Colorful Haired Prisoner (MUKE) (SZÜNETEL)

25.

-Bazdmeg Styles!-morogok ahogy elkapja a csuklómat ez a féreg.

Igen már letelt a két nap ugyan is még addig tartottak bent. Vissza engedtek. Üdv újra a dutyiba! Már két napja ,hogy kiengedtek. Luke-kal persze csak sunyiba tudunk mostmár csak enyelegni. Este,amikor bejön a vacsimmal, és reggel amikor nyitja a cellám. Na jó, talán még szabad időben is de hát neki akkor őrködnie kell. Meg tudtam, hogy addig még én a korházban csücsültem, hogy Ash addig Luke-hoz volt osztva. Most Tomlinsonnál van. Szegény csak fél évig lesz itt de mindig új őrt kap.  Ashtonnal beszéltem a Harrys dologról és nagynehezen ki tudtam belőle szedni ,hogy mi történt. Ne tudjátok meg ,hogy akkor mennyire felment bennem a pumpa. Harry egy undorító dög! Mostmár annak tartom. El kellet volna kerülnöm messziről. Csak a bajt hozza rám és azokra akiket szeretek. Az az most jelen helyzetben Ashre meg Lukera.
Szomordna ketté és hullana ki az összes hajszála, egyesével ,hosszan és fájdalmasan! Nem rohadt még le a farka az állandó keféléstől? Jó ezt pont én mondom,de akkor is! Nem erőszakoltam meg sose senkit!
Amugy most megint kavatyolni akar ez a balfasz.

-Nem volt elég reggel?!-rivalltam rá ahogy húzott magaután. Két napja reggelente megdug és ha úgy akarja akkor este is. Viszont én amennyire tudok, ellenkezek ,hátha le tudom beszélni, de ez egy lehetetlen küldetés. Sose érzem azt amit kéne, nem érzem a vágyat Harry felé. Viszont mikor kettesbe vagyok Luke-kal...a hormonjaim szinte toblonak.

-A formás kis hátsódból sose elég.-Nyom al falnak mikor a cellájába érünk. Rugdalózok, kapálódzók meg minden, csak hagyjon békén.

-Eressz!

-Az eggyesség az eggyesség. Nyertem, viseld a következményét.-suttogja ahogy szorosan a falhoz szegez és a nyakam lepi el puszijaival. Undorodok ilyenkor, még saját magamtól is.

-Nem érdekel! Engedj el!-Rángatom meg kezem.

-Jaj de harcias vagy.

-Harry...ne...-kezdem megunni ezt és elernyednek izmaim. Viszont szememet is marni kezdte azt amit úgy nevezünk, hogy könnyek.

-Na ezt már jobban szeretem.

Nem érdekelt, hogy nyápicnak fog tartani, nem érdekel ,hogy csak keményebben fog megdugni. Csak essünk túl, rajta aztán had menjek vissza a cellámba. Lassank kezdenek el lefolynk könnyeim de nem bírom sokáig vissza fogni. Pár másodperc múlva záporoznak könnyeim.

-Naaaa. Ne sírj cicám!-Gügyög. Szájon akar csókolni de nem hagyom neki mert elfordítom fejem.-Ezért még kapsz te kis....

-Luke! Luuuukeeee!-kiáltom el magam.  Semmi.

-Hiába. Luke kint van. A drága szerelmed épp kint intézkedik.

-Nem a szerelmem!-tagadom de nem azért mert szégyenlem hanem mert Harry az képes és elpetykálja mindenkinek és Lukeot kirugják, nekem meg meghosszabítják a büntetésem.

-Ugyan cicám. Látom ,hogy nézel rá. Mintha a legnagyobb kincs lenne az ég egy adta világon.-forgatta meg szemét egy sejtelmes mosolyal.

-Harry...

-Igen? Mostmár abbahagyod a küzdést?

-Igen.-hajtom le a fejem szégyenkezve, szememből elkezd potyogni a könnyeim.

-Jó fiú.-állam alá nyúl majd vadul falni kezdi ajkaim.

Nem akarom. Konkrétan, meg fog erőszakolni mint ahogy két napja teszi. Látom is Lukeon a fájdalmat de ő hiába tesz akár mit is, Harry attol meg tud erőszakolni. Én is érzem a fájdalmat, fizikailag is.
Szívem törik ezer darabra ,hogy Luke ebbe belekeveredett. Az nem érdekel ha nekem valami bajom lesz,csak neki ne essen baja. Bár,...zsernyák. Valahogy csak tud vigyázni magára.

...

Fáj a seggem, fáj a tarkóm, fáj a lábam, fáj a szívem. Annyira mocskosnak érzem magam! Eddig is az voltam az életmódom miatt de most ,hogy van Luke...van miért változnom. Ahogy mondtam, túl estem az ismételten megerőszakolásomon és bezárkóztam a cellába, ami...Harryé mellet van. Szerencsére ő ment a dolgára egy kielégült mosolyal, én meg sírhatok itt nyugodtan.
Viszont a borús gondolataimból, a záram csipogása ráz ki. Gyorsan megtörőltem arcom és le is hajtom fejem. Nem akarom ,hogy Luke lássa a gyengeségem.

-Na? Mi a helyzet?-besüpped melletem az ágyam.-Tetszik az inged.-próbált bókolni, csak ,hogy oldja a feszültséget ami árad belőlem. Hogy észre vette már. Ja igen. Az a ruha van rajtam amit még drága édesanyám hozott be.

-Semmi.-motyogom.

-Mikey...bántott?-fordítja maga felé az arcom.-Te...sírtál? Jézusom Mikey! Mit művelt az az állat!? Kezet kéne fogni Robie-val.-az az Richardson-nal. Hangja indegesen cseng és szinte látom az arcán az aggodást.

-Semmi baj.-próbáltam nyugtatgatni.

-Mi az ,hogy semmi baj?! Eddig tűrtem ,hogy két napja erőszakol téged! Látom rajtad ,hogy te ezt egy kicsit se élvezed Mikey! Hiába dugás!-mutogatott majd megbökte mellkasom.

-Ssss.-megfogom ujját és finom puszit nyomok ujjhegyére.-Mondom, hogy megoldom. Csak...csak ne idegeskedj. Letelik ez a hét és elfelejthetjük ezt az egészet. Teljes mértékbe csak a tied leszek...

-Mikey...-pillantása ellágyul de ugyan akkor szomorúság is csillan íriszeibe.

-Szeretlek, baby.-suttogom ahogy egyre közelebb hajolok hozzá. Nem tudom miért tartott eddig, hogy rájöjjek a nyílvánvalóra.

-Én is téged.-hunnya le szemeit. Mintha egy könnycsepp is lefolyna tökéletes arcán.

Luke ajkait érezni sajátjaimon, egyszerűen felbecsülhetetlen.

...

Kimondta. Kimondta hogy szereti 😵😱