Ne felejts el... (Felfüggesztve)

Szeptember 8. Kedd

Miután Szazsával lezártuk a beszélgetést, nem tudtam elaludni. Gyötörtek a gondolatok és ellégé sokára sikerült végül elaludnom, ezért reggel nagy karikákkal a szemem alatt ébredtem. Nagyon kiakadtam, mert anya nem volt otthon, apa meg nem tudta, hogy ilyenkor mi a teendő. Szegény korán reggel kihoztam a sodrából a nyafogásommal. Végül felhívta anyát, aki megmondta, hogy mit csináljak.

A reggeli hisztivel annyira elment az idő, hogy gyorsan felöltöztem és indulnom kellett. Mondanom se kell, megint elkéstem.  

-Lia! Már megint elkéstél! Ma nem úszod meg! Következő szünet! -üvöltött rám már megint Keller. Úgy utálom ez a nőt! A lépcsőn fölfelé menet jutott eszembe, hogy matek óra van! Már múlt évben is pikkelt rám a matek tanár. Szóval ma biztos megkapom a beírást! Igazából nem is érdekel, apát csak a jegyeim érdeklik.

-Jó napot! Bocsánat a késésért! -téptem fel az ajtót.
-Az örök késők egyike! -nézett rám lesajnálóan, Fűri a matek tanár. -Ellenőrzőt! -parancsolt rám amikor már indultam volna a helyemre. Kihalásztam az ellenőrzőm a táskámból és a tanári asztalra dobtam.
-Fűri tanárnő, a Keller ig. helyettes is…
-Nem érdekelnek a kifogások! -írta be az igazolatlant.
-De…
-Nem érdekel! -adta vissza a tájékoztatóm és a helyemre parancsolt.

Az órán szorgalmasan jegyzeteltem, de amint kicsöngettek egy emberként álltunk fel és lementünk az udvarra, úgy döntöttem, hogy nem megyek a Kellerhez, mert már kaptam igazolatlan, rosszul tettem.

Éppen Bence beszólásán röhögtünk amikor elhallgatott a Sirvive - Never Let You Go c. száma, (amit különben nagyon szeretek) és beleszólt a rádiós.

-Fekete Liát kérik az igazgatóiba! Mit csináltál már megint te lány? -röhögött a rádiós.

Én meg elindultam az épület felé. A többiek húú- ztak egy sort utánam, majd tovább röhögtek Bálinton, aki azt mesélte éppen, hogy edzésen, hogyan ütött le valakit. Igazából Ő az egyetlen felsőbb éves, akinek tudom a nevét és mindig velünk lóg a suliban.

Az igazgatóiba érve, Keller az asztalánál ült és éppen Radiccsal beszélt valami új szabályról. Érkezésemre mindketten kérdőn néztek rám. Elmeséltem, hogy Fűri már beírta nekem az igazolatlant és ezért nem jöttem. Keller bólintott majd kizavart az udvarra. Az udvarra kilépve úgy éreztem, hogy mindenki engem néz, de gyorsan a társaságunkhoz léptem. Rögtön letámadtak, hogy mi volt.

-Miért hívtak be? Kaptál igazgatóit legalább? Na, mondjad már! -ilyeneket és ezekhez hasonlókat vágtak a fejemhez. Gyorsan összefoglaltam nekik, hogy volt, majd pár másodperccel később megszólalt a csengő és felmentünk fizika órára.

Harmadik szünetben Zoéval lementünk a büfébe, később csatlakozott hozzánk Áron is.
-Csak nekem tűnt úgy, hogy első szünetben amikor visszamentem az udvarra az igazgatóiból, mindenki engem nézett?! -bukott ki belőlem a kérdés, miközben vártuk a sort.
-Lia… ne mondd, hogy még nem esett le?! Pár napja járok ebbe az iskolába és nekem rögtön leesett!-nyomkodta a telefonját Áron. Kérdőn egymásra néztünk Zoéval.
-Mi esett le?! -kérdeztük Zoéval egyszerre.   
-Az, hogy ti vagytok a suli menői. -mondta röhögve Áron. -Figyelj! -fordult felém. -Szünetben ti bandáztok a legtöbben, mindenki hozzátok csatlakozik. A sulirádiós ismer téged és fogadjunk te nem tudod, hogy Őt, hogy hívják. -megráztam a fejem. -Na látod.. és nézz körbe! Hányan állnak előttünk? Csak pár  felsős! Mindenki maga elé enged titeket!  

-De ez még nem jelenti azt, hogy menő vagyok! -végre ránk került a sor. Gyorsan rendeltem egy kólát és kiálltam a sorból.

-De mindenki ismer téged! -indultunk felfelé a lépcsőn, vissza az osztály terembe. Hirtelen a semmiből elém áll egy kilencedikes srác és felém tartott egy üveg kólát.
-Szia, Lia! Ezt neked hoztam! -nyomta a kezembe és elfutott.