Ne felejts el... (Felfüggesztve)

Szeptember 16. (Szerda)

Reggel nyúzottan keltem. Utálok este tanulni, mert azután mindig ez van… Kikászálódtam az ágyból és félig csukott szemmel elindultam a fürdő felé, de teljes erőből neki vágódtam az ajtófélfának. A fájdalomtól rögtön kinyílt a szemem és morcosan beléptem a fürdőbe. Gyorsan lefürödtem és magamra kaptam a ruháimat. Kisminkelve, kivasalt hajjal, teljesen elkészülve léptem ki több, mint egy óra múlva a helységből.

Nagyon sok időm volt, ami velem nem szokott lenni, mert legtöbbször elkések minden honnan. Ezt kihasználva gyalog mentem suliba, de még így is korán értem a suli elé.

Az épület előtt, legnagyobb meglepetésemre, Szasza állt a telefonját nyomkodva. Már majdnem odaértem hozzá, mikor felnézett és észre vett engem. Beletúrt a hajába és fél mosolyra húzta a száját. Mosolyogva odaléptem elé és mondhatni a nyakába ugrottam.

-Szia -nevetett a köszönésemen és átölelt a derekamnál. - Hogy hogy ilyen korán?
- Korán keltem véletlen… -nevettem és elengedtem. - És te? - néztem rá.
- A többieket várom. -nézett le rám. Valamennyivel magasabb nálam (még szerencse…), olyan 15 centivel. Éreztem, hogy rezegni kezd a telefonom a zsebemben, ezért kihalásztam és gyors megnéztem, de csak egy értesítés volt.

- Lia… -felnéztem Szaszára, aki a jobb kezében tartotta a telefonját, amin be volt kapcsolva a kamera. Leesett, hogy mit is akar és belemosolyogtam a kamerájába.
- Sziasztok szelfisek! -köszönt röhögve Áron, amikor odaértek hozzánk.
- Sziasztok - köszöntem Áronnak és Zoénak.
-Lefotózzalak titeket? -kérdezte Áron.Szaszával egyszerre vágtuk rá, hogy igen és beálltunk a képre, majd boldogan bementünk a suliba. A terembe beérve, még csak az ikreket találtuk ott.

- Gerit láttátok? -nézett ránk Bende.
- Késni fog -szólt oda Áron.
- Mira beteg -nézett fel a telefonjából Zoé.
- Robi is csak jövőhéten jön. -ült le a helyünkre Szasza.
- Senki nem akar suliba járni?! -röhögött Bence.
- Mert te akarsz?! -röhögött Bende is.
- Már így is okosabb vagyok nálad.
- Mert?! -ugrott rá Bende Bencére és elterültek a földön.
- Mindenki tudja, hogy én vagyok az idősebb, így az okosabb is. -Bence megpróbált felállni a földről, de Bende ráült a hátára.
-Ez nem igaz! Én vagyok az idősebb! -kiabált nevetve Bende. Eközben az új lányok is beértek és négy hiányzóval,de elkezdtük a napot.

Első szünetben mindenki a töri dolgozatra tanult. Vicces volt így látni az osztályt. Zoé Áron füzetét bújta, hogy még kilessen pár infót. Petra és Bogi egymástól kérdezték ki az anyagot. Az ikrek lázasan puskát gyártottak. Szasza mellettem Gerivel írogatott és tőle kérdezte, hogy segít-e majd neki megírni a dolgozatot.
-Jó reggelt mindenkinek! -lépett be a tanár. Hirtelen mindenki elrakta a könyveit, füzeteit és már meg is kaptuk a dolgozatot.

Óra után Áronnal lementünk a büfébe. Mást nem sikerült lerángatni magammal.
- Hogy sikerült a foci válogatás? -kérdeztem mosolyogva.  
- Csütörtökön derül ki. -vont vállat Áron. -Nagyon szeretnék bekerülni… -ekkor értünk a büfé bejáratához és beálltunk a sorba.
- Biztosan bekerülsz. Nagyon jó vagy! -mosolyogtam rá. Rám nézett és átölelt félkarral.
- Ezt én is tudom… -vigyorgott rám.
- A kis egoista! Csak el ne szállj magadtól! -mondtam és nevetve a vállára csaptam. Röhögve felemelte a kezét és elkezdett hülyén csapkodni, mint egy madár, de inkább egy megbolondult madárnak nézett ki. Mikor sorra kerültünk Áronnal, kértünk egy-egy kólát. Áron vett Szazsának és magának négy szendvicset (az már biztos, hogy nem fognak éhen halni.). Én meg vettem magamnak egy nagy pogácsát és Zoénak egy húsos szendvicset.

A terembe felérve riadtan álltunk meg az ajtóban Áronnal. A megszokott hülyülés, kiabálás helyett, mindenki csendben (!) a helyén a ült és kémiát tanult. Ekkor beugrott, hogy doga lesz kémiából. Mindenki ugyan olyan csendben ült és tanult, kivéve egy ember… Bendét.
- Fhu… Basszus. -suttogtam.
- Nem tanultál? -sétált a helyére Áron.
- Mert te igen?! -kérdeztem idegesen és ültem le Szasza mellé és elkotortam a táskámból a kémia cuccomat.
- Dehogy -röhögött Áron, már a kémia könyve fölé hajolva. Az egész osztály csöndben tanult, de puskát nem írt senki, mert ennél a tanárnál egyszerűen lehetetlen lesni. A csengő után pár perccel bejött a tanár és hangosan el is kezdte a mondókáját.