Felfoghatatlan

*2*

Azt hittem hogy Luke normális erre kiderűl hogy ő is olyan mint a drágalátos Ashton. Akitől mellesleg borzasztóan félek..nem mintha a többiektől nem félnék.. De ő elég nyomós okot adott rá.
Hát persze...Emma! Mit vársz? Hogy  elrabolnak és kiszolgálnak, meg lesik minden kivánságod? Hogyne!
Miután a fiúk lehozták az elsősegélydobozt lényegében, magunkra hagytak.
-Most egy kicsit eloldozom a kezed! Ne ficánkolj, mert akár itt is hagyhatlak.-fogta a kötelet és eloldozta a kezemet valóban. Le fertőtlenítette ami annyira csípet hogy zokogni kezdetem. Nem törödve vele folytatta, géz lapot tett a vágásra és pólyával tekerte be.
Ez után a combomhoz tért át. Össze szorítottam amennyire csak tudtam és remegtem. Nem akartam hogy ott érjen hozzám.
-Most meg mivan veled? -nézet rám értetlenűl.-Akarod, vagy nem?-bólintottam egy aprót és neki állt.
Miután már tényleg ellátot felegyenesedett és megindult kifelé, de még az ajtóban vissza fordult.
-Próbálj meg aludni!-mondta és kiment az ajton azt pedig maga után bezárta.
Még csak pár órája vagyok itt és már bántottak, mi lesz ezután?
Annyira retegek tőlük hogy azt elmondani nem tudom.
Anyuékkal mi van? Hívták már a rendörséget? Aggodnak értem eggyáltalán? Keresnek?
Esküszöm hiányzik a bátyjám és az ő hülye viccei, még az is hogy megszivat. Az öcsém nyafogása és apa monólgja.
Ha a buli után haza értem volna vigyorogva hallgattam volna végig a szüleim kioktatását, hogy meg mondták mikorra kell haza érnem, és hogy mennyire veszélyes éjszaka két fiatal lánynak egyedül sétálni...igazuk lett volna most..
Lehet ha nem makacskodok hanem időben haza indulunk most a puha ágyamva feküdnék egy szuper buli után elfáradva, és nem egy pince féleségben egy székhez kikötözve sebekkel a testemen..
Bocsánat Anya! Bocsánat Apa!  Gondolataim miatt könnyek gyültek a szemembe.
Nagyon fáradt voltam már meg próbáltam elaludni de képtelenségnek tünt, de nagynehezen sikerült elbóbiskolnom. Viszont abba a pillanatban hallottam hogy kinyillik az ajtó.
Szívem egyre hevesebben kezdett verni, már majdnem kiugrott a helyéről.
-Hahoo szépség! -jött mellém az ismerős ember, akitől úgy félek. Ashton.. Szaggatottan kezdtem venni a levegőt. Mit fog most csinálni? -Ébren vagy?-kérdezte mélyhangon,  próbált suttogni.
-I-igen-dadogtam
-Mért nem alszol?-Üllt le mellém a földre.
-Mert felkeltettél te nyomorék.
-Nem tudok.-feleltem nyersen. És félelmem alábbhagyott
-Hozzak egy matracot meg pokrócot? Úgy lehet könnyebb lenne.-mosolygott és arcán gödröcskék jelentek meg
-Tőled nem kell semmi-mondtam flegmán. Emma! Egyszer mért nem tudod befogni a pofàd?
-Jaj kislány.-rázta a meg a fejét nevetve-még nem tudod mi lesz itt! De hagylak akkor piheni-simogatta meg a hátam amitől össze rezzentem. És ott hagyott.
Valamilyen csoda folytán elaludtam.
Reggel (gondolom) mind a négyen be jöttek és csak arra keltem fel hogy a kezem kötözik ki.
-M-mit csináltak?-néztem riadtan Michaelre.
-Csak fel jössz velülnk-vigyorgott. Amíg a kötelekkel bajlódótt láttam hogy a hátérben az asztalnál Luke és Ashton egy-egy kést vesznek a kezükbe.
Mit fognak tenni? Uristen..én haza-akarok-menni!!!