Ne felejts el... (Felfüggesztve)

Szeptember 7. (Hétfő)

Reggel késve ébredtem. Biztosan azért, mert a hétvégék után elég nehéz visszarázódni a hétköznapokba. Sietve lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, felkaptam magamra egy farmert, fehér- fekete haspólót, fekete - fehér deszkás cipőt és fehér FullCap sapkát. Reggeli nélkül indultam el otthonról, mert arra már nem jutott időm. Sietve elindultam a suli  felé BMX-el. Mire odaértem 10 perce becsöngettek. Éppen az aulán vágtam át, amikor...

-Fekete Lia! Késés! Következő szünetben hozd le az irodámba a tájékoztatód! -üvöltött rám Keller ig. helyettes. De a háta mögött mindenki csak Kellernek hívja és ez az összes többi tanárnál is így van.
-Önnek is szép napot! -morogtam fölfelé menet a lépcsőn. Az osztályterembe belépve javában zajlott az angol óra.

-Lia! Mi a késésed oka? -nézett rám Radics kérdőn és az egész osztály is engem nézett, mert rám nem jellemző, hogy elkések.
-Hát, tanárnő…
-Angolul! -szólt közbe parancsolóan.
-Actually there is no reason why I'm late. I accidentally fell asleep . Sorry. -válaszoltam magabiztosan, mert angolból mindig is jó voltam. Radics mosolygott.

-Rendben, ülj le! - bólintottam. Csak szerencsém volt, hogy Ő nem írt be! Óra végén elmondtam Radicsnak, hogy Keller beakar írni nekem és azt mondta, hogy elintézi.

Második szünetben csapatostul ( Zoé, Mira, Hella és az ikrek) mentünk le az udvarra. Később verődtek hozzánk még felsőbb évesek . Így beszélgettünk úgy mindenről és röhögtünk mindenen.

-Reggel belém kötött Keller. -meséltem a nagy röhögés közepette.
-Ja, rám is rám szólt amikor bejöttem a suliba, hogy tegyem el a telefonom. Ki Ő, hogy ilyet kérjen tőlem?! -kérte ki magának Bende. Ő a legnagyobb kocka köztünk. Mindig elérhető face-n és msn-en is. Én még soha nem láttam Őt úgy, hogy nem lenne a kezében a leújabb iPhone-ja. Emlékszem, hogy múlt évben olyan helyre mentünk osztálykirándulásra, ahol nem volt wifi és Bende azalatt a két nap alatt egyszerűen megőrült, hogy nem tud netezni. Azóta van saját mobil nete. Minden szünetben így szoktunk bandázni és mindig odajönnek a felsőbb évesek, Ők nagyon ismernek minket, de én igazából egyiknek sem tudom a nevét.

    Haza érve senki nem volt otthon. Gyorsan összedobtam a házimat, majd bekapcsoltam a laptopom és csekkoltam Szasza facebookját. A profilképe nagyon menő. Egyenesen a kamerába néz és a fény miatt még zöldebbnek látszik a szeme. A jobb kezével eltakarja a száját. Az egyik kezén óra, a másikon karkötők vannak. A nyakában ott lógnak a nyakláncai, amik majdnem mindig rajta vannak.  Hirtelen megcsörrent a telefonom. Felvettem.

-Hol vagy már? Már mindenki rád vár!
-Uhh… teljesen elfelejtettem. Zoéval, Mirával és az ikrekkel találkozunk a mozi előtt. Gyorsan felvettem a deszkás cipőm, felkaptam a sapkám és a garázsból elő halásztam a BMX-emet. Pár perc múlva oda is értem, már mindenki ott volt.

-Megjött a “nagymenő”! -röhögöt rám Zoé. Mikor közelebb értem, akkor vettem észre, hogy Áron és Szasza (!) is ott van.
-Sziasztok! -köszöntem, amikor lefékeztem. Két lábam közé vettem a BMX-et és a kormányra támaszkodtam.
-Szia! -köszöntek kórusban.

Pár perc múlva már a moziban ültünk. Szerencsére kevesen voltak a moziteremben, mert ellégé hangosan beszélgettünk. Épp hangosan röhögtünk valami hülyeségen (igazából semmi köze nem volt a filmhez, aminek a címét se tudom…), amikor odajött hozzánk egy kigyúrt biztonsági ellenőr.

-Kérem halkabban, vagy ki kell menniük. -illedelmesen bólogattunk, de amint elment, egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Többen ránk néztek a mozizók közül, de nem igazán érdekelt minket, hogy mit gondolnak.

Tovább folytattuk, amit az ellenőr félbe szakított. Csak beszélgettünk, röhögtünk, szóval jól éreztük magunkat, amikor az ikrek megint összevesztek valamin. Hirtelen Bence ráugrott és röhögve püfölni kezdte a földön fetrengő testvérét. Bende felpattant és elkezdett futni, a nyomában Bencével. Körbe-körbe futottak a teremben, közben üvöltöztek egymással, mi pedig hangosan röhögtünk. Rajtuk egyszerűen nem lehet nem nevetni. Az ikrek épp odaértek hozzánk, már kicsit nyugottabban, amikor az ellenőr megint megjelent a lépcső alján.

Egymásra néztünk és röhögve kirohantunk a teremből, nyomunkban az ellenőrrel. Kirontottunk a mozi bejáratán, végig futottunk a plázán, ki a deszkapályára. Az ellenőr valahol feladhatta a hajszolásokat, mert mikor kiléptünk a plázából, már nem volt ott.

Elköszöntünk a lányoktól meg az ikrektől és elindultunk haza a fiúkkal. Egymás mellett sétáltunk Áronnal és Szaszával és beszélgettünk értelmetlen dolgokról, mikor Áronnak megcsörrent a telefonja.

- Igen? -szólt bele Áron.
- ...
-Azonnal megyek… Sietek nagyon oké?
-...
- Oké szia! - zsebre vágta a telefonját, majd ránk nézett. - Mennem kell, mert holnap földrajz doga és anya haza rendelt tanulni.
- Menj csak jó fiú… -pacsizott le Szaszával Áron, majd intett nekünk, felpattant a deszkájára és elhúzott.

Szaszával megálltunk a házunk előtt és halványan rá mosolyogtam. Hirtelen olyan rossz kedvem lett, hogy el kell köszönnünk. Igaz, hogy holnap reggel találkozunk, de na… Nem szóltunk egymáshoz csak néztük egymást és már épp kezdett kínos lenni, mikor felém lépett és szorosan magához ölelt.

- Holnap összefuthatnánk… -kacsintott és beletúrt a hajába. Azt hittem ott menten elolvadok.
- Úgy, mint ma? -mosolyogtam rá.
- Úgy… Na írj rám, hogy hogy legyen, de nekem mennem kell. Szia… -azzal felpattant a deszkájára és elindult.
- Szia -kiabáltam utána. Mosolyogva hátra nézett, majd beletúrt a hajába és eltűnt az utca sarkon.

Este elég sokára hagytam abba tanulást. Nagyon fáradt voltam és az alvásnál már semmire nem vágytam jobban. Bevonultam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Magamra kaptam a pizsimet és visszacammogtam a szobámba. Leültem a  Tv elé, elindítottam a kedvenc csatornámat, de pár perc múlva elaludtam. Egy kis idő múlva arra ébredtem, hogy jelez a telefonom, hogy msn üzenetem jött. Gondoltam, ha már úgyis felébresztett, megnézem. Amint felnyitottam a telefonomat megjelent a msn ablaka, azt hittem kiugrik a szívem. Mosolyogva írtam vissza neki.