A sztár és én

Egy kis félreértés

/ Ben /

Jól éreztem magam Laurával, nagyon sokat nevettünk és beszélgettünk. Miután észrevettük, hogy Erikék elmentek mi se maradtunk sokáig. Felajánlottam Laurának, hogy hazakísérem, de ő nem fogadta el. Még szívesen lettem volna vele. Mivel már nem volt több dolgom ezért hazamentem.
Nagyából fél hétre már otthon is voltam. Alice már a kanapén ült és TV-nézett. Aztán amikor meglátott rám mosolygott.
- Örülök, hogy végre lecserélted Szörnyellát. - nézett rám vidáman.
- Mi? Én nem cseréltem le őt. - értetlenkedtem.
- Jaj, ne már! Láttalak ma Laurával és szerintem cukik vagytok együtt. - mosolygott rám.
Ezek szerint azért mentek el mert észrevettek. Jó hír: nem buktunk le, mert követtük őket, rossz hír: azt hitték, hogy mi is randizunk. Ezt mégis, hogy fogom kimagyarázni?
- Csak meghívtam egy forró csokira és közben beszélgettünk, ennyi. - próbálkoztam.
- Aha... Láttam ám, hogy néztek egymásra! - mondta.
- Nem, te csak látni szeretted volna, mert nem bírod Jesst. - érveltem.
- Lehet, hogy nem bírom Jessicát, de vald be, hogy jobban érezted magad most Laurával, mint eddig bármikor Szörnyellával. - jelentette ki Manó. Nem volt igaza. Nem teljesen...
- Jessel is sokszor éreztem már magam jól. - mondtam és vissza emlékeztem az elmúlt időszakra.
- Jó, oké, de szerintem Laura akkor is jobban illik hozzád. Nem értem miért nem veszed észre. Ő kedves, okos és csinos. Te pedig... nos az ellentétek vonzzák egymást. - röhögött fel.
- Hahaha... Inkább mesélj milyen volt a randid Erikkel? - kérdeztem rá.
Manó először elpirult aztán döbbenten nézett rám.
- Honnan tudod, hogy Erikkel voltam? - fogott gyanút.
- Te mondtad. - próbálkoztam menteni a helyzetet.
- Én nem. Egyből te lettél a téma. - szűkítette össze a szemeit.
- De igen azt mondtad, hogy Erikkel voltál amikor láttál minket Laurával. - hazudtam. Csak remélni mertem, hogy nem emlékszik arra amit mondott.
- Hm... Gyanús vagy, de akár igaz is lehet. - nyugodott meg és én is - Amúgy nem volt randi.
- Ugyan már, fiú, lány, kettesben. - pislogtam sűrűn nagyokat.
- Te nem vagy normális. - közölte velem.
- Tudom. - mondtam.
A beszélgetést nem tudtuk tovább folytatni, mert megjöttek a szüleink. Mindketten felmentünk a szobánkba "tanulni", de én még gyorsan benéztem Alicehez.
- De vigyázz, össze ne törd a legjobb barátom szívét. - fenyegettem és gyorsan becsuktam magam után az ajtaját. De még kihalatszott egy "Hülye" felkiáltás és mintha egy párna csapódott volna az ajtónak, de ez nem biztos, csak úgy hallottam.
A szobámba beérve újra végig gondoltam a délutánt. És szívesen megismételtem volna a Laurával töltött részt, de nekem barátnőm van akit már illene felhívnom. Elővettem a telefonomat, hogy előkeressem a hívás listámban Jessicát. Foglalt volt. Majd később még újra megpróbálom. Ebben a pillanatban jelzett a telefonom. Egy korábban beállított emlékeztető, ami arra figyelmeztetett, hogy holnap koncertem lesz. Már alig várom, sajnos a forgatás, miatt egy kicsit kevesebbet találkozhattam a rajongóimmal. Ha a Főnök vissza hív emlékeztetem rá, hogy holnap lesz a koncert. Remélem nem szervezett magának semmi programot. Erik és Alice is eljöhetnének. Eriket könnyű lesz meggyőzni, hogy jöjjön, Manót viszont... nem szívesen van egy helyen Jessel, de ha elhívnám Laurát. Igen, akkor már biztos átgondolná a dolgot. De ehez az kell, hogy Laura is ott legyen, aminek Jessika nem örülne (feltűnt, hogy nem nagyon bírja). Hah.... nehéz az élet. Viszont Laura is már az egyik barátom, amit Jessnek el kell fogadnia. Nem volt könnyű, de végül döntöttem, vagyis mielőtt még meg gondolhattam volna magam a kezembe vettem a telefont, ami abban a pillanatban megcsörrent. A Főnök hívott.

/ Laura /

Miután észrevettük, hogy Aliceék elmentek még egy kicsit beszélgettünk Bennel és utánna elindultunk haza. Nem fogadtam el azt az ajánlatát, hogy hazakíséren. Éppen elég időd töltöttünk együtt, nem akarok még jobban belezúgni, ha az egyáltalán lehetséges. És különben is, barátnője van.
Mire hazaértem már anyuék is otthon voltak.
- Szia. Milyen volt a napod? - kérdezte anya.
- Jó, bár elég sokáig tartott. - válaszoltam.
- Eddig tartott a forgatás? - nézett rám apa.
- Nem, csak elmentünk Bennel forrócsokizni. - mondtam és remélem nem pirultam el.
- Oh... - mosolygott selytelmesen anya apára.
- Nincs semmi oh..., barátnője van. - magyaráztam.
- Oh... - hangzott ezútal szomorúan.
- És különben se fogunk már sokat találkozni, mert vége a forgatásnak. - mondtam és remélem nem tűnt szomorúnak a hangom - felmegyek a szobámba tanúlni, mert hétfőtől újra suli.
A szobámba felérve elővettem a könyveimet és neki kezdtem a tanulásnak. Viszonylag hamar végeztem vele és utánna olvastam egy kicsit. Aztán olyat csináltam amit a héten még nem, mert nem volt rá időm, vagy kedvem, felmentem facebookra. 99+ barátnak jelölés és 99+ üzenet és 99+ értesítés. Ez biztos az enyém? Aztán rájöttem, hogy igen, ennyit számít, hogy Ben klipjében fogok szerepelni. Nem jelöltem vissza senkit és nem válaszoltam egyetlen üzenetre se.   
Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
- Szia rá érsz holnap?