Felfoghatatlan

*15*

Végre leparkolt a ház elött.

-Gyere cica-szált ki az ajtón majd miután én is kiszálltam mellém lépett. Oda tartottam neki a kezem hogy a csuklómnál fogva vonszoljon be a házba. De nem fogta meg-Most nem kell-mosolygott rám.

-Nem félsz hogy elfutok?-huztam fel a szemöldököm.

-Nem.-mondta nyugodtam. *Tervmegfogan* fogtam magam és elkezdtem futni az utca felé. Nem akartam elfutni, úgy is utolérnének, akkor meg minek? Csak meg akartam viccelni Ashtont. Úgy 5 méter utàn megáltam, rá egy fél másodpercre már Ash keze fonodtak az enyéimre.

-TE MEG MI A FASZT CSINÁLSZ?-órdít rám.
-Nyugii, csak poén volt.-adom meg magam és engedek borzasztó erős szorításának. A csontjaimat esetleg nem akarja eltörni?
-Ohh, csak azt érted el hogy kurvára nem foglak elenedni máskor. Gratulálok, jó poén volt. -rángatott be a házba.

-Sziasztok-kiáltotta el magát az ajtón belépve. A konyhába mentünk majd ott lenyomott a székre. -Ne merj elmozdulni!-lépett a pulthoz és innivalót öntött magának. Én is majd' szomjan haltam de ez mit számít?- Lukeal kell beszélnem. Addig fel mehetsz Calumékhoz. De nem akarok olyasmit hallani majd hogy megpróbáltál elszökni vagy ilyesmi. Értve vagyok?!-nézett rám szigoruan. Félve bólintottam egy aprót. Elindult gondol Lukehoz de mielött még eltünt vola a fal mögött, vettem a bátorságot és megálítottam.

-Ashton ne haragudj-néztem szomorúan a szemébe. Végignézett rajtam arca, érzelem mentes volt, majd ujra elindult. Én pedig akkor Calumhoz mentem fel.

Kopogtattam az ajtajàn majd miután szólt hogy mehetek benyitottam.

-Szia Emma, hát te?-nézett rám mosolyogva.
-Zavarok?
-Dehogyis. De mi történt?-oda sétáltam hozzá és luhappantam az ágyra abban reménykedve hogy most nem fog letapizni.
-Csak Asthon nem érti a poént-nevettem fel kínosan. És csatlakoztam a filmnézéshez.

-Eljössz velem? Veszünk neked néhány cuccot.
-De nem mehetek. Ash azt mondta csak itt lehetek.
-Jó, de velem lennél.-fogta meg a kezem és felhúzott az ágyról.
-Hát oké. De lehet ez miatt nem érem meg a holnapot.-mentünk ki a házból egy kék színű audihoz.

Elmentünk vásárolni, és érdekes módón jól éreztem magam.
Calum persze minden lépésem figyelte, de most nem zavart. Imádok vásárolni.
4 szatyornyi (lol mi ez a szó Szerk.) ruhával léptünk ki a pláza ajtóin.
5 óra telt el mióta elmentünk. És most ujra itt vagyunk. Nem akarok be menni.
-Héj, Emma nem lesz semmi baj.-kuncogott.-Vigyáztam rád és épségben vissza hoztalak, nem szöktél el meg semmi, szóval nyugodj meg.-nyitotta ki az ajtót s maga elé engedett.

-Vidd fel a cuccaid, addig szólók Annának hogy csináljon valami kaját-indult meg a konyha felé én pedig Ashton szobája felé.

Benyitottam, majd az ágy melletti sarokba helyeztem az ujjonnan beszerzett ruhákat.
Mentem volna le én is kajálni, de Ashnak más tervei voltak. Megfordultam és ott állt az ágy mellett.

Ahogy megláttam egy sikítás hagyta el a szám. Ami az egészben a legszebb hogy az ajtó is csukva van.

-HOL A PICSÁBA VOLTÁL???-Üvölti le a fejem én pedig egyel messzebb lépek tőle, amíg a falba nem ütközök. De ő még mindig jön felém. Nincs tovább.

-Calumal v-voltam.-dadogtam és a sírás határán voltam már.

-MEG ENGEDTEM HOGY KI TEDD A LÁBAD A HÁZBÓL??-emeli fel a kezét és az arcomon csattan. Megpofozott. A földre estem és sírni kezdtem, miközben fogtam a fájó területett. Megütött.
Meg fogta a felkarom és felrángatott a földről. És az ágyra lökött.
Az éjjeli szekrényhez lépett, matatott benne valamit, majd egy bilincsel tért vissza. Jaj ne..
Megfogta a kezem és rátette a bilincset, nagyon szorosan. A bilincs másik felét pedig az ágytámlához rögzitette....

Remélem tetszik❤❤