Ne felejts el... (Felfüggesztve)

Szeptember 12. (Szombat)

Délben arra keltem fel, hogy csörög a telefonom. Igazából erre a hétvégére tényleg egy egyedül létes, depis, filmezős hétvégét terveztem, de ez a telefon hívás sajna vagy nem sajna, de megváltoztatta.

-Igen? -szóltam bele álmosan a telefonba.

-Ne mond, hogy most ébresztettelek fel?! -röhögött Áron a vonal másik végén.

-Igazából egész hétvégére ezt terveztem. -mondtam magamban mosolyogva, mégis unott hangon.

-De ez nem fog megvalósulni! Fél óra is ott vagyok érted! Addig készülj el!

-Hová megyünk? -ültem fel az ágyon és rögtön kipattant az álmosság a szememből.

-Robiékhoz… Nem emlékszel? Na siess! -és letette. Én meg elkezdtem készülődni. Nem sok kedvem volt hozzá, de nem akartam, hogy Áron feleslegesen jöjjön el. Felvettem egy sötétkék haspólót, koptatott farmerrel, a fehér FullCap-emel és a fehér Converse-mmel. Csináltam egy laza sminket és gyorsa kivasaltam a hajam és mire Áron megérkezett addigra készen álltam.

-Szia! - léptem ki az ajtón.
-Szia… Jobban vagy? -nézett rám félve. Bólintottam és elindultunk Robiékhoz. Nem messze van tőlünk, két-három utcányira. Szóval gyorsan odaértünk és Áron már hívta is a kaputelefonon Robiék lakását. Robi apukája vette fel, a háttérben kiabálások, röhögés és hangos zene hallatszódott. Már jó sokan lehettek. Ők a legfelső emeleten laktak a tizediken, mikor felértünk Robi apukája nyitott ajtót, majd elviharzott otthonról. Gondolom az idegeire ment a bent lévő hangzavart.

Sorban köszöntünk mindenkinek, majd jött az ötlet, hogy üvegezzünk. Leültünk egy nagy körben a nappaliban. Robi elfoglalta az egész kanapét, mert a törött lábát felkellett raknia. Szasza és Geri helyet foglalt egy-egy fotelben és a többiek körbe ültek a földön, de én már nem fértem el sehol.

-Én hova üljek? -kérdeztem mosolyogva úgy mindenkitől. Mindenki elkezdte kérdőn nézegetni a másikat végül Szasza vigyorogva rám nézett.

-Ülj az ölembe -kacsintott perverzen. Csak vigyorogva vállat vontam és belehuppantam az ölébe. Ezzel elkezdődhetett a játék. Áron pörgetett először az üveg Zoéra mutatott.

-Felelsz vagy Mersz? -vigyorgott a barátnőmre Áron.
-Felelek -mondta határozottan Zoé. Áron gondolkozott pár másodpercet.

-Ki a helyesebb… Szasza, Robi, Geri vagy én -mutatott végig a haverjain, majd kiváncsi szemekkel vizslatta Zoét. Szegénynek elakadt a szava és meg se mukkant. -Csak nyugodtan… -mosolygott rá Áron.

-Te…-bökte ki lehajtott fejjel a barátnőm. Tisztára el volt pirulva, olyan cuki volt. Majd gyorsan az üvegért nyúlt és pörgetett rajta. Most Gerit választotta. Neki merni-e kellett, hogy megeszik egy citromot. Ez gyorsan lezavarták és Geri pörgetett, de most minket választott. Igen minket, mert még mindig Szasza ölében ültem.

-Most ki? -röhögtünk Szaszával.
-Mind ketten! Páros felelsz vagy mersz… -na ekkor görcsbe rándult a gyomrom, hogy Geri mit fog kitalálni, mert persze, hogy Szasza azonnal rávágta, hogy “merünk”.

-Csókot! -minden vér kiszökött a fejemből és nagyon megszédültem. -Jó csak vicceltem... puszi is elég! -vigyorgott Geri. Fhu de utálom! Félve Szaszára néztem, de Ő csak mosolyogva bámult Rám,mint ahogy mindenki más is. Erőt vettem magamon, megrakadtam Szasza állát és az arcára nyomtam egy puszit. Majd a szemébe néztem és csak mosolyogtam. Tettemet nagy “huuu”-zás kísérte.

-Pörgessetek! -röhögött Robi. Lenyúltam az üvegért és jó erősen megpörgettem. Még este kilenckor is ott voltunk Robiéknál, igaz csonkultan. Szasza, Áron, Robi és én, a többiek haza mentek. Együtt filmeztünk, előtte egy órán keresztül azon veszekedtünk, hogy mit nézzünk, de végül a “Fák Ju Tanár Úr”-ra esett a választás. Nagyon sokat röhögtünk és felzabáltunk vagy 10 csomag popcornt.

Fél tíz fele anya telefonált, hogy mostmár mennyek haza, így Szasza haza kísért, mert Áron bealudt a kanapén, Robi pedig ágyibeteg. Szaszával némán telt az út hazáig, majd a házunk előtt elbúcsúztunk.

-Köszi, hogy ülhettem az öledben és, hogy haza kísértél. Na meg azt, hogy ott voltál velem szeptember elsején a mosdóba. Akkor még ismeretlen voltál, mégis nagyon jó volt. Te vagy a hősöm!

-Igyekszem... -kacsimtott Rám, majd… Megölelt. Nagyon jól esett és többé nem akartam elengedni...
-Köszi -suttogtam a fülébe.