A sztár és én

Barátok

/ Ben /

Nem tetszett, hogy Jessicát és Laurát kettesben kell hagynom, de hát ha egyszer a Főnök ezt mondta...
Thomas felajánlotta, hogy elvisz minket, ezért beültem az autóba. Gyorsan felhívtam Alicet, hogy mára végeztünk most megyünk ebédelni és ha akar akkor jöhet velünk. Jessica miatt először nem is akart jönni, de aztán végül sikerült meggyőznöm. Nem tudom miért, de Manó már az első pillanatban se kedvelte Jesst és ez még csak fokozódott mióta megismerték egymást. Ezért lepődtem meg amikor Laurával pont az elentétje történt, talán már rögtön barátnők is lettek. Persze megértem Laura sokkal barátságosabb, mint Jess.
10 percel később beszált mellém Jessica.
- Laura? - kérdeztem, mert az ablakon kinézve se láttam őt.
- Azt mondta mégse tud eljönni, mert rosszul van. - válaszolta a barátnőm.
- Szegény. De ugye nem komoly? - aggódtam - Az előbb még nem is látszott rajta semmi. - gondoltam vissza a negyedórával ezelötti eseményekre.
- Szerintem nem komoly csak egy kis pihenésre van szüksége és holnapra jobban lesz. - nyugtatott meg Jessi.
- Oké. - nyugodtam még - Nem kéne hazavinnünk?
- Nem! - vágtara rá.
- De ha rosszul van... - erősködtem tovább.
- Nem! Direkt mondta is, hogy hazasétál és jót fog tenni neki a friss levegő. Mehetünk Thomas! - nézett az éppen ebben a pillanatban beszálló menedzeremre.
- Laura nem jön? - kérdezte.
- Nem, nem érezte jól magát. - válaszolta Jessica.
- Tényleg? Pedig az előbb még nem látszott rajta semmi. - értetlenkedett.
- Biztosan csak fáj a feje és szeretne egy kicsit aludni. - sóhajtotta a barátnőm - Szóval kettesben tudunk ebédelni! - mosolygott rám.
- Hát... én amikor még úgy tudtam, hogy Laura is jön meghívtam Alicet és Eriket. - vallottam be.
- Akkor mond le! - nézett rám szigorúan a Főnök.
- Az bunkóság lenne, így is szerintem már ott várnak ránk. - néztem az órámra.
Nem tudott mit tenni (pedig látszott rajta, hogy keresi a megoldást) bele kellett törödnie abba, hogy Erikkel és a húgommal ebédelünk.
(Megint) Igazam lett Manóék már vártak ránk.
- Sziasztok! Késtetek! - mondta Erik.
- Én sose kések ti érkeztetek túl korán. - válaszoltam.
- Hol van Laura? - nézett végig a társaságon Alice.
- Nem jött. - mondtam.
- Miért? - kérdezte csalódottan.
- Hazament pihenni, mert nem érezte jól magát. - magyarázta meg Jess.
- De ugye semmi komoly? - kérdezte agódva Alice.
- Valószínűleg csak egy kis pihenésre van szüksége. - mondta idegesen Jessica.
- Szerintem felhívom! - vette elő a telefonját Alice.
- Jó ötlet! Én is örülnék neki, ha hazamennék pihenni, de elkezdene csörögni a telefonom! - morogta Jessi.
- Szerintem se zavarjuk meg most, majd később felhívjuk. - ajánlottam.
- Hát jó... - egyezett bele Manó.
- Nem értem minek agódtok most pihen és holnapra semmi baja nem lesz. Inkább menjünk be enni, mert farkas éhes vagyok!
Direkt egy nem túl népszerű helyre mentünk, hogy ne ismerjenek meg sokan, de így se úsztam meg néhány aláírást és közös képet.
Mindenki rendelt magának egy pizzát Nem bírtam ki, hogy ne nézzek rá öt percenként a telefonomra. Vártam, hátha Laura írna vagy felhívna, hogy hazaért.
- Éhes vagy? - kérdezte Erik.
- Nem annyira. Miért? - értetlenkedtem.
- Már vagy ötször megnézted a telefonodat. Gondolom az időt nézted. - mondta.
- Ja... Igen az órát néztem. Már nagyon régen megrendeltük a pizzát nem kellett volna már elkészülnie? - néztem ismét a telefonom kijelzőjére.
Három perc múlva a készülék jelezte, hogy üzenetem érkezett. Talán túl gyorsan gyúltam a telefonom után, mert mindenki rám nézett. De az üzenet feladója nem az volt akire számítottam.

Erik: Csak nem arra vársz, hogy Laura jelentkezzen?

Olvastam az üzenetet.
- Ki írt? - nézett rám szigorúan a Főnök.
- Csak egy régi barátom. - végül is nem hazudtam Erikkel régóta jóba vagyunk.
Nem akartam hangosan válaszolni ezért vissza írtam neki.

Én: Egyáltalán nem.

Valamiért nem akartam elmondani neki az igazságot.

Erik: Akkor kinek az üzenetét várod?

Én: Csak az ídőt néztem.

Erik: Engem nem tudsz átverni, túl régóta ismerlek. Tudom, hogy egy üzenetet vársz és azt is, hogy kitől.

Nem véletlen, hogy Erik a legjobb barátom. Mi már szinte tényleg tudjuk mit gondolhat a másik, ezért nem is próbáltam tovább titkolni.

Én: Laura a barátom és szeretném tudni, hogy mi van vele.

Erik:  Barát? Bocsi, de nem hiszek a fiú lány barátságban, szerintem az egyik fél mindig többet akar.

Én: Ez nem igaz sok fiú lány barátság van. Például: te és Jess vagy, te és Manó.

Erik: Már bocs, de Jesst sose kedveltem. És Alice és én? Már mondtam az egyik fél mindig többet akar.

Eltartott egy ideig mire felfogtam a sorok lényegét.

Én: Mióta tetszik a húgom?

Ebben a pillanatban jelzett a telefonom, hogy valaki más üzenetet küldött. Manó volt az.

Manó: Mi lenne, ha abba hagynátok az üzengetést mielőtt Szörnyella észreveszi. Gondolom azért nem hangosan beszélitek meg, mert nem akarjátok, hogy hallja, márpedig ha meg sejti biztos vagyok benne, hogy ki fogja deríteni mi a téma.

Manónak igaza volt, ezért nem tudtam tovább faggatni Eriket, de abban még egészen biztos lehet, hogy lesz egy-két kérdésem.