A főszereplő Lia, aki egy nehéz szakításon van túl és elszeretné felejteni azt a srácot. A suliban a 10.-es évét kezdni, mint a suli legmenőbb, legszebb, BMX-es lánya. Furcsa találkozása lesz egy sráccal, de vajon Ő az aki eltudja Liával felejteni a...
Reggel erős fejfájásra ébredtem. Sokszor szokott fájni a fejem, de már egy ideje nem jelentkezett. Azt gondoltam, hogy elmúlt végleg ez a migrénes fej fájás, de úgy látszik mégsem. Lassan felültem, de hirtelen nagyon megszédültem és leestem az ágyról. nyöszörögve felálltam, mikor anya benyitott a szobámba.
-Jaj kicsim minden rendben?! -sietett oda hozzám anya és lefektetett az ágyra. Nagyon szédültem, forgott velem a világ. Persze anya tudott erről a migrénes bajomról és válaszra sem várva kirohant a szobámból. Pár perc múlva egy nagy doboz gyógyszerrel a kezében tért vissza. Feltúrta az egészet, mire megtalálta azt a gyógyszert, ami kicsit, de csillapítja a fej fájásomat. Felállt és kiment egy pohár vízért, hogy betudjam venni a gyógyszert.
- Tessék Kicsim… -nyomta a kezembe a poharat. Gyorsan legyűrtem a gyógyszert és visszahajtottam a fejemet a párnára. - Maradj itthon jó? -mosolygott rám gondterhelve anya. - Jó... -mosolyogtam vissza rá. Megvártam míg kimegy és gyorsan írtam Zoénak.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Egész délelőtt felváltva aludtam vagy sorozatot néztem. Egy szóval el voltam magamban. Délutánra teljesen meguntam ezeket a tevékenységeimet és a kezembe került megint a napló. Kinyitottam egy random oldalon és elkezdtem olvasni az egyik suli bulis napomat.
“November 1. Halloweeni buli
Reggel izgatottan ébredtem, hiszen ma lesz az első suli bulim a gimiben. Persze általánosban is volt, de gimiben biztosan egészen más. Sietve felöltöztem, megreggeliztem, felkaptam a kabátomat és már ki is léptem a lakásból. Leszaladtam a lépcsőn és kiléptem a bejárati ajtón.
A csodálatos, őrült szexi pasim, Márk pedig ott állt és amint meglátott, ellökte magát a villanyoszloptól. Mosolyogva odaléptem hozzá és hosszan megcsókoltam. Imádom ahogy csókol, mindig éhezek rá. Beletúrtam a hajába és éreztem, hogy belemosolyog a csókunkba. Mosolyogva a homlokának dőltöttem a homlokomat, majd rákulcsolta az ujjait az enyéimre és elindultunk a suli felé.
Mikor beértünk a suliba Zoé úgy köszöntött, hogy szó szerint a nyakamba ugrott és majdnem elesntünk, de Márk megfogott a derekamnál fogva. Az órák unalmasan hosszúnak tűntek, hiszen mindenki már az esti bulit várta. Órák után haza mentünk Márkkal és szegényt azzal kínoztam, hogy mit vegyek fel. Mondhatni divat bemutatót tartottam neki, de Ő inkább azt a részt szerette, mikor átöltözök, mert előtte öltöztem. Most minek menjek el a fürdőszobáig?! Végül is a barátom… Végül rábólintott egy szettemre (fekete nadrág, fekete felső és rajta egy kockás ing). Ekkor jutott eszembe, hogy vettem neki ajándékot. Igaz, hogy az karácsonyra terveztem odaadni, de végül is mindegy. A szekrény aljából kihalásztam egy zacskót és mosolyogva a kezébe adtam.Egy ugyan olyan ruha volt benne, mint ami rajtam volt. Először nagyon értetlenül nézett rám, majd felnevetett és magához húzott. Lágyan megcsókolt és felkapta a ruhákat, amiket adtam. Úgy néztünk ki, mint két testvér, de nekem nagyon bejött.
A suliba érve már nagyon sok tanuló összegyűlt a tesiteremben. A zenét, mint mindig a sulirádiósok adták. Megláttuk az osztályunkat a lelátó negyedik sorában. Odaérve Zoé kedvesen köszönt.
-Jujjj de aranyosak vagytok… -utalt a ruhánkra. Márk kedvesen megszorította a kezemet, én pedig rá mosolyogtam a többiekre.
-Lett még egy ikerpárunk?! -röhögött Levi (volt osztálytársunk és Márk legjobb haverja). Ekkor értek oda hozzánk az említett két emberke. Bence és Bende az osztály ikrei.
-Ikerpár pacsiiiii -nyávogott lányosan Bende és mindenkiből egyszerre tört ki a röhögés. Lepacsitunk Bendével és lementünk táncolni.
Egész este táncoltunk és már nagyon fáradt voltam, amikor az egyik kedvenc számom zendült fel. Igaz, hogy lassú, de én imádom. -Márk a derekam köré csavarta a karjait, én pedig erősen csimpaszkodtam a nyakába. Elkezdtünk lassan mozogni és azt hittem, hogyha nem fogom Márk felsőjét akkor elrepülök a boldogságomban. Közelebb hajolt és belepuszilt a hajamba, amitől kirázott a hideg.
Ez volt eddigi életem legszebb estéje Vele és remélem, hogy lesz még sok hasonló. Már el sem tudom képzelni nélküle az életemet. Remélem mindig itt lesz mellettem.”
Így visszaemlékezni egyszerre jó és borzalmas. Vicces, hogy akkor milyen egyszerű volt minden. Az, hogy milyen naív voltam, hogy elhittem, hogy mindig itt lesz velem. reménykedtem és igazából még most is titkon remélem, hogy egyszer még visszajön hozzám… miattam. De tudom, hogy ez lehetetlen.
Soha nem fogom elfelejteni azt az időt, míg együtt voltunk, akkor is ha Ő már azt se tudja, hogy ki vagyok. Soha nem fogom letagadni, amit éreztem iránta, hiszen igazi volt. Soha nem fogom elfelejteni...
