Hold on~Tarts ki *BEFEJEZETT*

10. fejezet

-Hoseok? - kérdezem tágra nyílt szemekkel.
-Szia Taylor - mosolyog rám kedvesen, de szemeiben nem látom azt a csillogást, ami régebben, Taehyung halála előtti videókban volt.
-Én hívtam Hoseok-ot, gondoltam ő is jönne Jimin-nel és velünk a kórházba - magyarázza Namjoon, mire egy aprót bólintok. Tiszta sor, nem hagyhatták ki J-hope-ot, ő is ugyanúgy a csapat tagja.
-De mi ez a letörtség? - vonja fel szemöldökét Csenge kíváncsian, kérdésére pedig mindenki mély hallgatással és lehajtott fejekkel válaszol.
-Én sajnálom! - töri meg a csendet Jimin, könnyes szemekkel pillantva hol rám, hol Csengére és Fruzsira.
-Nem vagy beteg, nem haldokolsz, nem öltél embert, nem kerültél alvilági ügyekbe és nem hagytad el, ugye? - sorolja Fruzsi, olyan pillantással illetve Jimin-t, hogy már én érzem magam rosszul. Az énekes csak csendben figyeli a zokniján megtapadt szöszöket, véletlenül sem emelve fel tekintetét.
Fruzsi indulatosan áll fel, határozott lépteivel egyből a vele körülbelül egymagas Jimin elé érve, majd jobb kezét megfogja és felemeli.
-Elvesztetted?! - kiált fel hatalmasra tágult szemekkel.
-Az autóban vettem észre, de mikor visszamentünk már nem volt sehol! - panaszolja Jimin, én meg szokásosan értetlenül bámulok. Mi nem volt és hol?!
-Fruzsi...nincs semmi baj, inkább örüljünk, hogy Jimin jól van - teszi a vállára óvatosan kezét Csenge, mire a lány csak egy nagyot sóhajt és hajába túrva lép egyet hátra.
-Mit mondott az orvos? - terelem a témát. Majd később kikérdezem őket erről az egészről.
-Csak legyengültem és lement a...vér...cukor. Vércukor? - gondolkozik el Jimin az angol szón, mire büszkeséget érzek, amiért legalább megpróbálja összetenni az ismeretlen szót.
-Igen, értem. Akkor gondolom enned és kicsit pihenned kell - vágok közbe bágyadtan mosolyogva, mert szerintem megint felment a lázam. Istenem, miért vagyok ilyen szerencsétlen?!
-Ühüm - bólint egyet.
-Te szarul nézel ki - állapítja meg J-hope, de aztán egyből elkezd mentegetőzni - Bocsánat! Nem beszélni angolul, nem...érteni. Nem érteni azt! - hadonászik kezeivel össze-vissza, míg Rap Monster megelégeli szerencsétlenkedését és elmagyarázza mit akar mondani a rapper.
-Hoseok azt akarta mondani, hogy nem nézel ki túl jól, csak szerény angoltudásával nem sikerült neki - emeli ki a 'szerény' szót - Aztán pedig mentegetőzni kezdett.
-Aha, hát legalább őszinte - vonom meg a vállam.
-Igen, őszintének őszinte - nevet fel, mikor az értetlen J-hope-ra néz - Taylor nem haragszik - veregeti meg a vállát, majd a kanapéhoz sétál, ahol bekuckózva ülök egy kis szigeten a zsepitenger közepén.
-Bocs a sok zsepi miatt, mindjárt eltakarítom őket - intézem szavaim Jin felé, aki csak legyint egyet.
Fruzsi viszont kimegy a nappaliból, mire Jungkook egy nagyot sóhajtva követni kezdi.
-Vettél be lázcsillapítót? - kérdi Namjoon, miközben a zsebkendőket kezdi el szedni.
-Nem kell, megcsinálom én! - ellenkezek egyből és fel is állnék, ha a leader nem állítana meg.
-Vigyázz, mert még mindig a földön vannak a szilánkok - biccent a szőnyegre, ahol egy kis kupacban vannak az üvegpohár darabjai.
-Oh, oké.
-És nem kell felállnod, te csak pihenj Jimin-nel - mosolyog rám kedvesen, majd elmegy kidobni a zsepiket. Jin egy seprűvel sepri össze a szilánkokat, melyek már jó rég óta ott vannak, majd kidobja a szemetesbe.
-Kész, de vigyázzatok azért - figyelmeztet, mire mindenki bólint egyet.
-Ja és igen, vettem be lázcsillapítót - mondom Namjoon-nak, mikor visszaér.
-Akkor jó - bólint egyet, majd egy sóhaj kíséretében lehuppan a fotelbe. Ekkor Fruzsi viharzik be a szobába, cipőben és egy vékony pulcsiban.
-Indulás! Keresni megyünk! - tapsol kettőt egyszerre Jungkook-kal, aki szintén indulásra készen áll. - A betegeknek nem kell jönni, viszont meg kell találnunk, úgyhogy a többiek jönnek! Na, készülődjetek.
A fiúk egymásra néznek, majd Jimin-re és végül rám. Bólintanak egyet és elindulnak az ajtó felé.
-Taylor, neked nem kell jönnöd, maradsz itthon Jimin-nel. Ha bármelyikőtök rosszul lenne, a másik hívjon minket - köti a lelkünkre Fruzsi, majd ugyanezt megismétli koreaiul, hogy biztosan értse Jimin is.
-Siessetek! - kiáltja a lány, mire halkan felkuncogok. Vicces, hogy mindenki egyből teljesíti amit mond.
-Elmentünk! Majd jövünk, ha megtaláltuk! És Jimin legközelebb jobban figyelj oda! - ordítja még vissza Fruzsi, majd a többiek is elköszönnek és már csak az ajtócsukódást hallani.
-Öhm...én iszom valamit, ami van itt, te kérsz valamit? - kérdezi Jimin, mikor a konyhába indul.
-Ühüm. Vizet, köszi - bólintok, majd lehunyom a szemeim és nekidöntöm fejem a kanapé karfájának. Már nem érzem magam olyan lehetetlenül borzalmasan, de ugrálni sem tudnék.
-Tessék - nyújtja át Jimin a műanyag poharat, amit óvatosan próbálok megfogni, hogy ne kelljen megint takarítani. Már így is rettentő hálás vagyok Jin-nek, amiért itt maradhattam, nem akarok több gondot okozni.
-Köszönöm - mosolygok rá és egy kicsit kortyolok a frissítő italból. - Jimin...
-Hm? - fordul felém, miközben elhelyezkedik a kanapé másik végében.
-Mit keresnek a többiek? - kérdezem, mert tök jó (vagyis nem jó), hogy elvesztettek valamit meg minden, de azt nem tudom, hogy mégis mi a jó istent hagyott el Jimin.
-Oh, hát egy furcsa gyűrűt - sóhajt egyet narancslevére meredve.
-Milyen gyűrű?
-Egy vörös gyűrű. Olyan mint egy fonál - válaszol halk hangon, majd egy kis idő után folytatja - Fontos volt. Mindenkinek. Taehyung adta Jankának, mint a szerelmük jele, de a halála előtti percekben nekem adta. Hogy vigyázzak a testvéredre.