Hold on~Tarts ki *BEFEJEZETT*

Prológus

Reggel egy igazán kellemes ébredésben van részem.
Kitapogatom a telefonom és hunyorogva nyomom ki az ébresztőm.
Hajnali három.
A gépem hétkor indul, addig még normális állapotba kell hoznom magam, mert így nem mehetek ki az utcára.
Kibotorkálok szenvedő arccal a nappaliba, ahol már ég a villany. Apáék úgy tűnik előbb keltek, mint én.
Lekapom a szárítóról az előre kikészített ruháim és a szobámban öltözök át. Most realizálom csak igazán, hogy április van, én meg téli cuccot készítettem elő. Gratulálok.
Kikapom az első darabokat, amik a kezembe akadnak, egy barack színű szoknyát, meg egy virágmintás felsőt.
Felveszek alá egy harisnyát is azért és felteszem a szokásos sminkem is.
-Jó reggelt - köszönök húgomnak, mikor összefutok vele a szobámból kijövet.
-Jó reggelt - mosolyog rám hiányos fogsorával. Nem hibáztathatom ezért, végül is csak hét éves.
Számomra itt van áprilisban a nyári szünet első napja, mert előrehozott érettségit tettem a munkám miatt. Ennek most valahogy mégsem örülök...
-Bella! Miért van rajtad ilyen nyári öltözet? - ráncolja a nappaliban heverő apám a szemöldökét.
-Április van, nem?
-De Szöulba mész! Ott most lesz hamarosan tél! - áll fel és visszahesseget a szobámba átöltözni. Akkor ezért készítettem ki téli cuccokat.
Felszenvedem magamra a fekete szűk farmerem és a meleg, nagy, kötött, bordó pulcsim.
Bőröndömet tegnap bepakoltuk a kocsiba, a kis, elegáns hátizsákomat meg csak felkapom a hátamra, közben hajamat kifésülöm gyorsan és a kefét is belecsúsztatom a fekete táskámba.
-Siess már Bella! - kiáltja apa a ház előtt állva húgommal együtt. Egy nagyot sóhajtva zárom be az ajtót és sétálok a kocsihoz. Beülök Lili mellé hátra, aki egész úton elkápráztat beszélő készségével. Szó se róla, imádom a kishúgom, csak most jelenleg túl korán van nekem még.
-Tessék, itt a reggelid - nyújt hátra apa egy zacskót.
-Köszi - veszem el és belelesek. Egy croissant van benne. Nem eszem meg, mert nincs túl sok étvágyam.
Túlságosan izgulok. Sokat utaztam már mindenfelé, de ilyen messzire, konkrétan a Föld másik végére, még sosem mentem egyedül. A családom mindig jött velem, ha például Kínában volt munkám.

Hiába van hajnal és szinte sötétség, felveszem a napszemüvegem és úgy igyekszem a bőröndömet feladni. Egy óra alatt ideértünk, mert nem volt dugó.
A felszállást a kávézóban várjuk meg.
-Elnézést, de ön tényleg Taylor? Mármint az a Taylor? - szólít meg a pincérlány félénken. Felpillantok rá, mire ő egyből leszegezi tekintetét a földre.
-Igen, én vagyok az - bólintok.
-Esetleg...kaphatnék egy autogrammot? Tudja, nagy rajongója vagyok.
-Persze, és nyugodtan tegezz. Nem vagyok idősebb nálad - írom alá a felém tartott papírt mosolyogva. Nos igen. Ez a hátránya, ha híres vagy.
-Köszönöm. És tényleg olyan gyönyörű, mint Palvin Barbi - mosolyog rám, aztán el is megy a másik asztalhoz.
Na most meg tudnám folytani azt a kiscsajt! Nem vagyok én Palvin Barbi! Attól még, hogy modell vagyok és az egyik leghíresebb, nem kell Palvin utódjának nevezni, meg hozzá hasonlítgatni! Kikérem magamnak, én nem nézek ki úgy mint az 'elődöm'! Tök más az arcberendezésünk...
-Bella... - érinti meg a kishúgom a kezem. - Jól vagy?
-Jaj, igen, persze. Csak sikerült felhúznia.
-Még meg kell szoknod. Csak pár hete lettél ilyen híres - mosolyog rám kedvesen fiatalos apám. Na az meg a másik dolog... Igaz, mindig is szerettem volna, ha az arcom ott virít az újság címlapokon, de sosem gondoltam bele ennek a hátulütőjébe. Mindenki azt lesi, vajon mennyivel vagy rondább smink nélkül, van-e már pasid, ráncosodik-e már a ki tudja mid, esetleg azt várja, mikor tűnsz már el a médiából. De van sok rajongód is, akik szeretnek téged és bármit megtennének, hogy találkozzanak veled, vagy akár megérintsenek. És én ezeket nem bírom néha idegileg, mert nagyon fárasztóak tudnak lenni.
-A hírességem egy másik téma... - sóhajtok, aztán elkezdek készülődni, mert már csak fél óra van a felszállásig.
-Kérem a B18-as járat utasait, kezdjék meg a beszállást - utasít a hangosbemondó.
-Muszáj menned? - szontyolodik el a húgom.
-Igen, de majd jövök - hajolok le hozzá és egy puszit nyomok feje búbjára.
-De siess, jó?
-Sietek.
Még együtt megyünk el a kapukig, majd ott elválnak az útjaink.
-Sziasztok - köszönök el és megölelem apát és Lilit is.
-Szia!
-És tényleg siess!
-Persze-persze!