Ne felejts el... (Felfüggesztve)

Szeptember 1. (Kedd)

Reggel nagyon nehezen ébredtem. Borzalom ez a korán kelés. Gyorsan felnéztem instagramra. Nem sok érdekeset találtam rajta, de elidőztem vele az időt, így futva indultam el zuhanyozni. Majd felöltöztem, mint minden évnyitón most is fehér felsőt és fekete farmert vettem fel. Kivasaltam a hajamat és felkaptam a fehér converzemet.

Nyolckor, mikor beléptem a suliba, tudtam a járást hiszen már 1 éve ebbe a suliba járok.
Felmentem a legfelső emeletre és megálltam az ajtó előtt. Féltem bemenni, de végül is beléptem és köszöntem.

Mindenki egyszerre elkezdett köszöngetni nekem, meg kérdezgettek... meg minden. Közben az új lányok is odajöttek és bemutatkoztak.
- Madaras Bogi!- nyújtott kezet az egyikük.-Csak Bogi...
-Fekete Lia! -ráztam meg a kezét, ami tele volt gyönyörű gyűrűkkel.
- Vörös Petra! -mutatkozott be Bogi mellett álló vörös lány. Mint később kiderült Bogi és Petra legjobb barátnők általános iskola óta és elválaszthatatlanok. Petra imád olvasni és festeni; Bogi a tanulásnak él, de nagy buli arc ha arról van szó. Hát majd meglátjuk...

Az új fiúk még nem érkeztek meg, de ha már a fiúknál tartok, akkor azt is elmondom, hogy Hella, a barátnőm és Bence kilencedik óta járnak , nagyon cukik együtt. Bencének van egy iker testvére Bende, ijesztően hasonlítanak egymásra. Nem is tudom, hogy Hella, hogy tudott épp Bencébe beleesni és nem Bendébe. Ez is azt tanusítja, hogy nem a külső a lényeg...

Zoé és Mira, na nélkülük szerintem senki se lennék. Ők tartották bennem a lelket a nyáron, mikor szakítottunk Márkkal. Mióta könnyek között ott hagyott a parkban, nem írt, nem hívott és rohadtul hiányzik.

Emlékszem amikor összejöttünk... "Nyolcadikos voltam és nyáron egyik nap Zoéval (vele már akkor is osztálytársak és legjobb barátnők voltunk) elmentünk BMX-ezni (már mint csak én, Ő pedig sétált mellettem.), akkor találtunk rá arra a deszkaparkra, amire most is járunk. Ott találkoztam először Márkkal. Már akkor olyat láttam benne, amit eddig senkiben. Minden délután elmentem oda csak azért, hogy láthassam. Egyik nap odajött hozzám és elkezdtünk beszélgetni, mintha mindig is ismertük volna egymást. Ez így ment hetekig. Később többször is randizni hívott. Majd október 22.-én megkérdezte,hogy lennék-e a barátnője. Akkor, ott megígérte,hogy mindig itt lesz nekem, de ez nem így van..."

-Lia jól vagy?- lépett elém Mira. Gyorsan az arcomhoz kaptam, hogy a legördült könnycseppet letöröljem, de rögtön utána jött a másik is.
-Hiányzik Márk. -így, hogy kimondtam csak még jobban fájt. A könnyeim utat törtek maguknak. Én pedig kirohantam a teremből.

Bevágtam magam mögött az ajtót és futottam a mosdók felé, de valakibe beleütköztem, de a könnyeimtől nem láttam semmit. Csak az lebegett a szemem előtt, mikor Márk a szakítás után elsétál és nem jön vissza soha.

Befutottam a mosdóba, magamra zártam a leghátsó fülkét, leültem a wc tetejére és keservesen zokogtam. Pár perc múlva kezdtem megnyugodni és csak szipogtam, de nem voltam még kész, hogy bemenjek a terembe. Hirtelen kinyílt a mosdó ajtaja és valaki bejött.