Felfoghatatlan

*8*

A sikításom szerencsére a fiúk is meghallották.
-Mivan? -ront be Ashton a helységbe. Válasz képen csak megingatom a fejem ezzel próbálva azt elmondani hogy semmi érdekes nincs, és jobban örülnék ha kimenne.
-Szerintem fél óra múlva jövök hozzád, addig ne csinálj ilyeneket mert a végén még büntetést kapsz-kacsint, majd ujra otthagy.
Ha valóban jó leszek és azt csinálom amit kérnek elengednek majd? Vagy ez csak egy hiú ábránd? Igaz is, felesleges ezen gondolkodnom. Az az első hogy ezt a napot túléljem.
Számolom a perceket, elvileg 5 perc múlva jönnek. És hogy mit csináltam addig? Megszámoltam a pókókat, szemügyre vettem a késeket, pisztolyokat. És bizony hatalmas sebeket lehet velük ejteni. Nem szeretném kipróbálni.

Kattan a zár, nyílík az ajtó. Ashton lép be rajta kezébe egy tányérral amin ahogy elnézem egy Mekis hamburger van. Össze fut a nyál a számba, hasam pedig jelezni is kezd.
-Na Hercegnő!-adja kezembe a tányért én pedig abban a pillanatban leteszem magam mellé a földre.
A fiú most láthatóan nyugodt, még jókedvűnek is mondanám. De azért a szemében ott az a pillantás ami tiszteletett parancsol.-Egyél! Neked mentettem meg, a fiúk mindet felzabálták majdnem.-hoz elém egy széket a sarokból és a háttámlás felét felém fordítva leül rá velem szembe. Hátámlára kezeit teszi, ott pihenteti. Félve pillantgatok rá. Várom hogy mi fog történni
-Nem vagy éhes?-kérdezi meglepődve
-E-egy fájdalom cs-csillapítót nem kaphatnék?-teszem fel a kérdést remegő hangon.
-Ha megettedd-mutatott a tányéromra
-Úgy n-nem tudok ha nézel-sütötem le szemeimet.
-Hát pedig kénytelen leszel.
Remegökézzel felvettem a tányért, de tartalmához nem nyúltam.
-Jó-jó -tette fel a kezeit "védekezően"-elfordulok.-nevet eggyet halkan-rossz nézni hogy ennyire félsz. Azért, ennyire nem vagyok félelmetes-nevetgél miközben elfordította fejét, azonban én még midig nem nyultam az ételhez. Ezt Ő is észre veszi miközben vissza pillant.
-És most mi a kifogásod?-állt fel a székről kicsit ingerülten. Leült mellém. Elvette a hamburgert tőlem majd a számhoz tartotta.
-Mond hogy ÁÁÁÁ -mutogatott közben vagy tátogott, minden esetre egy ki kuncogás elhagyta a szám mielött beleharaptam volna a kajába.
-Jól áll a nevetés-jegyezte meg, én pedig mit sem foglalkozva vele feltettem a kérdést amir kiváncsi voltam, egyre jobban
-Az a lány....ki volt? És most hol van? És miért mondtad rá hogy undorító?-kérdeztem elösször félve de aztán már egyre magabiztosabban ment.

Holaa🙋 sorry emberek😁 nem bírtam magammal, muszály volt kiraknom mégegyett😌😻💗
Ui.: Nézzétek milyen édes az és Ashtonocskáám😱😍😻 az a póló szerintem mindent visz :33