A sztár és én

Meglepetések

/Ben/

- Mit mondtál? - sápadt el Jessica.
- ŐT VÁ-LASZ-TOM! - ismételtem meg sokadjára, bár szerintem elsőre is tökéletesen hallotta.
- Ezt nem teheted! - jelentette ki mérgesen.
- Te kérted, hogy válasszak, hát választottam. - közöltem vele keményen, nem is akartam erre több időt pazarolni inkább kiléptem a szobámból, de még utoljára hátrafordultam - Ég veled, Jessica!
Kiléptem az ajtón és egyenesen Manóhoz mentem.
- Helló!
- Szia, Szörnyella már elment? - kérdezte.
- Most készül távozni. Örökre. - Manó kezéből kiesett a könyv amit eddig olvasott.
- Most csak viccelsz? - de a szememből kiolvasta a választ - Nem, te nem viccelsz. Hozom a pezsgőt... de előtte ki kell találnunk, hogyan hódítsd meg Laurát!
- Mi? Nem, nem azért dobtam ki Jesst, hogy összejöjek Laurával. - mondtam, de látva Manó felhúzott szemöldökét megadtam magam és hozzátettem - Barátja van.
Még tisztán élt bennem az a kép amikor kézenfogva elsétált Henryvel.
- Már nincs...
- Nincs? Miért nem szóltál? - háborodtam fel.
- Túl elfoglalt voltál koncert, TV-s szereplések, Szörnyella.
- El kellett volna mondanod. - mérgelődtem
- Most elmondtam és te mit csinálsz? Nem azon töröd a fejed, hogy hogyan hóditsd vissza, hanem velem kiabálsz. - jelentette ki.
Igaz, kéne egy jó ötlet. Hosszas hallgatás után megszólaltam.
- Meghódítom Laurát és már van is egy ötletem, hogy hogyan és te segíteni fogsz. - néztem rá.

/Laura/

Egyszerűen muszáj volt edzésre mennem, mert már nem bírtam tovább otthon szenvedni, nem Henry hiányzott, mert őt nem szerettem, az fájt nagyon, hogy átvert és én hittem neki.
Bennel a koncert óta nem beszéltünk, de miért is beszéltünk volna, minket a munka kötött össze és most, hogy annak vége már nem volt értelme a találkozásnak. Persze sokszor láttam őt a TV-ben, de az nem ugyanaz...
Tudtam, hogy ez lesz, de rosszabb volt mint amilyennek képzeltem és erre is az edzést választottam megoldásnak.
De még itt is a tükör teremben is Ben jutott az eszembe, ahogy zongorázik, énekel és közben rám mosolyog  szőke haja a szemébe lóg...
- Laura! Már megint elkalandoztál! - szólt rám szigorúan Rose.
- Bocsánat!
Edzés végén megjelent Thomas, Ben menedzsere.
- Sziasztok! - köszönt, biztos azért jött, hogy haza vigye Roset - Laura haza vigyünk?
- Igen, köszönöm.
Az autóban Thomas szólaltam meg először megtörve a csendet.
- Nagy kár, hogy kihagyod Ben koncertjeit, Alice is nagyon örült neki, hogy ott vagy és Ben is. - mondta.
- Sok a dolgom és amúgy se vagyok oda a koncertekért. Az elsőre is csak azért mentem, mert szerinted úgy jobban megismerhetjük egymást Bennel. - emlékeztem vissza, na jó egy kicsit akartam menni.
- Mi? Én ilyet nem mondtam. - nézett rám a visszapillantó tükörben döbbenten.
- De Ben ezt mondta... - magyaráztam.
- Lehet, hogy Ben ezt mondta, de én biztos, hogy nem. - erősködött Thomas.
- De miért mondta volna? - kérdeztem.
- Hogy elmenny. - mondta.
Oh... Ben biztos rájött, hogy ha ő kéri akkor nem megyek, de ha ez Thomas egyik csapatépítő ötlete, akkor ott leszek.
- Miért? - értetlenkedtem.
Thomas erre nem válaszolt, mert megszólalt a telefonja, felém nyújtotta.
- Ha akarod megkérdezheted. - ajánlotta fel.
- Nem. - inkább elhúzódtam a tekefontól.
- Hát jó. - felvette, mivel vezetett ezért ki volt hangosítva a telefon és én meghallottam Ben hangját, a gyomromban azonnal feléledtek a pillangók.
- Szia, Thomas! Nagy hírem van. - a hangja lelkesnek tűnt.
- Szia, vezetek, ezért ki vagy hangosítva é... - de Ben közbeszólt.
- Jó. - megállíthatatlannak tűnt, minden áron el akarta mondani azt a bizonyos hírt - Szóval, szakítottam Jessicaval. - mondta.
Egy pillanatra minden megállt, mi, miért?
- Mi? Hogy-hogy? - kérdezte  Thomas meglepetten.
- Azt mondta válasszak és én nem őt választottam. - mesélte.
- Akkor mit? - tette fel azt a kérdést ami engem is érdekelt.
- Laurát. - jelentette ki.
Laurát? Mármint engem Laurát? A szívem gyorsabban kezdett dobogni.
- Laurát, mármint Laura Hillt?
- Igen. - de már nem is érdekel mit mond csak odasúgtam Thomasnak:
- Vigyél el hozzá!
Öt perc alatt odaértünk, de a fiúk addig is végig beszélték az utat. Gyorsan kiszálltam az utóból és becsengettem.
Az ajtót Alice nyitotta ki.
- Laura? - döbbent meg.
- Beszélnem kell Bennel. - magyaráztam a látogatásom okát.
- Fent van, a szobájában. - mutatott felfelé mosolyogva.
- Köszi. - gyorsan felrohantam, úgy ahogy edzésről jöttem: edzőruhába, izzattan, smink nélkül és kócos hajjal. Kopogás nélkül beléptem az ajtón, Ben éppen az ágyán ült és még mindig telefonált. Amikor meglátott megdöbbent, aztán elmosolyodott.
- Thomas, most le kell tennem!

Sziasztok😃, rossz hírem van: hamarosan itt a vége, már csak egy fejezet lesz.😞
De még itt a végén is örülnék néhány csillagnak és kommentnek😊