Hold on~Tarts ki *BEFEJEZETT*

3. fejezet

-Öhm...szia...? - köszönök zavartan, mikor Jungkook lenyugszik és az ismeretlen lány mellett ül szorosan, a kezét szorongatva. De nem is ezért vagyok zavarban, hanem az új jövevény miatt, aki úgy néz, mintha mindjárt kiesne a szeme a helyéről.
-Szia - szólal meg magyarul, aminek hatására már én is úgy nézek, mint aki szellemet látott.
-Tudsz magyarul? - nyögöm ki nagy nehezen.
-Igen és te is. Taylor, igaz?
-Ühüm. Te pedig...
-Fruzsina, de csak Fruzsi - mutatkozik be, a hat fiú meg ül, mint a sült hal, mert semmit nem ért.
-Hát, meglepődtem, hogy találkoztam itt egy magyarral.
-Én ezek után már semmin nem lepődök meg... - sóhajt egyet a sötét hajú lány.
-Veled találkoztam az ajtóban! - kiáltok fel, mikor felismerem. Ő volt az aki úgy megbámult.
-Haha, tényleg. Bocs, ha megijesztettelek, de nagyon hasonlítasz valakire.
-Jankára?
-Igen, rá. Honnan tudtad? - csodálkozik el.
-Namjoon-nal beszélgettünk, szóval úgy nagyon képletesen, de képben vagyok.
-Angolul légyszi - szól bele a beszélgetésünkbe Jungkook, mire magamban elkezdek röhögni. Nem fog sokkal többet érteni, ha azon a nyelven folytatjuk.
-El kéne mondanunk... - mondja Namjoon maga elé meredve.
-Mit? - érdeklődik Suga, mi pedig figyelmünket rájuk szenteljük.
-Hogy Taehyung nincs itt. Meghalt.
-Hyung...
-Nem, Jungkook! Eleget húztuk már az időt. Az ARMY-kra is gondolni kell, mégha nincs is hozzá kedvünk. Ők számítanak ránk! Nem várhatunk a csodára, ami úgysem fog eljönni. El kell fogadnunk az igazságot - fakad ki a leader, ám könnyeit visszatartja. Hallom, ahogy Fruzsi fordít a többieknek, ők pedig megrökönyödve hallgatják Namjoon szónoklatát.
-Nam, csak egy kicsit várjunk még - teszi Suga barátja hátára a kezét.
-Várjunk?! Mégis mire várjunk?! V meghalt! Nincs többé! Már el is temették, mi is ott voltunk! Hát még mindig nem fogjátok fel?! Nem volt elég látni azt a sötét koporsót, ami a testét rejtette?! Nem éreztétek, hogy már nem tudunk semmit sem tenni?! Mert, igen, mi, sőt, senki nem tud semmit sem tenni már érte, azon kívül, hogy megőrizzük emlékezetünkben! - kiabál Namjoon, mire néma csönd lesz a szobában. Nem tudom a többiek mennyit értettek belőle, de arcukon a színtiszta fájdalom tükröződik. Végül a maknae az első, aki elsírja magát, majd szépen J-hope és Jin arcán is folyni kezdenek patakokban a könnyek.
Suga megveregeti Namjoon vállát, közben valamit mond, amit nem értek, majd odamegy a sírókhoz és vigasztalja őket.
A leader-re pillantok, aki bűnbánóan nézi a krémszínű szőnyeget, pár másodperc múlva pedig feláll és bemegy az egyik szobába.
Azt hiszem most lehettem szemtanúja egy együttes szétesésének.
Segélykérően pillantok Fruzsira, aki veszi az adást és mellém ül, Jungkook-ot Jimin-re hagyva.
-Szerintem nekem mennem kéne. Zavaró tényezőnek érzem magam - sóhajtok és a lányra pillantok.
-Ne, maradj még. Nem is tudod mekkora támasz vagy számukra - tiltakozik egyből.
-Mert hasonlítok arra a Jankára?
-Igen, azért. Tudom, hogy ez így öntelten hangzik, de kérlek maradj velük, még ha nem is saját magad vagy a segítségükre.
-De... - kezdek bele, ám hangom elcsuklik. - Rendben.
-Köszönöm, Neko! - szorítja meg a kezem Fruzsi.
-Neko?
-Bocsánat, csak Jankának volt ez a beceneve és elfelejtettem, hogy te nem ő vagy...
-Semmi baj. Egyszer szívesen találkoznék vele, ha már ennyire hasonlítok rá.
-Elviszlek majd hozzá - szólal meg Jimim hirtelen angolul. Meglepetten fordulok felé.
-Tessék?
-Elviszlek majd hozzá.
-De honnan tudtad miről beszélünk? - mutatok magamra és Fruzsira, mire Jimin megvonja a vállát, figyelmét pedig újra Kookie-ra szenteli, aki kezd lenyugodni. Ennyit sírni egy nap, lassan rekord lesz.
-Ha befestenéd a hajad vörösre, ikrek is lehetnétek - fogja meg az egyik hosszú, barna tincsemet Fruzsi elmélázva.
-Mostmár tényleg nagyon kíváncsi vagyok - nevetek fel halkan.
-Elhiszem - mosolyodik el ő is halványan.
-De ha ő tudna nekik segíteni, miért nem jön ide?
-Nem emlékszik semmire.
-Oh, tényleg. Akkor most hol van? Visszament Magyarországra?
-Ü-üm - rázza meg a fejét Fruzsi - Itt van Dél-Koreában. Egy otthonban, ahol a hozzá hasonlók és idősek vannak.
-A szülei?
-Nem tudnak az esetről. Még nem mondtuk el nekik.
-Mondtátok? Mármitnt te és a BTS?
-Nem, Csenge. Ő is velünk lakik, illetve már csak velem.
-Tényleg sajnálom ami történt...
-Igaza van Namjoon-nak. Már nem tudunk változtatni rajta - sóhajt egyet Fruzsi, majd előveszi a csörgő mobilját - Oh, ez éppen Csenge - veszi fel a telefont. - Szia...mi? Oké, megyek...de, megyek, nem csak Jungkook fontos az életemben...sietek, szia! - teszi le a telefont - Bocsánat, de most mennem kell. Megérkeztek Janka eredményei és mint egyetlen "hozzátartozója" el kell mennem.
-Persze, semmi gond. De milyen eredmények? - jó, lehet nem volt túl illedelmes ezt megkérdeznem, csak a kíváncsiság nagy úr.
-A CT eredményei. Mivel alig két hete történt a baleset és Janka nem volt magánál, nem tudták, hogy mikor felébred nem fog semmire sem emlékezni, így csináltak egy újabb vizsgálatot.
-Értem, akkor menj - hessegetem el, pedig egyáltalán nem akarom, hogy magamra hagyjon.
-Szia - köszön el, majd odamegy az immár csak nagyokat pislogó Jungkook-hoz és valószinűleg elmondja hova megy, mert a fiú megértően bólogat. Egy apró csókot nyom a szájára, majd már itt sincs, én meg azon kapom magam, hogy vigyorgok, mint a tejbetök. Aranyosak. Irigylem őket, hiszen nekem sosem volt még tartós kapcsolatom. Elég nehéz eset vagyok, ráadásul egy szuper modell is, így nehezebb találni valakit, mert ki tudja mit szólna hozzá a nagyvilág. Plusz V és Janka története után, kétszer meggondolom akarok-e szerelmes lenni...