Colorful Haired Prisoner (MUKE) (SZÜNETEL)

23.

Hétvégén rávettem magam ,hogy bemenjek Mikeyhoz a kórházba. Nem nagyon akarodzott mert nem akarom látni. De aztán arra jutottam ,hogy meghallgatom a magyarázatát. Most elég tramplin öltöztem fel. Egy nagy fekete pulcsi, egy szakadt skinny és egy sáros bakancs. Fejemen egy baseball sapka. Nagyon fáj ,hogy ilyenbe fogadott és ráadásul sikerült magába habarítania.

Michael Clifford

Napok óta itt vagyok bent és csak bámulom a plafont, néha kimegyek egy kicsit aztán bejövök és folytatom a plafon bámulást. Volt itt rendes ruhám is szóval azt vettem fel. Gondolom Luke hozta be mert nem igen járt ide más.

-Mikor mehetek már ki?-motyogtam. Kezemen a sebek pedig egész szépen gyógyúlnak ,csak a fejemen ez a fránya zúzódás ami még nem akar múlni. Na meg a lábam. Az még egy darabig ilyen is marad.

Útálom magam. Minek mentem bele a fogadásba Harryvel?! Mert nagy a szám és nem hagyom ,hogy le nyuszizzanak. Én és a hülye büszkeségem. Ha nem mentem volna bele akkor most nyugodtan hajkurászhatnám Lukeot és taláb sikerülne is vele összejönnöm de.....Várjunk! Összejönni?!?! Mi a habos túrós?! Nem akarok...vagy akarok? Neeeem! Nem akarok összejönni vele! Pff ,Clifford! Ne gondolj már zőldségeket!
Viszont meghallom ahogy a kilincs lenyomódik majd bejön valaki. Nem fordítom el a fejem mert tuti csak a nővér.

-Szia.-hallom meg...úristen! Most táncolni tudnék örömömben. De inkább hoztam a látszatot ,hogy nem örülök semminek.

-Szia.-morogtam.-Hogy-hogy itt?

-Beszélni akarok.

-Megint lebaszni akarsz?

-Nem. Csak...miért?-egyből tudom mire céloz.

-Mert...nagy a szám.-sóhajtok. Felülök és felé fordítom a fejem. Egyből elkap a magyarázkodási kényszer. -Nem tudom miért hagytam magam! Akkor még nem jelentettél nekem semmit és...-elindult felém de én csak idegesen magyarázkodtam tovább. Hajamba túrtam.-És tényleg csak meg akartalak dugni de közbe fontos lettél nekem...Annyira sajnálom csak bocsá...-nem tudtam még a mondatot se befejezni mert megragadta felsőm nyakát és magához rántva tapadt ajkaimra.
Nem haboztam egy percig se viszonozni. Megfogtam derekát majd közbe elhelyeszkedtem úgy ,hogy lábaim közé be tudjon állni. Egyik karját finoman a nyakam köré helyezte, még a másik tenyerét az arcomra. A csók eközbe egyre jobban lassult de annál jobban elmélyül. Érzem a csókján...érzem ,hogy többet érez irántam mint az megengedett lenne. Nem akarom sose abba hagyni ezt a csókot. Annyira lassu, szenvedélyes és forró.

Meg merem kockáztatni ,hogy eddig tán ez a...legérzékenyebb csókunk? Igen. Ajkaink finom táncot jártak egymáséin és nyelvünk szinte egy szinkornban mozgott. Hüvelykujjával arcom kezdte cirógatni amitől a csókba mosolyogtam. Sajnos el kellet válnunk egymástól mert kezdett fogyni a levegő. Homlokát az enyémnek támasztja és lehunyt szemmel mosolyog.

-Megbocsáltasz?

-Igen. Csak...csak ígérd meg ,hogy többet nem csinálsz ilyet.

-Megígérem.

-Biztos?

-Igen. Maradsz?

-Maradok. Nem megyek el innen egész hétvégén.

-Éljen.-suttogtam egy hatalmas vigyorral ahogy nyakát leptem el apró puszikkal. Még csak most veszem észre milyen kis cuki ebbe a túlméretezett pulcsiba.-Aranyos ez a pulcsi.

-Nem vagyok aranyos!

-De igen! Hiába vagy kemény börtön őr, belül egy kisfiú vagy aki mindennél jobban vágyik a társaságomra.-huzogattam a szemöldököm miközben a szemébe nézek.