Felfoghatatlan

*12*

-Mi van?-tolt el magától hogy a szemembe tudjon nézni.
-De nem úgy..
-Emma, beszélj már érthetően.-emelte fel a hangját. Megilyedtem.
-A-azt mondta h-hogy valami büntetés mert csúnyán beszéltem, meg h-hogy megpróbáltam elszökni...
-Jaa-nevetett fel-már meg ilyedtem hogy tényleg meg vert.
-Mi hát akkor szerinted ez mi volt?
-Ez szokása-röhögöt Én ezt viszont nem találtam olyan viccesnek..
-Aha-makogtam miközben Cal gesztenye barna szemeibe néztem.
-Majd el múlik. -kuncogott és jobb keze levándorolt a fenekemig.
-CALUM MI A SZART CSINÁLSZ??-rántottam el onnan kezét és felpattantam öléből.
Azt hittem ő más..
Oda mentem a nappali másik végébe, elegendő távolságra tőle. Most komolyan le tapizott??
Egyre jobban érzem azt hogy ebben a házban mindenki meg akar erőszakolni. Na jó kivéve Michaelt, ő inkább fifázik. Ennek mondjuk örülök, mert így csak 3 kanos srác vesz körül. Juhuu
-Naah, Emma gyere vissza ide. Nem akartam semmi ilyet bocsi.-nézet rám érzelem mentes arcal. Hihető, tényleg.
Inkább fogtam magam és levágodtam Michael mellé.
-Játszasz?-nézet rám boci szemekkel.
-Aha, miért ne?-Fogta meg a konzolt és figyelmesen hallgattam Mikeyt ahogy elmagyaráza a dolgokat.
Éppen neki álltunk a játéknak mikor Ashton lépett be a helységbe.
-Hercegnő gyere enni!-Mi ez a megszólítás?
-De pont most?-nyafogtam miközben koncentráltam a játékra
-Igen! Pont most-hangja szigorubb lett.
-Jol van na! Nem kell leharapni a fejemet!-álltam fe a kanapéról és vissza dobtam rá a kontrollert.
Ki mentünk a konyhába ahol az a lány még mindig főzöcskézett.
-Anna ő itt Emma, Emma ő itt Anna.-mutatott be minket egymásnak.
-Hali-köszönt buzgon
-Cső-köszöntem 0 életkedvell a kis csivitkének.
Néhány melegszendvics volt az asztalon, amből kettőt meg is ettem.
****
-Srácok mi akkor mentünk!-köszönt el Ash mikor kiléptünkaz ajtón, közben pedig szorosan szorította hátra mindkét kezem.
-Ashton, ez fáj! Meg különben is! Nem kell lefogni! Nem szökök el!
-Kislány, majd ha megbízok benned akkor nem foglak majd így vinni, na de most nyomás, ülj be az autóba!-Nyitotta ki a fekete BMW ajtaját, mibe engedelmesen beültem, majd ő is mellém.
Már vagy 2 órája jövünk folyamatosan.
-Hova megyünk?-nyüglödtem
-Titok.
-Akkor mikor érünk oda ahoz a titokhoz?
-Nem sokára.

Így is lett, 10 perc múlva egy erdő elött áltunk meg. A SEMMI KÖZEPÉN!
-Te m-mit akarsz itt csinálni? Elakarod adni a szerveim? V-vagy meg a-akarsz erő...-félbe szakított
-Nem, Emma, nem akarlak megerőszakolni-lépett mögém és a vállamat kezdte simogatni
Szembe fordultam vele és ilyedt tekintettel néztem az engem fürkésző zöld szempárba.
Fogta magát és hirtelen a karjai közé zárt.
Fogalmam sincs mi lelte a srácot, de nem volt ez ellenemre.
Olyan biztonságba éresztem magam vele, hogy azt elmondani sem lehet.
De azért az egy kicsit furcsa nem? Hogy ugyan az az ember mellett félek legjobban, ugyan akkor vele érzem magam biztonságba is?!
Vissza öleltem. Ohh..de még hogy, soha nem öleltem így még senkit. Mintha a világ megszünt volna körülötünk, pedig..csak egy ölelés volt.
Elfelejtettem mindent, azt hogy mi miatt vagyok itt, azt hogy mit csinált velem ez elött, és azt is hogy tegnap még gyülöltem.
10 percen keresztül álltunk egymásba kapaszkodva. Imádtam.
-Na hercegnőm, menjünk mielött még ránk sötétedik.-engedett el és a kezét a kezemre kulcsolta. Nem a csuklómat kezdte szorítani.. Érdekes..
Az erdő felé vettük az irányt, elösször még szorította a kézfogásunkat, de miután már egy ideje jöttünk egyre lazított az erősségén.
-Itt is vagyunk-mosolygot édesen. Várj mi? Édesen igaz? Aztán megint mond majd egy két kedves szót és a bugyid már nedves is lesz! Emma! Nem ismerek rád! Veszekedett az agyam a szívemmel, szar ez így.
-E-ez mi?
-Itt fogunk aludni.-húzott az ajtó elé és kinyitotta azt.
Egyszerű kis faház volt, egy kisebb háloszobával, egy nagyon kicsi fürdő szerüséggel és egy miniatűr "konyhával". De ami legjobban meglepett hogy volt egy hatalmas nappali es egy csoda szép kandaló a helységben.
-Ez az erdő közepén van! Mivan ha bejön valami állat, vámpír, vérfarkas, vagy tudja a faszom!-akadtam ki.
-Hé, hé-jött elém és megpuszilta homlokom, kezeit pedig fenekemre vezette. Még mindig fájt egy kicsit.-Én nem akarom hogy megint fájjon neked, de ha így beszélsz nem lesz más választásom.-puszilta meg ismét a homlokom. Miközben kinyökögtem egy félén "Bocsánatot"
-Jó kislány-csókólt meg. Hmmm.. Annyira finomak az ajkai, imádom őket.
Eszemágávan sincs ellenkezni. De ki is birna?
Vad csók csatába kezdtünk, felemelt hogy a lábaimat a derekára kulcsolhassam. Majd megindult velem a hálószoba felé, közben ajkaink egy pillanatra sem engedték el egymást..

Hey guys!!🙋 Tudom, tudom mekkora köcsög vagyok hogy itt hagyom abba.
De nyugalom, igyekszek a folytatással😘
Addig is commenteljetek légyszi, meg vote-oljatok. 😁
Szeresétek ezt a részt is😂💗 én is szereretlek titeket💕
Na de elég volt belőlem.
Sziasztok🙈🙉🙊😻