Ne felejts el... (Felfüggesztve)

Szeptember 14. (Hétfő)

Vasárnap sem sikerült egy depis, filmezős napot tartanom, mert a fiúk elrángattak magukkal a deszka pályára és igazából egész nap ott voltunk. Ijesztő, hogy mennyire eltudják felejtetni velem a gondjaimat, amiért nagyon hálás vagyok nekik.

      

A legrosszabb érzés az, hogyha hétfő reggel jössz rá, hogy suliba kell menned. Megcsináltam a reggeli rutinomat, majd felkaptam egy fehér rövid ujjút, szaggatott fekete farmert és a fekete deszkás cipőmet. Reggeli után elhagytam a házat és lerohantam a lépcsőn, felpattantam a BMX-emre és tekertem a suli felé. Csengetés előtt pár perccel estem be a terembe és levágódtam Szasza mellé.

-Jó reggelt! -mosolygott rám Szasza.
-Neked is…-mosolyogtam rá.
-Mi az, hogy neked is?! -röhögött a köszönésemen. Csak mosolyogva megvontam a vállam.
-Téged érdekel valamelyik szakkör a suliban? -néztem rá kíváncsian.
-Foci és esetleg suli rádió. Téged? -a válaszán egy kicsit kiakadtam. Na jó azt gondoltam, hogy focira menni fog. Oda rengetegen jelentkeznek, ezért eléggé nehéz bekerülni. Na, de az, hogy Őt is a suli rádió érdekelje, mint engem…

-Jujjj engem is az érdekel már nagyon rég.
-A foci?! -röhögött Szasza.
-Nem -röhögtem vissza rá. -A sulirádió…-beszélgetésünket a csengő és a tanár érkezése zavarta meg. Egy unalmas matek óra elé néztünk, de a kedvünket csak rontotta a tanár köszönése.

-Sziasztok! Ma dupla matekunk lesz!
-Miért tanárnő? -nyavalygott Zoé.
-Tanárnő! Sírhatok? -kérdeztem halál komoly arccal, de belül fulladoztam a röhögéstől.
-Csatlakozhatok? -kérdezte ugyan olyan komoly arc kifejezéssel Szasza. Egymásra néztünk és egyszerre tört ki az egész osztályból a röhögés.

-Csöndet! -ordított a tanár.
- De most ön ordított, tanárnő nem mi! -hülyült tovább Áron.
-Hogy is hívják uram? -méregette szúrós szemekkel Áront a tanárnő.
-De most nem is mondtam semmi rosszat… -vágott ártatlan arcot Áron.
- Én nem ezt kérdeztem! Hogy hívják? -tenyerelt az Áron padjára a matek tanár. Igaz, hogy Áron előttünk ül, de még én is megijedtem a tanár arcától.

-Ahogy a szüleim elneveztek. -röhögött Áron a tanár képébe, akinek már kezdett vörösödni a feje a dühtől.
-Elárulnád?! -kiabált a tanár, mi pedig dőltünk a röhögéstől.
- Tényleg kíváncsi rá tanárnő -vigyorgott szemtelenül a kis kötekedő.
- Leköteleznél… -fújtatott idegesen a tanár.
- Bozó Ákos -mutatkozott be Áron röhögve. Az egész osztály hangos röhögésben tört ki.
-Most az egyszer megkegyelmezek és nem adok szaktanárit Ákos, de eljátszotta az esélyeit fiatalember -akadt ki a tanár és visszaült a helyére. Mi még mindig röhögtünk Áron “áll nevén”, hogy találta ezt ki?! Szóval Ákos, avagy Áron majdnem kapott egy szaktanárit, már az év elején.

  Szünetben az udvaron ültünk a szokásos helyünkön, mint minden szünetben.
-Szóval Ákos… -vigyorogtam Áronra. -Honnan jött ez a név?
-Egyik haveromat hívják így -röhögött Áron.
-Azt hittem kitalált -röhögött Bende Áronra, majd lepacsiztak egymással. Ekkor elindult a rádióba a Timeflies -Once In A While, ami Zoéval a közös kedvencünk. Rögtön felálltunk és ott mindenki előtt elkezdtünk táncolni. Nem sokára csatlakoztak a többiek és az udvar közepén “táncoltunk” mindenki szeme láttára. Szerintem ez teljesen normális dolog...

Órák után a szekrényembe pakoltam és a Márkról kiragasztott képemet néztem, mikor mellém lépett valaki.

-Ő a Márk? -kérdezte Áron. Neki mindent elmondtam, mikor feljött hozzám valamelyik este, így Ő rögtön felismerte.
-Igen -mosolyodtam el halványan, majd becsaptam a szekrényajtóm.

-Merre mész? -váltott témát Áron.
-Helláékhoz és az ikrekhez. Sokszor szoktunk csak úgy elmenni Helláékhoz és legtöbbször videojátékozunk.
-Fhuu barón hangzik! -mosolygott Áron.
-Jössz te is? -sétáltunk lefelé a suli bejáratához.
-Nem tudok, mert ma lesz a foci válogatás.
-Sok sikert nektek! -mosolyogtam rá. A suli legmenőbb fejei a focisok, akik benne vannak a suli válogatottban. Nagyon nagy szónak számít ha valaki bekerül. Áron levált rólam a tesi teremnél, így egyedül léptem ki a suli ajtaján.

Hella és az ikrek már vártak rám. Elindultunk először hozzám. Felszaladtam letenni a táskám és már indulhattunk is Helláékhoz. Hella és az ikrek egy házban laknak, csak külön lakásban. Mikor felértünk Hellához, rögtön a konyha felé vettük az irány Hellával és összedobtunk egy kis nasit, amíg a fiúk a tv-n ügyködtek. Mire beértünk két tál chips-sel és két tál popcornnal, addigra már az ikrek beindítottak valami zenét és elkezdtünk játszani. Igazából a fiúk ellen esélyünk sem volt, de ennek ellenére is nagyon élveztük.

Este 6-kor értünk haza, mert még tanulnom kellett másnapra. Egy és fél óra tanulás után, bekapcsoltam a tv-m és elterülve az ágyamon össze-vissza kapcsolgattam a csatornák között. Végül egy zeneadót választottam és hátra dőltem az ágyamon és csak ábrándoztam.