Hold on~Tarts ki *BEFEJEZETT*

1. fejezet

Idegesen dobom le a cuccaim a földre. Velem ne szórakozzon senki! Mi az, hogy már nincs szükségük rám?! Értem én, meg minden, de legalább találnának egy másik munkát! Még fél évig itt kell lennem, hát viccelnek ezek?! És addig mit csináljak?! Nézzem a szmogfelhőt Szöul felett? Köszönöm, nem kérek belőle.
Visszamegyek az ajtóhoz és bezárom. Amúgy tök szép ez a lakás. Nem túl nagy, pont elég nekem. A falak kellemes narancssárgák és fehérek, a fa bútorok pedig pont passzolnak hozzájuk. Az előszobából átmegyek a konyhába, ami amerikai stílusa miatt csak egy pulttal van elválasztva a nappalitól.
Csalódottan csukom vissza a hűtőt. Egy falat kaja sincs benne. Nem is tudom mit vártam...hogy majd svédasztalos vacsorával várnak? Hát Taylor, ezt benézted.
Bemegyek a hálóba, ahová a táskámat dobtam le és mostmár nyugodtabban szedem fel a földről. Előkotrom a pénztárcám, amiben van pár won és elindulok, egy melegebb pulcsi felvétele után, kaja vadászatra.
Lemegyek azon a száz, najó, csak tíz emeleten, sétálva, mert nagyszerűen klausztorfóbiám van a liftekben, de csak ott.
Lefelé menet véletlen nekimegyek a fordulóban egy barna hajú lánynak, aki meglepően nem koreai. Elnézést kérünk egymástól, majd folytatjuk tovább utunkat. Én le, ő fel.

Kicsit kifulladva érek ki az utcára, de inkább ezerszer ez, mint a lift.
Elveszve nézelődök körbe, de sehol nem találok egy közértet sem. Vagy Tesco-t, bár az egyáltalán van Dél-koreában?
-Elnézést! - szólítok meg angolul egy szembe jövő fiatal lányt.
-Tessék?
-Meg tudnád mondani, merre van itt egy közért? - kérdezem a járdán egyik lábamról a másikra állva.
-Persze. Menj egyenesen, majd a harmadik utcánál fordulj balra és ott lesz a végén - magyarázza mutogatva.
-Értem, köszönöm! - intek egyet és már el is indulok futólépésben a bolt felé.
Az utca túloldalán egy csomó üzlet van, ruhákkal meg cipőkkel, de még egy videojáték áruházt is megpillantok, bár engem jobban vonzanak az előzőek.
Megrázom a fejem, majd továb megyek. Most nincs annyi pénzem, hogy ilyenekre költsem.
A közértbe érve veszek vagy tíz instant levest, amiért a pénztáros kicsit hülyének néz, de gyűlölök bevásárolni, másra meg nincs pénzem, szóval ez tökéletes lesz. Csak arra kéne figyelnem, hogy modell vagyok, nem kéne elhíznom.
Fülemben a fülhallgatómmal sétálok haza, ahol kajálás közben felhívom skypon apát és Lilit.

-Bella! Szia! - integetnek a kamerába, amit egy mosollyal viszonzok, csak közben kiköpöm a levest. Én is ügyes vagyok.
-Oké, feltöröltem, mostmár itt vagyok - pillantok bele a kamerába, ahol húgommal nézek farkasszemet, aki apám ülében helyezkedett el.
-Milyen Szöul? - érdeklődik csillogó szemekkel Lili.
-Igazából nagyon szép, csak furcsa, hogy senki nem érti amit mondok. Mondjuk voltam már egy csomó másik országban, ahol nem értették, de itt nagyon idegen ez a nyelv. Meg van rengeteg olyan illemszabály, amiről nem tudok és mikor kimegyek, mindig félek, hogy valaki megharagszik rám ezért - sorolom a problémáimat, amik eltörpülnek a legnagyobb mellett, de nem akarom egyből letámadni őket a legnagyobb gondommal.
-Nézz videókat! Egy csomót láttam a youtube-on, ahol megmondják mit ne csinálj koreában. Tudtad, hogy illetlenség hangosan orrot fújni? - meséli lelkesen húgom, közben hevesen gesztikuláva, ami miatt fejbevágja apát. - Oh, bocsánat!
-Semmi baj - nevet fel szülőm és én is kuncogok. Még csak másfél napja mentem el, de máris hiányoznak.
-Tényleg illetlenség?? Akkor ezért néztek rám olyan furcsán a boltban! De ha nem szabad hangosan kifújnom, mit csináljak?! Folyjon ki a taknyom? - tárom szét karjaim értetlenül, mire Lili és apa is elkezd röhögni, aztán amint abbahagyják, már elterelem a témát. - Apa...
-Mi az, kicsim? - kérdezi aggódóan, mert ilyen hangnemben csak akkor beszélek, ha valami nagy gond van.
-Nem kellek a Big Hit Entertainment-nek...
-Hogy mi?! - lepődik meg, majd finoman kiküldi Lilit a hálóból. Szerencsére húgomnak egyből leesik a helyzet és nem tiltakozik. Igazán okos kislány.
-Az egyik tag, V, meghalt.
-Hogyan? Mikor? Miért?
-Nem tudok többet, csak, hogy beteg volt, nagyon. Az interneten sincs fent több dolog.
-Akkor nem lesz kész a videoklipp...soha, ugye?
-Ühüm - bólintok egyet elkeseredetten.
-Gyere vissza a legközelebbi géppel, kifizetjük - ajánlja fel apa, de én nem fogadhatom el.
-Apa. Az nagyon sok pénz és nekünk spórolnunk kell Lilla miatt - rázom meg a fejem.
Lilla apa testvére és most végbélrákja van. A kezelést nem tudja egyedül fizetni, ezért én felajánlottam, hogy a modellkedésemből származó pénzt odaadom neki, így nem kell saját kútfőből állnia a gyógyulását. Az összeget meg majd részletekben visszafizeti az élete során, bár nem haragudnék rá, ha nem tudná. Nagyon szeretem Lillát, olyan számomra, mintha az anyukám lenne.
-De akkor mit csináljunk? - kérdezi apa, mintha valami csodára várna.
-Ki van fizetve a lakbér fél évre és a repülőút is ennyi idő múlva lesz. Itt maradok.
-Egyedül? Bella...
-Nem - mondom határozottan - Már van is egy tervem.
-Tényleg?
-Igen. Csak bízz bennem. Ha nem sikerülne, haza megyek.
-Rendben - sóhajt egyet apa.
-Köszönöm! - mosolygok rá boldogan.
-Csak tudnám miért vagyok ilyen engedékeny - fogja a fejét, mire küldök neki egy puszit.
-Mert szeretsz és én vagyok az egyik lányod nővére.
-Na, ezt jól megmondtad - nevet fel, aztán visszahívja Lilit.
Még beszélgetünk egy órácskát, aztán elbúcsúzunk. Egyrészt Magyarországon már éjfél van, itt meg négy óra, másrészt nekem mehetnékem van, bármennyire is szeretem a családom.