A sztár és én

Benéknél

/ Laura /

Egy negyed óra alatt megérkeztünk Benékhez. Kívülről hatalmasnak tűnt a ház. Bennel kiszáltunk a kocsiból és a bejárati ajtóhoz sétáltunk. A házba belépve sem tűnt kisebbnek a ház.
- Manó megjöttünk! - kiabált Ben.
- Kik? - kiabált vissza Alice.
- Hát mi! - mosolyodott el.
- Jessica? - kérdezte.
- Nem. Én vagyok Laura! - szólaltam meg én is.
- Lauraaaaaaaa! - futott le Alice a lépcsőn és a nyakamba ugrott.
- És én? Én kimaradok? - sértődött meg Ben.
- Te kaptál reggel. - nézet a bátyjára. - Hogy - hogy itt vagy? - kérdezte tőlem.
- Az interjú miatt elkelett jönöm a suliból és már nincs értelme vissza menni. Ben pedig áthívott, mert tudta, hogy örülni fogsz nekem. - meséltem.
- Csak azért áthívott, mert tudta, hogy örülnék neked, de rendes! - mosolygott Benre.
- Én már csak ilyen vagyok! - mosolyodott el szerényen. Alice ezt figyelmen kívül hagyta.
- Gyere megmutatom a szobámat! - húzott maga után. Az ajtót meglátva eléggé meglepődtem.
- Ez mind... csokipapír? - kérdeztem, ugyanis az ajtó csokipapírral volt kitapétázva.
- Igen! Ugye milyen jól néz ki? - érdeklődött.
- Igazán... különleges. - mosolyogtam rá.  Alice szobája belüről egyszerű volt: barack színű falak, nagy ablakok, könyvespolc, ruhás szekrények és egy kupis íróasztal.
- Bocsi a rendetlenség miatt, de nem számítottam vendégre. - mentegetőzött.
- Nem baj, így otthonos. - kacsintottam.

/ Ben /

Mivel nagyon megéheztem, ezért készítettem egy szendvicset. Már majdnem beleharaptam amikor csengettek. Letettem a szendvicset és elindult ajtót nyitni. Az ajtóban Jessica állt.
- Beni! - ugrott a nyakamba.
- Szia! Mit csinálsz itt?
- Elmaradt néhány órám és gondoltam benézek. - válaszolta.
- Oké gyere beljebb.
- A húgod hol van? - kérdezte.
- A szobályába Laurával. - válaszoltam.
- Kivel? - kérdezett vissza.
- Laurávala. Tudod ő a balerina. - emlékeztettem.
- És mit keres itt? - faggatott.
- Át hívtam.
- Miért?
- Mert mindjárt indulunk a forgatásra. - mondtam. Közben beértünk a konyhába.
- Nem zavar ha eszek? - kérdeztem.
- Nem egyél nyugottan. - már majdnem megint beleharaptam amikor megint csengettek. Kinyitottam az ajtót ami előtt most Thomas állt.
- Indulhatunk? - kérdezte.
- Nincs még időm egy gyors ebédre? - de előre tudtam a választ.
- A kocsiban ehetsz. - egyezett bele. Remek.
- Oké szólók Laurának. LAURA INDULUNK!!! - kiabáltam fel.
- Fájt volna ha felmész és úgy szólsz neki nem pedig a fülembe kiabálsz? - kérdezte Thomas.
- Igen. - mosolyogtam rá pimaszul.
- Itt vagyok, indulhatunk is. - érkezett meg Laura.
- Én is jöhetek? - kérdezte a Főnök.
- Felőlem. - egyezett bele a menedzserem.
- Alice te nem jössz? - hívtam őt is.
- Tényleg, az jó lenne! - lelkesedett Laura is.
- Hát... - szinte látom magam előtt, ahogy mérlegel. Nem jön Jess miatt vagy eljön, hogy velünk ( én és Laura) legyen - jövök. - mondta végül.
- Remek akkor mindenki száljon be a kocsiba!
Fél órán belül már a hejszínen voltunk.

/ Laura /

Mire odaértünk már minden be volt rendezve. Tükrös terem a közepén egy fekete zongorával. Ez lesz az egyik helyszín, forgatunk egy iskolában és egy parkban is. Gyorsan átöltöztem a fehér tütümbe ami ebben a részben lesz rajtam.
- Remek akkor kezdhetjük is! - taposlt kettöt a rendező. - Mindenki a helyére! Ez még csak próba, de próbáljátok komolyan venni.
Gyorsan felületem a zongorára, Ben pedig helyet foglalt a zongoránál. Igen így kezdődik a klip. A dalról röviden annyit, hogy egy sácról szól akit most dobott a barátnője teljesen szomorú és magányos és nem figyel semmire és senkire. Nekem pedig az a feladatom, hogy felhívjam magamra a figyelmét.
Ben elkezdte a dalt. Először csak a zongora tetején ülve néztem, aztán terpeszből atcsúztam hasonfekvésbe és úgy néztem tovább. Ez az első rész.
- Remek! Most élesbe! - mondta a rendező.
Tízszer csináltuk meg, hogy majd ki tudják választani a legjobbat.
- Oké akkor most nézzük a végét! Laura még annyi lenne a feladatod, hogy miután megcsináltad a  koreográfiát menny oda a cucodhoz és indulj el kifelé. Ben te pedig odamész Laurához megfogod a kezét, rámosolyogsz és együtt mentek tovább.
- Oké! - feleltük egyszerre.
Amint meghallottam a dallamot leszáltam a zongoráról és oda álltam Ben mögé, a vállára tettem a kezem és kihúztam a lábamat a fülem mellé "csalódottan" odamentem a cuccomhoz, felvettem a hátamra és elindultam kifelé. Az ajtó előtt Ben megfogta a kezemet, én vissza néztem rá, ő pedig rám mosolygott.
- Tökéletes! Vegyük fel ezt is! - lelkesedett a rendező - Laura remek színész vagy ahogyan csalódottan és amikor szerelmesen Benre nézel az csodálatos! - dícsért.
- Köszönöm!
- Színészet mi? - kacsintott rám Ben.
- Teljesen! - erősítettem meg.
Ezt is sokszor megcsináltuk így végül hétre befejeztük.
- Nagyon jók voltatok! - mondta Alice.
- Köszi!
- Nem is tudok másmilyen lenni! - szerénykedett Ben.
Alice és Ben elmentek innivalóért addig én kettesben maradtam Jessicával.
- Szálj le Benről! - sziszegte nekem.
- Mi? - értetlenkedtem.
- Jól hallodtad! Hagyd őt békén! - parancsolta.
- Én csak a barátja vagyok. - mentegetőztem.
- Látom, hogy nézel rá és nem tetszik! 3 napja ismered és azóta folyton rajta lógsz! - érvelt.
- Együtt forgatunk! - mondtam.
- Ha nem szálsz le róla, annak szőrnyű vége lesz! Megértedted?- mondta gyorsan, mert látta, hogy Benék elindultak vissza.
- Igenis Szörnyella!
- Mit mondtál? - kérdezett vissza.
- Semmit! - néztem rá kedvesen - Szörnyella - motyogtam.
- Ki akar egy forgatás vége fotót? - kérdezte Ben.
Elkészült a csapat kép. Egész jó lett.
- Laura egy közös képet? - állt mellém Ben.
Az a nézés, ahogy Jessica akkor nézett rám még sok álmomban kísérteni fog.