Felfoghatatlan

*17*

•Ashton szemszöge•

Kivettem a szekrényből a kötszeres dobozt, s a lány minden megmozdulásomra össze rezzent.
A kád szélére ültem, majd magam elé húztam Emma kicsiny,  meztelen testét.
-Héj!-simogattam a kezét- Nincs most már semmi baj! Ne feszengj!
-Bo-bocsánat- hadarta remegve a szavakat
-Adjak egy bokszert amíg a hasad kötözöm? Az a baj?
-Nem szükséges, végülis már tök mindegy-bámulta a földet, zavartan.
-Hát jó. Ez lehet hogy kicsit csípni fog-érintettem hasához a vattát, amin a fertőtlenitő volt
-Hagyd abba-kiáltott fe-ez nagyon fáj!
-De utána már csak jobb lesz, nyugalom.
Egyik kezemet hátára tettem, hogy meg tartsam a lányt. Mire ő, legnagyobb meglepetésemre megfogta azt a kezem, és két ujjamat szorítani kezdte.

-Látod? Végeztünk is, mar csak be kell kötni-próbáltam nyugtatni, az időközben pityergő lányt.

-Kész vagy-mondtam miután, tényleg végeztem mindennel.
-Köszönöm, azt hiszem-motyogta, mire csak egy mosolyt adtam válaszul.
Mit kellett volna?  Elmondom hogy az én hibám volt. Végülis csak szemtelen voltál, amiért megbüntettelek és még élveztem is, igaz elszált az agyam, de attól még élveztem. Szóval nem kell megköszönnöd? Szerintem pszichopatának nézne, szóval inkább hagyjuk.

-Egy pillanat, és megfürdök. Addig menyj be a szobába és feküdj le.-Mondtam neki, talán túl határozottan. Össze rezzent.
De gyorsan kisiettet a fürdőből. Menekült.

Be álltam a zuhanyalá és folyattam magamra a vizet, s közben gondolkodtam.

Miért élveztem amit tettem szégény lánnyal? És miért tetszik egy részemnek, az hogy féltőlem? E közben pedig nem tudom hogy lehettem ekkora állat, s nem akarom hogy féljen.
Hisz szeretem!

Elzártam a vizet és megtörölköztem. Felvettem egy tiszta alsónadrágot és fogat mostam.
Majd kimentem Emmához a hálóba.

Az ágy legszélén feküdt, csodálkozom, hogy nem esett le róla.
Óvatosan bebujtam melé és finoman a derekára vezettem a kezem, majd teljesen közel húztam magamhoz.

-Kicsim-szólítottam meg-Ne félj tőlem.-kezdtem simogatni a hátát.

-D-de nem tehetek r-róla. F-félek hogy bármikor m-megütsz-mondta dadogva a szavakat és máris kibuggyant egy könnycsepje.

-Nem jókedvemből csináltam! Volt oka, nem? De. Szóval. Én csak megbüntettelek. De ha nem csinálsz semmit, s jókislány leszel, ilyen nem fog többször előfordulni. Rajtad múlik az egész.

-R-rendben-kezdett hevesen bólogatni és könnyes szemekkel nézet rám

-Ne sírj picilány.-töröltem le az arcárol a könnyeket.-És ne feszengj! Elég fura úgy átölelni hogy teljesen meg vagy feszülve. Lazíts Baba.-pusziltam fejebubjára.

Fél óra elteltével, mintha megnyugodott volna. Teljesen melkasomba fúrta a fejét és ott szuszogott. És így mindenegyes levegővétele csikizett, de nem zavart. Sőt imádtam.
Viszont tudtam hogy nem alszik.

-Emma?

-Mhmmm?-motyogott csupasz bőrömbe

-Szeretsz még? -kérdeztem a legkomolyabban a válaszban pedig szinte majdnem biztos voltam hogy a "nem" lesz az

Felemelte fejét majd a szemembe nézett.

-Még mindig ugyan úgy. Mindenél jobban!-mocorogta majd szégyenlősen elbujt a paplan alá.

A válasza meglepett. Mégis hogy tud szeretni még ez után is?

-Hogy-hogy? Én a helyedbe utálnám magam.

-Téged nem is lehet utálni-jött a válasz a takaró alól. Ami megmosolyogtatott. De még hogy..

-Szeretlek Emma!-húztam le róla a paplant majd átöleltem kicsiny, törékeny testét.

-Aucs.- én barom. Ez fáj neki.

-Bocsi-húzodtam eltőle

-Aludhatunk már?-kérdezte egy ásítás után

-Persze-nevettem fel
Ujra mellkasomon pihentette a fejét és éreztem hogy villámsebeséggel lép át az álomvilág kapuján.

OH IGEN! Jól látjátok! Ujra van rész!😊 Yeey!!
Remélem élvezhető.. És nem tudok magyarázatott adni a rengeteg kihagyásra..:( sorry guys:'(
De innentől remélhetőleg ismét rendszeresen lesznek részek!
Na puszi nektek😘💗