hogy kezdődjön a számomra már jól ismert dal. Az elején egy kicsit meglepődtem mert Ben kezdett el énekelni, de nem tudott kizökkenteni. Haha...
- Szép volt! Mit szólsz hozzá? - kérdezte az edzőm Bent.
- Szerintem jó lesz. Csak így tovább Balerina. - mosolygott rám.
- LAURA! - javítottam ki.
- Felőlem. - ajánlotta fel nagylelkűen. De kedves.
- Tényleg igaz, hogy a hírnév elviselhetetlenné tesz. - sóhajtottam.
- Nem igaz. Én egész életemben elviselhetetlen voltam. - mondta komolyan. Nem engedhetem meg magamnak, hogy lássa tetszik a poénja ezért csak meg forgattam a szemem és halványan elmosolyodtam.
- Laura van egy jó hírem. - jött oda hozzánk Thomas - még egy párszor megcsinálod és utánna hazamehetsz.
- Köszi! - úgy is van mit pótolnom.
Még négyszer megcsináltam és utánna nekiálltam pakolni.
- Mit foksz csinálni? - kérdezte Ben.
- Hazamegyek és bepótolom a mai tananyagot és olvasok - mondtam el a mai programomat.
- Ennyi? Semmi szórakozás? - értetlenkedett.
- Az olvasás engem szórakoztat.
- Akkor, ha nincs semmi dolgod...
- Mondom olvasok. - vágtam a szavába.
- Eljöhetnél a koncertemre. - fejezte be a mondatot.
- Hogy-hogy elhívsz? - lepődtem meg.
- Úgy kell a koncertedre toborozni az embereket? - kérdeztem.
- Haha! Nagyon vicces, de nincs igazad sok rajongóm van. Amúgy Thomas mondta, mert így jobban megismerjük egymást.
- Mikor lesz? - ez csak egy ártatlan kérdés nem biztos, hogy igent mondok.
- Ötkor. - válaszolta.
- Hol?
- Innen nem messze egy bevásárlóközpontba. - mondta Ben.
- Jól van akkor ott találkozunk. - egyeztem bele.
- Elviszünk, ha szeretnéd. - ajánlotta fel.
- Köszi, de akkor elötte hazarohanok átöltözni.
- Oké akkor fél óra múlva indulunk. Sies! - búcsúzott el.