A sztár és én

Itt a vége, fuss el véle...

/Laura/

Minden lány arról álmodik, hogy az élete egy tündérmese legyen. Szerető család, testvérek és persze a szőke herceg fehér lovon. De persze az élet nem ilyen, de hamar rájövünk, hogy itt nincsenek beszélő állatok, tündérek, boszorkányok és ki ne lepődne meg, ha egy fiú lóháton beállíttana hozzá? De ki tudja? Lehet, hogy valakire tényleg vár a herceg, és az is lehet, hogy valakinek csak egy pop sztár jut, de lehet, hogy, vele is rátalál a boldogan éltek amíg... befejezésre.

Nem egésszen egy hónap telt el azóta a bizonyos este óta, amikor Ben és én összejöttünk. Nem is tudom mit gomdolhattam amikor beléptem abba a szobába, talán nem is gondoltam semmire. De végül minden jól alakult és azóta egy pár vagyunk.
Sajnos van ennek egy sötét oldala. Én mindig úgy képzeltem a rindikat, hogy nyugottan megnézünk egy filmet a moziba, vagy beülünk valahová enni, esetleg kettesben sétálunk a naplementében... na jó a naplemente egy kicsit túlzás (de azért nem bánnám ha lehetne). Most viszont a fotósok és a rajongók nem hagynak békén, mindenhová követnek és folyton bámulnak, ezt még nem tudtam megszokni. A suliban még többet foglalkoznak velem, mint amikor a klipet forgattuk, mindenki a barátom akar lenni, a tanárok arra várnak, hogy hibázzak és a szememre vessék azt, hogy attól még, hogy híres ember lettem attól még nem kéne kevesebbet foglalkoznom a tanulással. Szóval az életem kész káosz lett, de megérte!
És ha ez túl sok lenne még mindig ott a belett, hogy kikapcsolódjak, ilyenkor megszűnik az állandó figyelem, a stressz, ilyenkor csak én és a balett vagyunk, de ez pár óránál nem tart tovább, mert utánna jön Ben és hazavisz és ilyenkor csak Ben és én vagyunk. Mint most.
- Nincs kedved holnap elmenni valahová? - kérdeztem, mivel holnap lesz a hónap fordulónk és ezért még a fotósokat is bevállalom.
- Jó lenne, de koncertem lesz. - mondta csalódottan.
- Nem is tudtam. - lepődtem meg - Akkor mi lenne, ha elmennék?
- Hirtelen jött. Nem kell, nem azt mondtad, hogy másnap brutális témazárót írtok történelemből? - kérdezte.
- De, de... - kezdtem, de közbevágott.
- Készülj nyugodtan. - mondta.
- Akkor legalább azt mond meg hol lesz. - kértem.
- Nem, mert akkor úgyis eljössz. - mosolyodott el és leparkolt a házunk előtt. Túl jól ismer.
- Előtte egy gyors kávé? - próbálkoztam, nem lehet az, hogy holnap nem találkozunk.
- Sajnos mire végzel a suliba elkezdődnek a hangbeállítások. - válaszolta.
- Utánna valami? - kérdeztem, de már én se voltam olyan reménykedő.
- Sokáig tart. - rázta meg a fejét.
- Akkor holnap nem látlak? - szomorodtam el.
- Majd küldök képeket. - mosolygott.
- Egyáltalán tudod mi lesz holnap? - fordultam felé kicsit mérgesen.
- Ö... Csütörtök? - gondolkodott el.
- Gondolkozz még egy kicsit! - kiszálltam a kocsiból és elindultam befelé.
- Majd hívlak! - kiabálta utánnam Ben.
- Nem fogom felvenni, sajnos nem érek rá! - csaptam be az ajtót.
Komolyan elfelejtette? Sok dolga van, koncertek, interjúk, de akkor se feljtheti el!
Egész este és másnap is morcos voltam, ráadásul Ben nem hívott fel! Ma van a hónap fordulónk és ő még csak egy SMS-t se tud írni.
Az órák csiga lassúságal teltek el és még a tanárok se kötötték le a figyelmemet.
Suli után csak azért se mentem haza a dolgozatra készülni, hanem elmentem a könyvtárba és csak utánna indultam el hazafelé. Útközben még ránéztem a telefonomra hátha érkezett üzenet, de semmi.
Otthon ledobtam a táskámat és a nappali felé vettem az irányt, hogy bekapcsoljam a TV-t. De ott különös látvány fogadott. Ben az ajtóval szemben állt egy mikrofon állvány mögött.
Annyira meglepődtem, hogy ott maradtam az ajtóban.
- Nem ülsz le? - mutatott a kanapéra.
Gyorsan helyetfoglaltam, mert kíváncsi voltam mit csinál itt.
Elkezdett énekelni, egy olyan dalt amit nem ismertem. Hamar rájöttem, hogy ezt a dalt nekem írta. Csak ültem és figyeltem, de a dalnak hamarosan vége lett.
- Boldog hónap fordulót! - mondta Ben a végén.
- Neked is! - a nyakába ugrottam és megcsókoltam - Írtál nekem egy dalt?
- Igen. - mosolygott rám.
- Azt hittem elfelejtetted. Mi lesz a koncertel? - kérdeztem.
- Most ért véget és szerintem nagy sikert arattam. - nevetett rám.
- Szóval tegnap csak kamuztál?
- Nem egészen a koncertet megtartottam, de elég hamar vége lett szóval ráérek. - kacsintott.
- És mi lesz a holnapi dolgozatommal? - érdeklődtem.
- Szerintem arra már a múlt héten felkészültél. - felelte és megcsókolt.
- Ez nagyszerű volt, de ugye tudod, hogy valami mégnagyobbat kell alkotnod az évfordulónkon. - néztem rá komolyságot erőltetve magamra.
- Igen, meg az azutánnin, a 10 évesen és a többin.
Ez volt életem legboldogabb napja még ha egy kicsit rosszul is indult.
Így ér véget a tündérmesém, boldogan élünk amíg... A sztár és én.

VÉGE

Sziasztok!😃 Itt van a vége😞 remélem ti is annyira élveztétek az olvasását, mint én az írását.😊 Köszönöm mindenkinek aki elolvasta, és a csillagokat és a kommenteket is köszönöm.😃