Hold on~Tarts ki *BEFEJEZETT*

4. fejezet

Fáradtan csoszogok ki a konyhába, hogy elkészítsem reggeli instant levesemet. Legszívesebben kihajítanám az egészet már az ablakon, de éhenhalni nem szeretnék, úgyhogy ennek az ötletnek lőttek. 
Szinte kómásan öntöm a forró vizet a tésztára, ami olyan kemény, ha fejbevágok valakit vele, garantáltan elájul. Persze, hogy ne legyen ma sem jó napom, sikerül leforráznom magam, de úgy istenesen, ahogy kell.
-Aú! - kiáltok fel és csupasz lábamhoz kapok. Igen, nekem is ma kellett felvennem rövidgatyát az alváshoz.
Gyorsan a fürdőbe bicegek, ahonnan előkotrom az elsősegélydobozt az egyik fiókból. Még szerencse, hogy járt a lakáshoz.
Felnyitom a műanyag, piros tárgyat és megkeresem a mentolos, hűsítő krémet. Ennek ott fog maradni a nyoma...
Bekenem vele a sebet és egy nagyot sóhajtok. Máris sokkal jobb. Visszapakolom a dobozt a helyére és kimegyek a konyhába, ahol levesem már készen áll az emésztésre.
Leülök a kétszemélyes ebédlőasztalomhoz és elkezdek enni. Már óvatosabb vagyok, megfújom a falatot, mert nincs sok kedvem a nyelvemet is leforrázni.

Miután elfogyasztottam szerény reggelim, elpakolok magam után és egy nagyot szusszanva dobom le magam a fehér kanapéra.
Nincs semmi dolgom és ez kezd az őrületbe kergetni. Mert hajlamos vagyok a nagy unatkozásomban a múlton gondolkodni.

Talán máshogy történt volna minden, ha előbb észrevesszük Jimin fájdalmát...vagy, ha Taehyung elmondta volna, hogy beteg. De sajnos a múlton nem lehet változtatni és ez az őrületbe kerget!
Szeretném azt hinni, minden rendben és egyszer felébredek ebből a rossz álomból, felkelek a repülőn, ami Szöulba hozott, majd egy jót nevetek az egészen. És ott folytatom az életem, ahol abbahagytam. Megcsináljuk a kisfilmet és a videót, én pedig mehetek haza Lilihez és apához.
Szép remények...
Két hónapja nem láttam a fiukat. Már javában június van és kezd hidegedni az idő, amit nem tudok megszokni. Ilyenkor hőségnek kéne lennie!
De nem is ez a legnagyobb gondom. Hanem Namjoon-ék. Nem hallottam felőlük már nagyon régóta. Csenge és Fruzsi is csak ritkán látogat meg, ami azt jelenti, hogy kéthetente egyszer összefutunk.
A két hónappal ezelőtt történtek mindent megváltoztattak...

Két hónappal ezelőtt...

-Jimin neee!!! - kiáltom és amilyen gyorsan csak tudok, rohanni kezdek az említett fiú felé. Jungkook is hamar veszi az adást, ő is fut utánnam.
Kérlek, érjek oda időben! Könyörgöm!
Nem hallom a körülöttünk lévő zajokat, nem érzékelem az időt, olyan mintha lassított felvételben látnám az egészet. Látnám, amint az ezüst hajú fiú lelép egyik lábával az épület tetejéről.
-Jimin! Maradj itt a többiekkel! - ordítom és megragadom karját, majd a saját súlyommal húzom vissza a biztos talajra.
A lendülettől hátraesik és egyenesen rajtam landol. Szívem őrült tempóban zakatol még mindig, lélegzetem is sokkal gyorsabban veszem, de az agyam kezdi felfogni a helyzetet.

Megmentettem.

-Hyung! - szedi le rólam Jungkook Jimin-t és felpofozza. Én is feltápászkodok és hasonlóan cselekszem, így már a fiú bal orcáján is van egy piros tenyérnyom.
-Te teljesen megőrültél?! Szerinted jobb lesz attól, hogy te is meghalsz?! - kezdek bele a lecseszésbe, de nem várom meg, hogy válaszolhasson - Még szép, hogy nem lesz jobb senkinek sem! Csak rontasz a helyzeten! Te most akartál megfutamodni, ahelyett, hogy szembenéztél volna a jövővel! Nekem köszönheted az életed, ezt jól jegyezd meg, mert lehet, most utálsz engem ezért, de egyszer meg fogod köszönni amit érted tettem! Most pedig szépen visszamész a többiekhez, elregéled mit akartál tenni, ők pedig ezentúl nem hagynak egyedül, mert képes leszel még egy ilyen kísérletet véghezvinni! - végignézek Jimin-en ellenszenvvel a szememben, holott nem érzek iránta utálatot, csak ideges vagyok.
-Te nem értesz semmit! - köpi felém a szavakat az idol, mire végleg elborul az agyam.
-Mit tudsz te rólam?! Ismersz?! Nem! Van fogalmad a múltamról?! Nincs! Úgyhogy neked semmi jogod nincs beszólni nekem! - szorítom ökölbe a kezeim és nem sok hiányzik, hogy mégegyszer megüssem.
-Nyugodjatok le - szól Jungkook megint könnyes szemekkel, mire veszek egy nagy levegőt és egy utolsó pillantást vetek Jimin-re, majd lemegyek a tetőről.